Nem számítottam az év edzője kitüntetésre – nyilatkozta Dárdai Pál a Nemzeti Sportnak, miután első magyarként átvehette a díjat a Berlinben 1979 óta megrendezett gálán. Arra a kérdésre, megérdemelte-e az elismerést, elmondta, hogy ugyan sokat tett a címért, de sohasem akart egyedül sikeres lenni, hiszen ez a futballban lehetetlen.
A nemzeti tizenegy korábbi szövetségi kapitánya az interjú során nagy hangsúlyt fektetett a racionalitás, az őt körülvevő stáb, illetve a játékosok fontosságának kiemelésére. Mint mondta, a megfelelő filozófia mit sem ér az átadott tudást a pályán alkalmazó játékosok nélkül. Csapatot pedig csak úgy lehet építeni, ha az edző tisztában van a játékosok képességeivel, adottságaival. „A mi csapatunk alapja a védekezés és a fegyelem” – emelte ki Dárdai. Azért azt is elismerte, hogy a Hertha a lehetőségei felső határán van, és a bajnokság végén elfoglalt pozíciót nagyban befolyásolja majd, miként jön ki az együttes a hullámvölgyből.
Pályafutásával kapcsolatban megjegyezte, hogy „amim van, azt nem a csomagküldő szolgálat hozta a fenyőfa alá”. Felidézte: itthon azért, mert az apjához mérték, Németországban pedig magyarsága miatt kellett duplán teljesítenie. Az edzői kvalitását firtató kérdéssel kapcsolatban elmondta, hogy folyamatosan figyel és tanul, tanul a saját hibáiból és figyel más edzőkre is.
Persze szóba jött a beszélgetés során a magyar válogatott és az Európa-bajnokság is. A Berlinben dolgozó edzőnek nem fáj a szíve, hogy nem lehet az Eb-n kapitány. Dárda filozófiája, ahogy a Hertha BSC esetében, úgy a válogatott kapcsán is visszatér. „Ne én győzzek, hanem a csapatom!” – mondta az év edzője.
