Nagyon hosszú folyamat elején tart jelenleg a magyar labdarúgás. A Magyar Labdarúgó Szövetség (MLSZ) karöltve az Orbán Viktor vezette kormánnyal, már évek óta nagy energiát és pénzt fektet a honi labdarúgás színvonalának emelésébe és infrastruktúrájának fejlesztésébe. Teszi mindezt több-kevesebb sikerrel. A mérleg pozitív oldalán áll a nemzeti tizenegy kijutása az Európa-bajnokságra, az, hogy egyre több stadion és műfüves pálya épül, ráadásul hatalmas mennyiségű TAO-pénz érkezik az egyesületekhez az utánpótlás és a létesítmények fejlesztésére. Akad azonban egy bökkenő amely miatt mégsem lehet egyértelműen sikeresnek nevezni az eredményeket. Ez pedig az, hogy a bajnokság nézőszáma közel sem igazolja a futballba ölt milliárdok jogosságát. Hiába kiemelt sportág a labdarúgás, egyre kevesebben járnak a mérkőzésekre. Még a nemzeti tizenegy sikeres szereplése és Dárdai Pál berobbanása se csábította ki a labdarúgás szerelmeseit a stadionokba, ha a klubcsapatok léptek pályára.
Az utolsó előtti fordulóig vizsgálva a nézőszámok alakulását látható, hogy a kezdeti lendületet, amelyet egyebek között az új stadionok (Pancho Aréna, Groupama Aréna, Nagyerdei Stadion) megépítése adott, alábbhagyott. A szövetség pedig próbálkozott: a klubok július óta már maguk dönthetnek arról, kötelezővé teszik-e a szurkolói kártya használatát, illetve a tévé is kevesebb meccset ad, hátha így többen mennek ki a stadionba.
„Azt nem lehetett elvárni, hogy ugrásszerűen megnő majd a nézőszám a stadionépítések után. A tendencia általában az, hogy egy új vagy felújított aréna megduplázza a látogatók számát, de alapvetően egy új létesítmény csak a lökést adja meg, a lendületet a futballnak kell megtartania” – fejtette ki Szabados Gábor az MNO-nak. Persze felmerül a kérdés, hogy a válogatott sikeres szereplése, kijutása az Európa-bajnokságra, miért nem ösztönözte a magyar embereket arra, hogy megtekintsenek egy-egy bajnoki mérkőzést? „A nemzeti tizenegy egy külön kis szigetet képez a magyar futballon belül. A válogatott sikeres szereplésének klubokra gyakorolt hatása áttételes” – adta meg a választ a sportközgazdász. A két „szereplő” kapcsolata egyáltalán nem olyan egyértelmű, mint az sokan gondolják.
Bár mint Szabados hozzátette, Dzsudzsákék történelmi sikerére egy átfogó marketingkampánnyal lehet építeni. Hosszú távon ez is ösztönözheti a futballtól eltávolodókat, hogy újra a stadionok felé vegyék az irányt. De azért ennél összetettebb a totális sikerhez vezető út. Ugyanis – ahogy a közgazdász gondolatmenetéből kiderül – egyelőre csak a labdarúgás egyik eleme adott. A futball kiegészítő szolgáltatása, amelynek alapját a megfelelő létesítmények és körülmények jelentik, már megvannak. Ehhez kell „felnőnie” az alapszolgáltatásnak, a pályán mutatott játéknak. „Stadiont jóval könnyebb felépíteni, mint futballkultúrát. A labdarúgásnak több idő kell, hogy felnőjön az infrastruktúra mellé” – hangsúlyozta Szabados. Szerinte a szurkolói kártya miatti tiltakozások is hozzájárultak a nézőszám visszaeséséhez, de ez abszolút módon korántsem jelent nagymértékű zuhanást.
A fő probléma, hogy a klubok profitorientáltak, és a bevételeik nagy részét nem piaci forrásból, tehát nem a belépőjegyekből szerzik. Amennyiben megvizsgáljuk, miből jut pénzhez egy-egy klub, az alábbi elosztást kapjuk:
Az MLSZ elnökségi tagja, Török Gábor nem olyan rég igen markánsan fogalmazott a Nemzeti Sportnak adott interjújában a klubok marketingtevékenységét illetően:
„Azt vettem ugyanis észre, hogy néhány csakugyan remek kezdeményezés után a csapatok elkényelmesedtek e téren. Ölbe tett kézzel számolgatják az MLSZ-en keresztül kapott támogatásokat, és nem foglalkoztatja vagy izgatja őket különösebben, hogy hányan járnak ki a meccseikre. [ ] A kluboknak be kell látniuk, hogy szükség van a szurkolókra, még akkor is, ha idehaza nem származik számottevő bevételük a jegyértékesítésből.”
A hangsúly tehát az ösztönzésen van, hiszen az OTP Bank Liga élmezőnyébe tartozó klubok évi 1-2 milliárdos költségvetéssel rendelkeznek (a kisebbeknél ez az összeg 400 millió forint körül van), így nincsenek rászorulva a szurkolói bevételre vagy a komolyabb merchandising-rendszerre, marketingre. „Jó példa a futball értékesítésére Skócia, ahol egy alacsony színvonalú élvonal mellett komoly marketinggépezet működik. Emiatt a legegyszerűbb futballt játszó első osztályú csapat mérkőzését is rengetegen látogatják” – emeli ki a szakember.
„A kulcs a következő: a magyar futballt mint terméket el kell adni” – jelentette ki a sportközgazdász. Azért is fontos a megfelelő marketing, mert hazánkban még mindig negatív a magyar futball megítélése. Ennek megváltoztatása érdekében ketté kell választani az elérés módját: „egyrészt az MLSZ-nek saját tömegkommunikációját kéne erősíteni, a kluboknak pedig mikromarketing megoldással elérni a futballt szerető emberekhez. Utóbbi elem azért fontos, mert a Ferencváros kivételével gyakorlatilag minden csapat egy-egy városra vagy kerületre koncentrálódik” – emelte ki Szabados. Rámutatott, hogy ugyan sok lépés történt afelé, hogy az alaptermék, azaz a labdarúgás megfelelőbb legyen, de az igazi célcsoportot, a családokat még nem sikerült elérni. De az is fontos, hogy a legnagyobb számban mérkőzésre járó alacsony jövedelműek mellett a nagyobb anyagi javakkal rendelkező rétegnek is megmutassa a szövetség, hogy érdemes a magyar focit választani.
A többszereplős fejlődési folyamatot tehát komolyan felül kell vizsgálni, hiszen a szövetség 2020-ra átlagban 6000 nézőt szeretne látni az NB1-es meccseken, ehhez pedig szurkolók kellenek a stadionba, nem pedig közmunkások.
