Matthäusként vagy Guardiolaként végzi Zidane?

Jó focistákból nem feltétlenül lesznek sikeres edzők: összeszedtünk néhány negatív és pozitív példát.

„Ugyanaz a gond az edzőkkel, mint a dinnyével: amíg nem nyitod fel, nem tudod, hogy édes vagy ehetetlen”

– írta a Marca. A Mundo Deportivo edzőfalónak nevezi Florentino Pérez klubelnököt, az El País szerint bár Florentino a Zidane-mítoszba kapaszkodik, nem lehet tudni, hogy ő-e a megfelelő edző, mivel ilyen szinten még nem bizonyíthatott. A kételyek miatt is érdemes megnézni, hogy korábbi világklasszisokból milyen edzők lettek.

Diego Maradona, Lothar Matthäus, Sir Bobby Charlton. Mi a közös bennük? Mindannyian világsztárok voltak, ám az oldalvonal mellett nem alkottak maradandót. Maradona kora legjobbja volt, edzőként viszont szétverte az argentin válogatottat 2008 és 2010 között. A kilencvenes években is volt két sikertelen klubedzői időszaka Dél-Amerikában, valamint a 2010-es, németek elleni 0–4 után az Egyesült Arab Emírségekben is eltöltött 14 sikertelen hónapot.

Emlékszünk még a magyar szövetségi kapitányra, akivel – Torghelle Sándor révén – megvertük a németeket 2004-ben idegenben barátságos mérkőzésen? Igen, Lothar Matthäusról, a Bayern München és a német válogatott egykori kiválóságáról van szó, aki tíz év alatt hárommal több edzői pozíciót „fogyasztott”, mint feleséget. Rapid Wien, Atlético Paranaense, Partizan Belgrád, magyar és bolgár válogatott – csak néhány abból a sorból, ahol kudarcot vallott.

Sir Bobby Charlton sikeres játékos-pályafutása után a Preston North Endnél vállalt munkát, ám 99 meccséből csak 33-at nyert meg, a klub pedig kiesett az első osztályból. A nyolcvanas évek elején rövid ideig a Wigannél is dolgozott: kilenc meccsből kettőt nyert, mielőtt feljebb „bukott” a ranglétrán – klubigazgató lett.

A híres focisták–sikertelen edzők sorát még hosszasan lehetne folytatni, olyan nevekkel, mint Détári Lajos, Paul Gascoigne, Hriszto Sztojcskov, Bryan Robson, Tony Adams vagy Alan Shearer.

Előfordult persze olyan is, hogy klasszisokból tökéletes edzők lettek. A közelmúlt legkézenfekvőbb példája Josep „Pep” Guardioláé, aki a Barcelona középpályásaként tett szert világhírnévre a kilencvenes években, majd a Barca B csapatának gardírozását követően huppanhatott a vezetőedzői székbe a Nou Campban. Itt pedig fantasztikus sikereket ért el: minden olyan sorozatot megnyert legalább egyszer, ahol a katalán klub elindult. Később továbbállt a Bayern Münchenhez, itt sem vallott kudarcot, nyártól pedig Angliában folytatja, jó eséllyel a chilei Manuel Pellegrini helyét veszi át a Manchester City kispadján.

Játszott a Romában és a Milanban, háromszoros olasz bajnok és kétszeres BEK-győztes, nem mellesleg remek edző. Ki az? Carlo Ancelottiról van szó, aki edzőként még jobb lett, mint egykoron focistaként: három különböző bajnokságot nyert meg és három BL-győzelme is van – köztük a Real régóta várt tizedik ilyen trófeája. Nem mellesleg ő követi Guardiolát a Bayern kispadján.

Hogy holland és közelmúltban sikeres edzőről is szót ejtsünk, érdemes megemlíteni Frank Rijkaardot is, aki játékosként az Ajax és a Milan színeiben európai és országos trófeákat is nyert, mielőtt a Barcelona edzőjeként öt év alatt öt címet be nem gyűjtött.

„Az mindenki számára világos ebben az országban, hogy mekkora dolgokat visz véghez Dárdai Pál?” – Gazda Albert a G-Középen. Az írást itt olvashatja.

Itt is hosszan lehetne folytatni a sort olyan nevekkel, mint Giovanni Trapattoni, Fabio Capello, Antonio Conte, Diego Simeone, Johan Cruyff, Didier Deschamps, Laurent Blanc, Jupp Heynckes, Franz Beckenbauer, Luis Enrique, vagy éppen Dárdai Pál, aki nemrégiben a Bundesliga őszének legjobb edzője lett egy szavazáson – interjúnk vele itt.

Zidane is érezheti a személye kapcsán felmerülő kételyeket, mindenesetre magabiztos. Első, vezetőedzőként megtartott sajtótájékoztatóján úgy nyilatkozott: „trófeákat szeretnék, mindent megnyerni, amit lehet”. Hozzátette, ugyanazt a támadó felfogást szeretné látni a fővárosi labdarúgókon, mint amit játékosként ő maga is képviselt. Kijelentette:

„Összetett feladat előtt állok, de ez motivál.”