Emlékeznek még? 2011 novemberében egy kisdorogi újságíró, Bittner Mátyás kitalálta, hogy mit lehetne kezdeni a lebontásra váró Puskás Ferenc Stadion székeivel: a kétezer főnél kisebb lakosságú kistelepülések sportkörei megkaphatnák az ülőalkalmatosságokat. Hiszen a falvak többségében lerobbant állapotban van a sporttelep, nincsenek székek, de még padok sem. Úgy véle, az államnak nem is igazán lenne ez teher, hiszen az igénylők saját szerelőkkel, saját fuvarossal indulnánk a fővárosba, ha megkapnák a lehetőséget.
Nem sokkal később, 2011 decemberének elején az akkori sportállamtitkár, Czene Attila és a Nemzeti Sportközpontok vezetője, Vígh László ígéretet tett arra, hogy a kistelepülések kapnak a Puskás székeiből és padjaiból. „A tervek szerint az igényeket az NSK gyűjti majd össze, és a Magyar Labdarúgó Szövetség szakmai iránymutatása alapján pályázatot ír ki azokra az eszközökre, amelyek az épülő, új Puskás-stadionnak már nem lesznek tartozékai” – állt az akkori hírben.
Eltelt több mint négy év, a székek sorsáról azóta semmi hír, míg a hivatalos szervek nem kívánnak megnyilvánulni az ügyben.
Akadozhat a megvalósulás
A Puskás Ferenc Stadion bontásával kapcsolatos munkálatokat lassíthatja, hogy a kormány bürokráciacsökkentő javaslatában a Nemzeti Sportközpontok is szerepel. Az intézmény jogutódja valószínűleg az irányító tárca, azaz a Nemzeti Fejlesztési Minisztérium lesz.
Kíváncsiak voltunk arra, hogy halad a projekt, mikor kezdik a bontást, amelyet legutóbb 2016 elejére ígértek, elkészült-e már olyan lista, amelyen szerepel, hogy az igénylő települések mennyi széket vagy padot kaphatnak, és mit kell tenniük érte, vagy ha erre nincs lehetőség, mi annak az oka – ha egyszer pozitív példa is akad, az MTK-é (erről később). Kérdéseinket elküldtük a Nemzeti Sportközpontok számára, amelynek titkárságától ezt a válaszlevelet kaptuk:
„A Puskás Ferenc Stadion bontása hamarosan megkezdődik, a részletekről a beruházó a későbbiekben tájékoztatást fog nyújtani a sajtó részére. Addig is szíves megértésüket kérjük.”