Sztárokat csábít a Távol-Kelet

Kenesei Krisztián kínai klubjára már tíz éve is rácsodálkozott a Barcelona elnöke.

A 16 csapatos Szuperligában a szezon február–márciusban kezdődik, és november–decemberig tart, az első három helyezett és a kínai FA-kupa-győztes bejut az ázsiai AFC Bajnokok Ligájába. Öt elsőségével a Kuangcsou Evergrande a rekordbajnok, a Santung Luneng háromszor diadalmaskodott. Eddig csak a karrierjük alkonyán lévő sztárok mentek el levezetni Kínába, mint Didier Drogba, Nicolas Anelka vagy Carsten Jancker a Sanghaj Senhuába, Robinho vagy Alberto Gilardino a Kuangcsou Evergrande-ba, esetleg Eidur Gudjohnsen a Sihsziacsuang Ever Brightba. A trendforduló most jött el: ma már olyan klasszisok igazolnak Kínába, akik bármelyik európai topligában még évekig sztárok lehetnének. Alex Teixeira a Sahtar Doneckből, Jackson Martínez az Atlético Madridból, Ramires a Chelsea-ből, Gervinho a Romából, Paulinho a Tottenhamből, Demba Ba a Besiktasból ment a Távol-Keletre.

A 16 kínai élvonalbeli klub együttes értéke 344,78 millió euró, de kiemelkedik közülük az első számú trónkövetelő Csiangszu Suning (65,55), illetve a sorozatban hatodik aranyérmére pályázó Kuangcsou Evergrande (64,6). Összehasonlításképp a 2,36 milliárd eurós német Bundesligában pénzügyi alapon középcsapat lenne a Suning és az Evergrande, mert az ottani 18 gárda közül kilenc papíron kevesebbet ér, köztük a Hertha (62,05), a Hamburg és a Bremen (56,23) is. Az viszont tudatos tervezésre vall, hogy öt légiósnál többet nem foglalkoztathat egyetlen klub sem, az ötödiknek ráadásul az ázsiai–óceániai térségből kell származnia. Így a minőségi légiósok „csak” a bajnokságra irányítják a figyelmet, de a saját nevelésű fiatalok mozgástere is megmarad. Az edzők terén is törekednek a minél nagyobb nevek megszerzésére: két korábbi brazil kapitány, Luiz Felipe Scolari és Mano Menezes is Kínában vezetőedző. Ott dolgozik Anglia első külföldi szakvezetője, a svéd Sven-Göran Eriksson, a Milannal olasz bajnok Alberto Zaccheroni és a Mallorcával Királykupát nyerő spanyol Gregorio Manzano is.

A kínai futballklubok mögött is ugyanúgy bankok, távközlési cégek és sörgyárak állnak, mint Európában, de Kína akkora piac, hogy ezeknek a nagyvállalatoknak bőven futja a marketingtervéből sporttámogatásra. Ma már a szponzori szerződések és a televíziós jogdíjak mellett a jegybevétel is fontos tényező: a korábbi években tapasztalt 17-18 ezres átlagnézőszám 22-23 ezerre ugrott.