Mindenképpen normálisabb mérkőzésre számíthattunk a szerdai Atlético Madrid – Bayern München labdarúgó-Bajnokok Ligája-elődöntő esetében, mint a keddi Manchester City – Real Madrid. Ki tudja, mire spóroltak Manchesterben a felek, hiszen az égszínkékek már nem lehetnek bajnokok Angliában, a Realnál pedig mind az Atlético, mind a Barcelona sokkal esélyesebb a La Liga megnyerésére, miközben jövő évi BL-indulásuk nincsen veszélyben. Mindegy, Madridban jövő héten úgyis minden elölről kezdődik.
A spanyol fővárosban ugyanakkor nem kellett egy hetet várni a focira, hisz a város örökös „B csapata”, az Atlético a német egyeduralkodó Bayernt fogadta a második BL-elődöntős párharc első felvonásán.
A kezdőkön végignézve érdekesnek tűnt, hogy mindkét csapatból komoly nevek hiányoztak: a védelmekből egyik oldalon Diego Godín, a másikon Jérome Boateng – a világ két top középhátvédje. A Bayernből viszont Josep Guardiola taktikai okokból még kihagyta a BL idei szezonjában nyolcgólos Thomas Müllert és a motort, Franck Ribéryt is, ott volt viszont a védelemben David Alaba, akit mi, magyar szurkolók minden idegszálunkkal figyelhettünk, hisz az osztrák válogatottban ellenünk játszik majd a franciaországi Eb-n.
Ha már szóba került Guardiola, a Bayern mestere zsinórban harmadszor vezérelte tanítványait a BL-elődöntőig, de a fináléba még egyszer sem kerültek be vezetésével a bőrnadrágosok, miközben az őt megelőző két évben két döntő jutott nekik. A csapattól nyáron távozó katalán edző a meccsnap előtti sajtótájékoztatón nem győzte továbbá dicsérni – talán előre magyarázkodásból – a Diego Simeone által összerakott Atléticót, amely vélekedése szerint most már azonos színvonalon játszik a Barcelonával. Ez azért komoly fricskának számít Luis Enrique számára, aki őt követte a Barca kispadján A valóság mondjuk alátámasztja Pep mester véleményét, a Barcát ugyanis az Atlético tényleg kiverte a negyeddöntőben.
A kezdőkör közepén pihenő labda, ha szeme lett volna, a következőket látta volna: a Bayernben négy spanyol játékos (Thiago Alcantara, Javi Martínez, Xabi Alonso és Juan Bernat), az Atléticóban pedig egy igen komoly csatárduó (Fernando Torres, Antoine Griezmann) kapott lehetőséget; persze ha őket említjük, nem illik megfeledkezni a német sztárcsapat lengyel gólvágójáról, Robert Lewandowskiról sem.
Mark Clattenburg sípjelére elindult a labda, és kezdettől fogva a házigazdák uralták az eseményeket. A 4. percben a Real Madridban felnevelt Saúl messziről, takarásból nézte meg, hogy ébren van-e Neuer (a válasz: igen), majd a 11. perc elején jobbról egyedül indult rá a németek falára, és négy ember (Alcantara, Alonso, Bernat, Alaba) átverése után tekert a hosszú oldali kapufa belső részére, amivel tehát korán vezetéshez jutott az Atlético (1-0). Számos pillanata volt az egyéni akciónak, amikor Vidalék legalább taktikai szabálytalansággal megállíthatták volna.
A következő percekben Lewandowskiék előtt két lehetőség is adódott az egyenlítésre, de Oblak és a Godín nélküli védelem összhangja tökéletes volt. Az Atlético továbbra is mintha átadta volna a teret a vendégeknek, a 25. percben Douglas Costa pedig majdnem meg is viccelte egy szabadrúgással az utolsó pillanatban eszmélő Oblak kapust. Fél óra elteltével aztán Griezmann révén megint helyzetbe kerültek a hazaiak, de a francia csatárt Martínez éppen annyira cibálta meg – egyébként már lemaradva róla –, amennyire kellett. A félidő vége felé a Bayern játékosai és edzője is egyre idegesebbé vált.
Fordulás után a Bayern csipkedte magát jobban, de a spanyolok továbbra sem idegeskedtek, egyetlen pillanatig sem, így fordulhatott elő, hogy kilenc perc után mintha a bajor kanyarból kezdték volna a vendégcsapat kifütyülését. A füttyögés David Alabát bőszítette fel annyira, hogy a „Holdról” megeresszen egy lövést; Oblaknak iszonyatos mázlija volt, hogy a keresztlécről nem befelé pattant a labda. A következő percekben aztán egyre fojtogatóbbá vált a Bayern-fölény, és még mindig volt hátra fél óra az odavágóból.
Guardiola a csata utolsó harmadára Kingsley Coman helyére bedobta Franck Ribéryt, aki első „labdaérintésként” elrontott egy labdaátvételt. Aztán ahogy fogyott az idő, úgy kezdték el ezt egyre inkább kihasználni Saúlék, s Guardiola kénytelen volt egy újabb középpályást beáldozni támadó felfogású játékosért: jött a BL-ben nyolcgólos Müller.
A hosszú hajrát Vidal életerős lökete nyitotta meg a 73. percben, Oblak jó irányba vetődött. A 75. percben egy Atlético-kontrát viszont a Bayern úszott meg, Griezmann és Torres olyan zavartalanul rohant végig a pályán, mint Usain Bolt és Justin Gatlin, de utóbbi, mármint Torres egy leheletfinom lövőcsel után külsővel „csak” a kapufára nyesett – ő is, mint a gól előtt Saúl, a „mi Alabánkat” verte meg utolsóként. A 77. percben Guardiola felküldte Ribéry mellé Alabát, ötletességet szorgalmazva a játékban. A 80. percben Lewandowski engedett át egy keresztpasszt a jobb helyzetben érkező Alabának, aki többedszerre találta el gyatrán a labdát ezen a meccsen. A 82. percben Koke addig vezetgette a labdát, míg ki nem vitte, ekkor a frissen beállt Benatia felrúgta teljesen feleslegesen Kokét, akit Manuel Neuer sárga lapot érően próbált felsegíteni a földről – idegeskedés a köbön. A rendet tenni próbáló Mark Clattenburg a rendcsinálás jegyében gyorsan kiosztott még egy sárgát Benatiának és a gólszerző Saúlnak is, a mérkőzés pedig némileg higgadtabban, további izgalmak nélkül véget ért.
Az 1-0-s eredményt látva azt lehet mondani, hogy nem dőlt el semmi, ám a játék képe alapján olybá tűnik, a Guardiola-korszak bayernes BL-döntő nélkül ér véget – emlékezhetünk rá, a tréner úgy érkezett Münchenbe, hogy a bajorok mindent megnyertek: bajnokságot, kupát, Bajnokok Ligáját. A léc magasan van, Münchenben kellene újra próbálkozni a megugrásával – jövő kedden.
