Mark Clattenburg sípjelére elindult a labda, és kezdettől fogva a házigazdák uralták az eseményeket. A 4. percben a Real Madridban felnevelt Saúl messziről, takarásból nézte meg, hogy ébren van-e Neuer (a válasz: igen), majd a 11. perc elején jobbról egyedül indult rá a németek falára, és négy ember (Alcantara, Alonso, Bernat, Alaba) átverése után tekert a hosszú oldali kapufa belső részére, amivel tehát korán vezetéshez jutott az Atlético (1-0). Számos pillanata volt az egyéni akciónak, amikor Vidalék legalább taktikai szabálytalansággal megállíthatták volna.
A következő percekben Lewandowskiék előtt két lehetőség is adódott az egyenlítésre, de Oblak és a Godín nélküli védelem összhangja tökéletes volt. Az Atlético továbbra is mintha átadta volna a teret a vendégeknek, a 25. percben Douglas Costa pedig majdnem meg is viccelte egy szabadrúgással az utolsó pillanatban eszmélő Oblak kapust. Fél óra elteltével aztán Griezmann révén megint helyzetbe kerültek a hazaiak, de a francia csatárt Martínez éppen annyira cibálta meg – egyébként már lemaradva róla –, amennyire kellett. A félidő vége felé a Bayern játékosai és edzője is egyre idegesebbé vált.
Fordulás után a Bayern csipkedte magát jobban, de a spanyolok továbbra sem idegeskedtek, egyetlen pillanatig sem, így fordulhatott elő, hogy kilenc perc után mintha a bajor kanyarból kezdték volna a vendégcsapat kifütyülését. A füttyögés David Alabát bőszítette fel annyira, hogy a „Holdról” megeresszen egy lövést; Oblaknak iszonyatos mázlija volt, hogy a keresztlécről nem befelé pattant a labda. A következő percekben aztán egyre fojtogatóbbá vált a Bayern-fölény, és még mindig volt hátra fél óra az odavágóból.
Guardiola a csata utolsó harmadára Kingsley Coman helyére bedobta Franck Ribéryt, aki első „labdaérintésként” elrontott egy labdaátvételt. Aztán ahogy fogyott az idő, úgy kezdték el ezt egyre inkább kihasználni Saúlék, s Guardiola kénytelen volt egy újabb középpályást beáldozni támadó felfogású játékosért: jött a BL-ben nyolcgólos Müller.
