Mi az, amit tudhatunk a mindenkori portugál válogatottról? A játékosok szépen, technikásan futballoznak, hajlamosak az öncélú megoldásokra, olykor belehalnak a szépségbe, az utóbbi időben mindig a legjobbak közelében ólálkodnak, de soha nem nyernek semmit. 2004-ben voltak a legközelebb a dicsőséghez, de nem jött össze az Eb-győzelem, minden idők legjobb görög válogatottja megtréfálta őket a döntőben, ráadásul Lisszabonban. Azóta egy-egy világ- és egy Európa-bajnokságon jutott el az elődöntőig a válogatott. A 2010-es vb maga volt a borzalom portugál szempontból, egy spanyol (les)gól foszlatta szét az álmokat a nyolcaddöntőben, két évre rá újra összejött az elődöntő az Eb-n, de a későbbi győztes spanyolok (már megint ők ) lesújtottak a tizenegyespárbajban.
Az eredménysor így is több mint vállalható egy olyan kis országtól, mint a magyar. Portugália 1996 óta minden Eb-n részt vesz, és minden egyes tornán továbbjutott a saját csoportjából, 2008 óta minden évben az első nyolc között zárt a FIFA-világranglistán.
1. rész, Ausztria: Beérni látszik a nagy generáció
2. rész, Izland: Nem a mennyiség, a minőség a fontos
Portugália nemzeti hőse, a mozambiki születésű Eusebio a hatvanas években nyert Aranylabdát. Az 1989-es és az 1991-es ifi-világbajnokválogatott tagjait szerényen aranygenerációnak hívják Portugáliában. Nem alaptalanul: Luis Figo is nyert egy Aranylabdát és BL-t, Rui Costának „csak” egy BL-győzelem jutott, Paulo Sousa különös bravúrt végrehajtva egymást követő két évben nyert BL-t két különböző csapattal, majd nálunk vett lendületet az edzői karrierje
Az aranygeneráció tagjai után már csak egy világklasszist adott az egyetemes labdarúgásnak a portugál képzés. Cristiano Ronaldo 19 évesen, a hazai rendezésű 2004-es Európa-bajnokságon robbant be a köztudatba. Válogatott szinten őt is elkerülték a világraszóló sikerek, komoly trófeát nem szerzett, erre most sincs sok esélye. Leginkább azért nem, mert félsérülten játszotta végig az utóbbi néhány mérkőzést. Senki sem lepődne meg, ha a 2014-es Cristiano Ronaldót látnánk a 2016-os Európa-bajnokságon. Akkor szintén Bajnokok Ligája-győzelmet ünnepelhetett, és akkor sem volt teljesen egészséges, amikor csatlakozott a válogatotthoz. Az idei BL-döntő alapján is nehéz lenne százszázalékosnak nevezni, így nem néz ki semmi jó a portugáloknak. A papírforma szerint a csoportból nem lehet probléma a továbbjutásukkal, na de utána ? A selejtezősorozatban hivatalba lépett és azóta veretlen mérleggel büszkélkedő Fernando Santos szövetségi kapitány a határidő előtt két héttel megnevezte a kiválasztottjait: a védelem tengelyében láthatjuk a 37 éves Ricardo Carvalhót vagy a BL-győztes Pepét. A csatárok között felfedezhetjük Nanit és Ricardo Queresmát, ők ma már elsősorban a nevükből élnek. Nem úgy, mint Cristiano Ronaldo, aki a csoportkör végére megjavíthatja Luis Figo portugál válogatottsági csúcsát (127).
A portugáloknak kellemes emlékeik lehetnek a magyarokról: hat edzőnk, köztük Baróti Lajos és Guttmann Béla nyert bajnokságot a Benficával, utóbbi kétszer a BEK-trófeát is elhódította. Nekünk nincsenek ilyen szép emlékeink a portugálokról: az eddig lejátszott tíz meccsen nem sikerült legyőzni a luzitán csapatot, a legutóbbi döntetlenért 33 évet kell visszaugrani az időben. Mit nem adnánk idén nyáron egy gól nélküli döntetlenért! Ha véletlenül nem jön össze, akkor hamarosan javíthatunk: a két ország válogatottja egy csoportba került a vb-selejtezőkön. Az ismerkedés ősszel folytatódhat.
Kapusok: Anthony Lopes (Lyon), Eduardo (Dinamo Zagreb), Rui Patrício (Sporting CP).
Védők: Bruno Alves (Fenerbahce), Cédric (Southampton), Eliseu (Benfica), José Fonte (Southampton), Pepe (Real Madrid), Raphael Guerreiro (Lorient), Ricardo Carvalho (Monaco), Vieirinha (Wolfsburg).
Középpályások: Adrien (Sporting CP), André Gomes (Valencia), Danilo Pereira (Porto), Joao Mário (Sporting CP), Joao Moutinho (Monaco), Renato Sanches (Benfica), William Carvalho (Sporting CP).
Támadók: Cristiano Ronaldo (Real Madrid), Éder (Braga), Nani (Fenerbahce), Rafa (Braga), Ricardo Quaresma (Besiktas).
