3 defekt, de csak 2 pótkerék a svájci hegyek közt

Hiába egyenlített kétszer is Szalai Ádám, nevetséges gólokat kapva ásta be magát a magyar válogatott.

Természetesen reménykedtünk, de nem lehettünk túlzottan optimisták a magyar labdarúgó-válogatott Svájc elleni világbajnoki selejtezője előtt.

Már a második percben kétszer eljutottak a kapunkig Shaqiriék, a harmadik percre átnyúló vendégszabadrúgás után pedig csak nagy nehezen tudtunk felszabadítani. Cserélt szélsőkkel kezdtünk egyébként, a kapitányi karszalagot viselő Dzsudzsák Balázs ballábasként a jobb, Stieber Zoltán jobbosként a bal szélről indult, indult volna előre.

Az 5. percben aztán Stieber meg is lódult, a túloldalon teljesen üresen érkező Dzsudzsákhoz azonban nem tudott átívelni a rosszabbik lábával, amíg Szalai odabent lefoglalta a védőket. A 8. minutumban Gera és Kleinheisler rakott össze egy ígéretes támadásocskát, utóbbinak azonban a levétel pillanatában lecsúszott a labda a lábáról, így odalett a lövőhelyzete. A ficánkoló Gerát egyébként folyamatosan faragták, az ismerkedő periódus végén egy szabadrúgás után Dzsudzsák majdnem meg is rúgatta a vezetőgólt Szalai Ádámmal. Meglepő módon különösen a Fabian Schär vezérelte svájci védelem mutatott néha hajmeresztő dolgokat.

Szűk negyedóra után alakult ki megint veszélyes helyzet Gulácsi Péter területe előtt, de nyertük az összes fejpárbajt, amit nyerni kellett, összességében pedig mégiscsak stabil csapat benyomását keltettük, amit a közönség szűnni nem akaró szurkolással hálált meg – a svájci szektor is rendesen megtelt, de onnan túl nagy buzdítás nem érkezett.

A 18. percben Dzsudzsák Balázs suvasztott a rövid oldalra Szalainak egy szögletet, a svájci mentést követően azonban Szalai majdnem kikaparta a gesztenyét, nem sokkal csúsztatott mellé. A visszasprintelő Dzsudzsák 19 másodperccel később már jobbhátvédként mentett. Egy svájci sérülést Bernd Storck arra használt ki, hogy Szalait, Kleinheislert és főleg Nagy Ádámot új taktikai meglátásokkal gazdagította, így kanyarodtunk rá az első játékrész második felére. A szövetségi kapitány tanácsai ülhettek is, bátran, testcselekkel teletűzdelve, szellemesen támadgattunk, Stieber, Szalai és Dzsudzsák is ügyesen alakított ki helyzetet, az eredményjelzőn a lényeg viszont továbbra is a két krumpli volt, amiért szokás szerint egy pont jár ebben a sportágban.

Figyelni újból a 26. percben kellett, de Seferovic nem akart kapura törni, inkább kigurította a labdát Ricardo Rodrígueznek, onnan pedig már semmi komoly nem alakult ki. Hanem az ezt követő szögletből: előbb Gulácsi, majd a gólvonalon álló Stieber mentette meg góltól a csapatot. A játékrész utolsó szűk negyedórájára durván leült a mérkőzés, a tempó jelentősen visszaesett, volt kezezés, szimulálás, reklamálás, csak éppen az nem, amiért a 22 ezer, elhalkuló drukker kilátogatott. Na jó, Fiola Attila még bemutatott egy olyan mentést, amely erősebb csapatra érdemesítené, mint a Videoton, és Shaqiri is majdnem fejeltetett egy gólt Dzemailival. Nézők százai indultak már sörért a 45. percben.

A szünet utáni visszaérkezést lazára vették a csapatok, majdnem 3 perccel később kezdődött a játékrész – még a fiával a vipből késve kikecmergő Mesterházy Attilát is majdnem megvárták. Az első öt percet meddő magyar ostrom zárta le, előbb Szalai fordulhatott volna be a labdával a kapu elé, ha kicsit robbanékonyabb, majd Dzsudzsákot zavarták ki a tizenhatos vonala elől, végül Stieber bátor, de nem elég pontos kísérletét húzta le Sommer kapus.

Ezt követően jött a hideg zuhany. Lang Ádám rúgott akkora luftot, hogy azt még a „bukaresti Guzmics” is megirigyelte volna, és bár még Dzemaili lövését a kiválóan helyezkedő Gulácsi kivédte, a földön ülve már tehetetlen volt Seferovic ismétlésénél (0-1). Szalai Ádám két perccel később minden addigi furcsa mozdulatát jóvátette, egy megpattanó passzból kapufát értünk el, az éppen arra járó hoffenheimi játékos pedig néhány lépés után köszönte szépen (1-1). Mivel mindkét csapat eldöntötte, hogy ebben a periódusban márpedig zsebre akarja tenni a győzelemért járó három pontot, hullámokban egész jó színvonalú játék is látható volt – végre megint.

A 65. percre megint kissé megint leültek az események, jókor jött a szurkolóknak Dzsudzsák Balázs életerős szabadrúgása, volt mi miatt izgulni. Egyet közülük jól el is talált. A figyelmeztető lövés megint felébresztette Svájcot, a wolfsburgi Rodríguez újból vezetést szerzett a helvéteknek (1-2).

Ezúttal Sommer kapus nem tette lehetővé, hogy Kádár lecsúszott beadása után azonnal egyenlítsünk. Várni kellett rá a 72. percig, ekkor egy szöglet után Dzsudzsákhoz került a labda, aki kiugratta a bal oldalon újrainduló Stiebert, innentől pedig már csak rá kellett tennie a labdát Szalai fejére (2-2). Szalai az Egervári-érában rúgott utoljára egynél több gólt a válogatottban, San Marino ellen, hármat is, 8-0-ra győztünk…

De félre a nosztalgiát, volt még hátra majdnem húsz perc, és a 21 ezer magyar egymásra talált a 11-gyel. Volt megint „Az éjjel…” (a kezdő sípszó előtt még rezesbandától hallottuk), és érkezett a sokat dolgozó Kleinheisler helyére Németh Krisztián – árnyékéknek. Első mozdulatsorával majdnem fogadott egy gólpasszt Stiebertől balról, de kicsit hosszú gurítást kapott, és különben is legyalulták a kapu előtt. A 80. percben próbálkozhattunk megint, rögzített helyzetből Dzsudzsák – éppen a rövid sarok fölé.

Storcktól a Legia Warszawa gólfelelőse, Nikolics Nemanja ezúttal öt perc bizonyítási lehetőséget kapott, de a rendelkezésére álló időben már nem tudta sem ő, sem társai a magyar válogatott javára fordítani a Svájc elleni, talán kulcsfontosságú mérkőzést, sőt a 89. percben a frissen beállt Valentin Stocker – akit a hétköznapokban Dárdai Pál edz Berlinben – egy magyar védelmi helyezkedési hibából harmadszor is előnyhöz juttatta Svájcot (2-3).

Bár még nyolc forduló hátravan a tízből a vb-selejtezőkön, két megelőzni kívánt csoportriválisunktól összesen egyetlen pontot szereztünk, Svájc pedig két győzelemmel vezeti a csoportot, két jókora lépést téve a 2018-as, oroszországi világbajnokság felé. Feröer és Portugália is előz minket, előbbi hétfői leendő ellenfelünk otthonában győzött 2-0-ra, utóbbi 6-0-ra verte Andorrát. (RÉSZLETEK ITT) A miénk az utolsó előtti hely most. Svájc ellen azért küzdöttünk, ahogy tudtunk, ennyire tellett az erőből.

Vb-selejtező, B csoport, 2. forduló:

Groupama Aréna, 21 ezer néző, v.: Björn Kuipers (holland)
gólszerzők: Szalai (53., 72.), illetve Seferovic (51.), Rodríguez (67.), Stocker (89.)
sárga lap: Dzemali (80.), Behrami (90.)
Magyarország: Gulácsi Péter – Fiola Attila, Guzmics Richárd, Lang Ádám, Kádár Tamás – Nagy Ádám, Gera Zoltán – Stieber Zoltán, Kleinheisler László (Németh Krisztián, 76.), Dzsudzsák Balázs – Szalai Ádám (Nikolics Nemanja, 87.)
Svájc: Yann Sommer – Stephan Lichsteiner, Fabian Schär, Nico Elvedi, Ricardo Rodríguez – Valon Behrami, Blerim Dzemali – Xherdan Shaqiri (Gelson Fernandes, 81.) – Breel Embolo, Haris Seferovic (Eren Derdyok, 72.), Admir Mehmedi (Valentin Stocker, 88.)

Bernd Storck a lefújás után elmondta, hogy természetesen mindenki csalódott.

„Nagyon jó mérkőzést játszottunk, mindkét együttes nagy tempóban futballozott. Sikerült kétszer is visszajönnünk a svájciak ellen, de túl sok hibát követtünk el, végül ezek döntötték el az összecsapást. Ez bosszantó, de emelt fővel távozhatunk, hiszen jól játszottunk, ugyanakkor ezzel nem szereztünk pontot.”

Kollégája, Vladimir Petkovic dicsérte a legyőzött csapatot is: „Nagyon elégedett vagyok az eredménnyel. Gratulálok a csapatomnak, de a magyaroknak is, hiszen nagyszerűen futballoztak, nyomás alatt tudtak tartani minket, és egy pillanatig sem adták fel.” (MTI)