Nagyon mély gödörből kell kimásznia Guardiolának

Komoly gondokkal küzd a tréner. Kérdés, akad-e valamilyen zseniális ötlete csapata felrázására.

A kezdeti lendület azonban gyorsan döcögő üzemmódba kapcsolt. És, ahogy azt Guardiola a Sky Sporton, a világ- és Európa-bajnok Thierry Henrynak adott interjújában elismerte, alkalmazkodnia kell a liga stílusához, hiszen a Premier League-ben sokkal több időt tölt a labda a levegőben, mint a német vagy a spanyol bajnokságban. Ennek egyenes következménye az, hogy kiszámíthatatlanabb a játék. Másrészt azt is saját bőrén tapasztalja, hogy Angliában a keménységgel szemben megengedőbbek a bírók. Elmondása szerint dolgozik azon, hogy játékosai megértsék, mit vár tőlük pontosan, és egyáltalán nem érdeklik a kritikák, az elveit egyetlen országban sem adja fel.

S, ez így van jól.

Ettől ő Guardiola, a labdarúgás egyik nagy újítója, aki azonban jelenleg több gonddal küszködik, mint amire valószínűleg előzetesen számított.

Hiába van ugyanis jó néhány világsztárja – David Silva, Kevin De Bruyne, Raheem Sterling, Sergio Agüero –, az Everton ellen (is) jól látszott, a védekezés mellett a támadóegységgel is vannak van gondjai. A korábbi Manchester United-bekk, Phil Neville elemzésében rávilágít: az elöl játszók nehezen szereznek gólt egy jól szervezett védelem ellen, emellett kiszámítható és sablonos játékot mutatnak, amihez az is társul, hogy nem elég gyors a védekezésből támadásba való átmenet. Emellett egyik támadó sem tud hosszú távon megbízható játékot nyújtani, ami különösen fontos lenne, hiszen Guardiola taktikájának egyik alapelve az egy az egy elleni párharcok sikeres megnyerése. Nem meglepő, hogy az offenzív egységet erősítve igazolták le azt a Gabriel Jesust, akit a világ egyik legtehetségesebb fiataljaként tartanak számon. A Palmeirastól szerződtetett brazil csatár képes váratlan megoldásokkal helyzeteket kialakítani.

Az elöl lévők hiányosságai miatt nagyobb nyomás hárul a hátsó négyesre – amely finoman szólva sem nevezhető stabilnak. Ez komoly fejtörést is okoz a trénernek. Kezdetben Guardiola a klasszikus négyvédős rendszert favorizálta, majd próbálkozott a hárombekkes rendszerrel. Egyelőre nem tisztult le, melyik a jobb. Sokan kritizálják a védelem tengelyében játszó John Stonest, aki a maga 55,6 millió fontos vételárával egyike volt a katalán első igazolásainak. Kritikusok megjegyzik, az angol válogatott belső védője fényévekre van a tőle elvárható teljesítménytől és attól a technikai tudástól, amelyet a Guardiola-féle labdakihozatal megkövetel.

Lehet persze Stonesra fogni, de a labdarúgás csapatjáték, így érdemes a jobb és a bal szélre is kitekinteni. Sem Nicolás Otamendi, sem Gael Clichy nem üti meg azt a szintet, amelyhez Guardiola hozzászokott. (Csak összehasonlításképp: a Bayernél a jobbhátvéd Lahm, a balbekk pedig David Alaba volt – a szerk.) Ez pedig magasabb hibafaktort eredményez. Az Everton ellen például az említett két játékos miatt három gólt is kaptak, ráadásul alapvető védekezési baklövéseket követtek el, amiért az ifiben bizony tíz fekvőtámasz jár büntetésként.

Mondjuk sok változtatási és fiatalítási lehetősége nincs a hátsó alakzatban a szakvezetőnek: Bacary Sagna néhány hét múlva 34 éves lesz, Pablo Zabaleta 32 esztendős, Aleksandar Kolarov és Gael Clichy pedig 31. Ebből a védekezésre képes állományból kell okoskodnia az egykori Barca-mesternek. A City akadémiájáról ugyanis nem igazán záporoznak a tehetségek az első kerethez. Aki pedig esetleg jól jönne, az nincs kéznél. Az angol szaksajtó által lehetséges megoldásként felvetett 19 éves Pablo Maffeót kölcsönadták a Gironának. Nem csoda, hogy a tréner céljai között szerepel a keret fiatalítása és új szélső védők leigazolása, akiket képes beilleszteni labdatartáson alapuló játékrendszerébe. S ha már jövő és fiatalok: január 20-ai hír, hogy a City rekordösszegért, 175 ezer fontért szerződtette a klubhoz a Southend United mindössze 13 éves védőjét, Finley Burnst.

Van még egy pozíció, ahol a csúcscsapatokhoz képest alulteljesít a Manchester City, ez pedig a kapusposzt. A Torinóba elzavart Joe Hart helyett első számúvá előlépett Claudio Bravo abszolút formán kívül van. Az elmúlt hetekben könnyen kap gólt, ami a spanyolországi időszakában nem volt rá a jellemző. Ráadásul egy kapus teljesítménye befolyásolja a védőkét is: jelen esetben úgy, hogy a hátsó négyes bizonytalan, hiszen ha hibáznak, nincs meg mögöttük az az utolsó biztos pont, amelyre lehet számítani. Megnézve az elmúlt tíz év kapusstatisztikáit, egy bajnokcsapat hálóőre átlagban 9-12 pont hoz a csapatának. Ez most hiányzik.

Kapus mellett vezéregyénisége sincs a csapatnak. A pályán korábban ezt a szerepet betöltő Vincent Kompany sérült, és egyelőre nincs olyan, aki képes arra, hogy aki irányítsa és összefogja a csapatot. A falkavezér hiányára jó példa, hogy a Chelsea ellen tíz perc alatt két gólt kaptak, a Leicester otthonában 17 perc alatt hármat, míg az Everton 11 percen belül duplázott.

Mély gödörbe került tehát Guardiola és csapata, a tréner már korábban arról beszélt, tudatában van annak, hogy Manchesterben több idő kell, mint Münchenben, hogy munkájával révbe érjen. Egyben azt is jelezte, ha nem értik meg a játékosai, mit akar, és nem jönnek az eredmények, akkor önként távozik a kispadról.