Tudjuk, mit kell játszani Portugáliában – kürtölte világgá hétfőn Bernd Storck, a magyar labdarúgó-válogatott szövetségi kapitánya a nemzeti csapat telki edzőtáborában. Sokan hitték már ugyanígy előttünk – pontosabban a szombat este 9-kor kezdődő portugál–magyar vb-selejtező előtt –, de megcsinálni a magunkfajta középerős európai csapatocskák közül csak keveseknek sikerült; borsot törni a luzitánok orra alá, idegenben. A tét most is – ahogy az 1995-ös Rui Costa–Figo-féle aranygeneráció óta mindig – a csoport élén álló Svájcot 3 pont távolságból üldöző Portugália vállát nyomja, annak nyomába eredünk tehát, kik ellen sikerült megbuknia saját közönség előtt.
Nos, itt van mindjárt az 1996-os foci-Eb selejtezősorozata: az első 7 mérkőzésből 6-ot nyertek Figóék, aztán totál hátradőlve, esélytelenebb északírekkel szemben csak egy 1–1-re futotta. A kijutás persze nem forgott veszélyben, de az Eb-n újabb kijózanító pofon jött a negyeddöntőben Csehország ellen, egy korszakos Karel Poborsky-emelés formájában.
A '98-as világbajnokságra aztán ki sem jutottak – idegenbeli selejtezőit szúrta el Artur Jorge legénysége. Humberto Coelho a világranglista 36. helyéről egy nagyobbacska bakit túlélve vitte Portugáliát a világ legjobb csapatai közé. Ama bizonyos 2000-es Eb-selejtezős baki viszont számunkra pont érdekes: egy hazai 0–1 a zuhanásból így új lendületet kapó Romániával szemben, utóbbi így csoportelsőként kisétált a tornára.
Nincs veszítenivalónk szombat este Lisszabonban – mondta tegnap Bernd Storck, aki ennél messzebbre is merészkedett: szerinte nem esélytelen a magyar győzelem a regnáló Európa-bajnok otthonában, vele ráadásul versenyben maradnánk az őszi három forduló során is.
„Kilencven percünk van rá, hogy bizonyítsunk magunknak és a magyar szurkolóknak. Ahogy korábban is, magabiztosan akarunk futballozni, gólt akarunk rúgni.”
Storck látatlanban egyébként kiegyezne a döntetlenben, de sejtelmesen hozzátette: sosem lehet tudni, mi történik egy mérkőzésen.
A 2002-es vb-re tartva egy Írország elleni hazai 1–1 csúszott be, a 2004-es Eb-re pedig házigazdaként nem kellett selejteznie, de a mezőny talán leggyengébbjének tartott görögöktől elszenvedett két vereség (nyitómeccs és döntő) égési sérülésként örökre megmarad „Európa braziljainak” testén.
