Épp akkor ült le Bolla László a tévéje elé, amikor Szoboszlai Dominik Oroszország ellen az U17-es Eb-selejtező hosszabbításában, 1-1-nél újabb szabadrúgásához készülődött. A Főnix Gold FC egyik alapítója már előre látta, abból a pontrúgásból bizony gól lesz. Így is lett. Bolla elmorzsolt egy-két könnycseppet, Magyarország pedig egy lépéssel közelebb került a korosztályos Eb-hez. Majd jött a norvégok elleni újabb időn túli Szoboszlai-gól, és az U17-esek átléptek az elitkör küszöbén.
Szoboszlai Dominik kétszer is bizonyította, remek technikai képességekkel bír, s ami ennél is fontosabb, képes nagy nyomás alatt is jól teljesíteni. A még mindig csak tizenhat éves játékos azonban nem valamelyik nagy, taómilliók által támogatott akadémián nevelkedett. Egy olyan utánpótlásműhelyből indult, amely a Videoton és a Puskás Akadémia árnyékában működik, s amelynek három alapítója (Bolla László, Szoboszlai Zsolt, Molnár Csaba) azért hozta létre a Főnix Gold FC-t, mert úgy érezte, saját gyerekeivel nem törődnek megfelelően. Vagy ahogy székesfehérvári látogatásunk során Bolla fogalmazott:
„Azt tapasztaltuk, hogy azért nem tudnak kiteljesedni a tehetséges gyerekek, mert velük nem dolgoznak eleget.”
Végletekig racionális gondolkodás és őszinteség jellemzi az alapítókat, akik közül ketten, Bolla László és Dominik édesapja, Szoboszlai Zsolt meséltek a Magyar Nemzetnek a Székesfehérváron folyó munkáról, illetve boncolgatták a magyar labdarúgás és utánpótlásképzés mögött működő rendszer „sajátosságait”. Mindketten úgy látják, azért fogyott el a honi labdarúgásból a minőségi utánpótlás, mert nem a nemzetközi szinten elvárt munka folyt.
„Bizonyos fokig elég a tehetség, de aztán, amikor be kell kerülni egy külföldi csapatba, már szükséges a képzettség is” – mondta Bolla. Szoboszlai csak annyit tett hozzá, hogy általános iskolai végzettség nélkül az ember az egyetemre se tud bekerülni. A szakemberek egyetértettek abban, az általános iskolai képzés hiányzik a futballból.
Jelenleg több mint kétszáz gyerekkel foglalkoznak, akik alapképességeik és izomdinamikai paramétereik (gyorsaság, motorikus képességek) vizsgálata után kerülhettek be a műhelybe. Mindegyiküknél csak a munkában hisznek és abban, hogy ha egy gyereknek valamihez jó alapképessége van, és a sportágával 6–18 éves kora között tízezer órát foglalkozik, akkor annak a mestere lesz. Épp ezért náluk nincs téli vagy nyári szünet.
A Főnix Gold FC tehát az általános iskola, ahol 6 és 15 éves kor között megpróbálják megtanítani a gyerekeket arra, amire az életkori sajátosságok engedik. „A legfontosabb náluk, hogy egy játékos 15 éves korára technikailag tökéletes legyen, hiszen ez az alapja mindennek. De hiába dolgozunk egy-egy fiatallal kilenc évet, még mindig nem tudjuk megmondani, hogy futballista lesz-e, azonban mindent meg kell tennünk, hogy egy akadémia a gyerekeinket ki tudja választani” – emelte ki Bolla. Az akadémiára tökéletes technikai tudással kéne bekerülni, hiszen ott, egy szinttel feljebb már a taktika oktatása, illetve a fizikai képzés befejezése a feladat – amennyiben a rendszer így építkezne, lenne lehetőség nemzetközi szintű játékosok kinevelésére. Legalábbis ez az elmélet.
„Magyarországon 7–14 éves kor között hiányos a technikai képzés. Ezen a területen hatalmas űr tátong. Amikor tizennégy évesen az akadémiára érkeznek a gyerekek, nehezebb továbbfejleszteni őket, mert egyrészt pótolni kell a hiányosságokat, másrészt túl nagy a különbség az egyes játékosok tudásszintje között” – ezt már Jasper de Muijnck, a Magyar Futballakadémia néhány hete távozó szakmai igazgatója nyilatkozta a NSO TV-nek arra a kérdésre, hogy Hollandiával összehasonlítva melyek a legszembetűnőbb különbségek az utánpótlás-nevelésben.
S hogy ez miért van, arra Bolla László és Szoboszlai Zsolt is gondolkodás nélkül válaszolt: eredménykényszer. Az elsőre talán furcsának tűnő választ hamar tisztázzák. Úgy látják, országos szinten a rendszer belekényszeríti az edzőket abba, hogy bajnokságot nyerjenek, ehhez pedig olyan játékosokat kell keresniük, akikkel lehet versenyezni. „Az utánpótláskorú gyerekeknél azt kéne szem előtt tartani, hogy hol tarthat majd húszévesen, nem pedig azt, hogy lehet-e vele bajnokságot nyerni. A felnőttcsapatnál senkit nem érdekel, hogy nyertél-e bajnokságot 15 évesen – vázolta gondolatmenetét Szoboszlai. Ugyanakkor hozzátette, nem álszentek, a Főnix Gold FC is gyűjti a gyerekeket, nekik is fontosak az eredmények, mert valamit fel kell mutatniuk. – De nem mindegy, hogyan éred el az eredményt” – tette hozzá.
A Főnixnél nem a mérkőzés végeredménye a legfontosabb, hanem hogy a csapat végrehajtotta-e az edzésen gyakorolt elemeket. A gyerekek az edzésen egy métert nem mennek labda nélkül, és nincs külön fizikai felkészítés sem, hiszen mindezt labdával is meg lehet szerezni. Ám nem hitegetnek senkit, hiszen – ahogy Szoboszlai jelezte – nem lehet mindenkiből profi, eurómilliókat kereső játékos. „Fontos, hogy legyenek álmaik a gyerekeknek, de fontosabbak a célok” – emelte ki Szoboszlai. Hozzátette, fiának az az álma, hogy Spanyolországban játsszon. A célja pedig, hogy másfél éven belül bemutatkozzon az RB Salzburg felnőttcsapatában.
Mindehhez Bolla csak a Főnix mottóját teszi hozzá:
„Ne váltsd meg a világot, valósítsd meg önmagad. Ha megvalósítottad önmagad, megváltod a világot.”
A Főnixnél fontosnak tartják, hogy a gyerek racionálisan gondolkozzon, és saját maga tegyen az álmaiért, a céljaiért. A szülők azonban Szoboszlai szerint irracionálisan gondolkodnak. Úgy látja, abban a pillanatban, amikor egy kihívás során a gyerek nem teljesít jól, nem a motiváció és a keményebb munkára sarkallás a válasz, hanem rögtön az egyesület vagy az edző hibáztatása. A szülő a gyerek helyett akar minden problémát és konfliktust megoldani – pedig kell a belső motor. Ahhoz pedig, hogy sikeres legyen az illető, szüksége van pár fülesre.
„Megvédik a gyereket minden kudarcélménytől, s pont emiatt kerülik a döntő szituációkat, mint egy utolsó utáni perces szabadrúgás vagy büntető. A nyomást ugyanis bírni kell. Nagyobb kudarc az, ha nem állsz oda, mint az, hogy kihagyod. Ezt közvetítem nekik”
– egészítette ki gondolatsorát Szoboszlai.
Hiába azonban a több korosztályos válogatott (az U17-eseknél rögtön három is) és a minőségi képzés, a feje tetején álló rendszer sajátosságai miatt nem kapják meg a megfelelő anyagi segítséget. Persze Bolla szerint vitathatatlan a társasági adóból befolyó pénzek haszna, összességében azonban fordítottak az arányok és túl nagyok a különbségek. A korai utánpótlásképzés ugyanannyiba kerül és ugyanolyan fontos, mint az akadémiai képzés, hiszen előbbi hiányában az utóbbi nem lesz eredményes, és épp ezért nem lesznek pozitív változások a felnőttfutballban sem. Csak éppen a taórendszerben ez nem egészen így működik.
„Az akadémiák a náluk lévő gyerekek után arányaiban jóval több támogatást kapnak, mint a kis egyesületek, amelyeknek nem az első osztályban szerepelnek a csapatai. Úgy díjazzák a teljesítményt, hogy a jobbakat közben elviszik. Egy kis klub nem tud felkerülni a kiemelt osztályba, sőt a bajnokságokban a helyezései is romlanak – ezért a támogatás mértékét tovább csökkentik. Mindemellett természetesen ugyanannyiért kapja a gázt, a villanyt, sőt még az edzőknek is ugyanannyi fizetést kéne adnia. Minden ugyanannyiba kerül, csak épp a támogatási rendszer a feje tetején áll” – vázolja a problematikát Bolla. Az MLSZ által létrehozott, az utánpótláskorú játékosoknál igénybe vehető működésiköltség-térítés kezdeményezésnek jó, de szintén nem arányos.
A honi rendszer furcsasága miatt a nemzetközi színtéren jobban ismerik és elismerik a Főnix Gold FC nevét, mint itthon. Nem véletlen, U11-es csapatuk az egyik legnagyobb ifjúsági tornát, a Cordial-kupát 2011-ben és 2013-ban is megnyerte. Az előbbit például egészen elképesztő 38-2-es gólaránnyal.
„Az előző tíz évben a mi csapataink valahogy mindig alulfejlettek voltak a magyar rendszerben. Volt olyan első osztály, ahol fizikailag felőröltek minket. A lentebbi osztályokban azonban fölényesen nyertünk, de szükség van arra, hogy megszorítsanak, megverjenek. Ebből tanulsz ugyanis” – emelte ki Bolla.
A Főnixnél egyébként nem akarnak túl sokat, mindössze nyugalmat szeretnének, hogy tovább tudjanak dolgozni, továbbá minél több gyermeket eljuttatni a képességeihez mérten a legmagasabb szintre.
A látványcsapatsportágak (labdarúgás, kézilabda, vízilabda, kosárlabda, jégkorong) támogatottsága terén jelentős változások álltak be 2011. július 1-je után. Ennek köszönhetően lehetőség nyílik arra, hogy a gazdasági társaságok társasági adójuk egy jelentős részét ne a központi költségvetésbe fizessék be, hanem egy általuk megnevezett csapatsportág finanszírozására fordítsák.
Az Index összeállítása alapján a 2016/17-es időszakban a kedvezményezettek listájának élén a Felcsúti Utánpótlás Neveléséért Alapítvány áll majdnem hárommilliárd forinttal, vagyis csaknem négyszer annyi megítélt támogatással, mint a második helyezett, s 120-szor annyival, mint az átlag. A Mezőkövesd Zsóry Futball Club Korlátolt Felelősségű Társaság és a Pilisi Labdarúgóklub került még a dobogóra.
Kapcsolódási pont
Dárdai Pál a Világgazdaságnak adott interjújában a műhelyek és az utánpótlásbázis fontosságát hangsúlyozta. A Hertha BSC jelenlegi trénere úgy véli, Magyarországon sokat költenek az infrastruktúrára és az utánpótlásra, ám amíg a klubok nem lépnek partnerségre az iskolákkal, kidobott pénz az egész. Szerinte ha a gyerekek 9 és 12 éves koruk között heti háromszor fociznak a napi kettő helyett, nem lesz belőlük futballista. Hiába építenek nekik pályákat, fizetik meg a velük foglalkozó edzőt, és öltöztetik őket szép szerelésbe, a szakmai alapok később is hiányozni fognak. Dárdai úgy véli, ezen lehetne változtatni: ha az élvonaltól az NB III-ig minden klubot kötelezne az MLSZ, hogy építsen ki partnerkapcsolatot egy általános iskolával és egy gimnáziummal, az máris 40–80 gyerek egyesületenként, aki kellő óraszámban kap képzést délelőtt és délután is. „Belőlük lehet labdarúgó. Aki a PlayStationt nyomogatja, abból nem” – tette hozzá Dárdai.
