Dárdai az andorrai meccsen nem ismerte az összes magyart a pályán

A végéhez közeledve már csak fél szemmel követte az eseményeket.

Július 2-án kezdi a felkészülést az új szezonra a Hertha, addig lehet nyaralni, de nem a semmittevésé ez az időszak. Egyebek között erről is beszélt  Dárdai Pál edző a Balatonnál a Nemzeti Sportnak.

„Ha selejtezőt kellett volna vívnunk az Európa-ligában, akkor sem kezdtünk volna hamarabb. Mentálisan és fizikailag is kifacsartam a játékosokat, szükségük van a pihenésre. Járt nekik ez az öt hét. Megjegyzem, nem fenékvakarással múlatják az idejüket, tizennégy nap elteltével már mozogniuk kellett. Mivel különböző szerkezetek segítségével ellenőrizhető, hogy eleget tesznek-e az előírtaknak, állítom, a

fitneszedzőnk éjt nappallá téve a számítógép előtt ül, és azt figyeli, ki milyen eredményeket ér el.”

Visszaemlékezett rá, játékosként hogyan élte és oldotta meg ezt az időszakot, összekötve a kellemetlent a hasznossal: 

„Huub Stevens is előírta, hogy futnunk kell a nyári szünetben. Éppen itthon voltam, de a kánikulára tekintettel inkább felkeltem fél hatkor, hogy még viszonylag kellemes időben letudjam a napi penzumot. A szakember persze látta, mit mutat az óra, ám nem akarta elhinni, arra gondolt, hogy átállítottam Utóbb persze megbizonyosodott afelől, hogy nem csaptam be. Én meg már rég a strandon voltam, amikor a többiek még javában izzadtak.”

Bár a Balaton német megszállása már régen véget ért, nem egy családról kiderült, hogy német, amikor Dárdaival közös fotót akart készíteni a magyar tengernél. A berlini tréner állt is elébe. „Aki napszemüvegben és szőrösen is megismer, annak jár a fénykép” – jegyezte meg.

Elmesélte, miért az ő esete is a Balaton: „Sok helyen jártam a világban, a tengerben csípett már meg medúza, másutt megesett, hogy a homok a körmöm alá ment, aminek következtében begyulladt a lábujjam, de itt, a Balatonon még soha semmi gondom sem volt. Bakalár László barátom remek házigazda, ingyen koszt van, a víz tiszta – mi kell még?”

Miközben a kikapcsolódásról beszélt, természetesen szóba jött a labdarúgás: „Jó emberek vesznek körül, jó az idő, jó a lángos, finomak a magyar borok, a Balaton pedig szebb, mint valaha.

Teljes a nyugalom, lám, egy hét alatt eljutottam odáig, hogy elmúlt a feszültség okozta gyomorgörcsöm.

A lényeg, hogy nem foglalkozom futballal, a válogatott andorrai meccsét sem szakszemmel, csak szurkolóként néztem.”

Az országos megdöbbenésre végül 1-0-ra elbukott vb-selejtező kapcsán így fogalmazott a volt szövetségi kapitány: „Amikor elkezdődött a mérkőzés, kénytelen voltam rádöbbenni, hogy nem ismerem az összes játékost. Egy ideig azt figyeltem, hogy ki az, aki megüti a nemzetközi szintet, a végéhez közeledve viszont már csak fél szemmel követtem az eseményeket Csalódott voltam, hogy kikaptunk. Akárhogy is nézzük, Andorrából el kellett volna hozni a három pontot. Egyebek mellett azért, hogy a csapat nyugodtan folytathassa szereplését a selejtezősorozatban. A továbbjutást senki sem várta el, de illett volna nyerni, na!”