Szerda késő este, egy drámai sérülést, gólokat, meg nem adott gólt, hosszabbítást, tizenegyeseket hozó meccs végén története során harmadszor is triplázott a Ferencváros, 2015 és 2016 után 2017-ben is megnyerte a Magyar Kupát.
A meccs után Thomas Doll, az FTC edzője hosszú mondandójában a Fradi.hu lejegyzése alapján az egész szezont és a múltat is értékelte:
„Az előző két kupagyőzelem mindenképpen könnyebb volt valamivel, idén az egész szezonban nagyon kellett harcolnunk, és ez a győzelem sem lett meg könnyen. Mégsem tennék különbséget a kupagyőzelmek között. Az nagyon szép volt, hogy
nyolc olyan játékos volt a pályán, aki tavaly is ott volt a döntőben.
Nagyon örülök, hogy sikerült a triplázás e nehézségekkel teli szezon után. Így mindenképpen méltóképpen zártuk az idényt.”
A német tréner a meccsről így beszélt:
„A védekezésünket nagyon jól hajtottuk végre, jóval stabilabbak voltunk hátul, mint sok korábbi meccsünkön a szezonban. Támadásban valamivel nagyobb átütő erőre lett volna szükségünk; a mozgások, a passzok megvoltak, mégsem sikerült befejezni az akciókat. Úgy láttam, egyik csapat sem nyílt ki teljesen, nem tett fel mindent egy lapra, de ez érthető is, mégiscsak a Magyar Kupa döntőjéről van szó. Volt egy szakasza a mérkőzésnek, amikor 1-0-ra vezettünk, akkor eldönthettük volna a találkozót, főleg hogy lőttünk még egy gólt, amelyet nem adott meg a játékvezető. Még nem láttam a felvételeket, így egyelőre nem vagyok miatta mérges, de igazából nincs is okom rá, ha a végkimenetelt nézem. Persze egészen másképp nézett volna ki a végkimenetel is, ha 2-0-ra vezetünk. A játékosaimat dicséret illeti, annak ellenére is nagyon nagy tempóban játszottak, hogy fülledt meleg volt a stadionban, és sok gonddal küzdöttünk az elmúlt napokban.
Gera Zoli több mint egy hete nem tudott a csapattal edzeni, a keddi volt az első edzése, mégis több mint hatvanöt percig harcolt,
őt mindenképpen ki kell emelnem. Hajnal Tamás mindössze két hete tért vissza teljesen, mégis nagyon jó teljesítményt nyújtott. Dibusz Dénes is régóta nem edzett, délelőtt döntöttünk úgy, hogy ő kezd, mégis a meccs egyik hőse lett. Cukic fantasztikusan szállt be a játékba. De az összes játékosunk kihozta magából, amit lehetett, nagyon komoly tartásunk volt az egész találkozó alatt. Persze volt sok könnyelmű labdavesztésünk, de ez betudható annak, hogy néhány játékosunk talán kicsit ideges volt a nagy tét miatt. Mindenesetre kifejezetten érdekes mérkőzés volt, mindkét csapat időnként közel járt ahhoz, hogy a rendes játékidőben eldöntse a találkozót. Michael Oenninggel is tudtam váltani néhány szót a lefújás után, nagyon rossz érzés, amikor valaki elveszít egy döntőt, pláne ha így. Én is átéltem ezt már játékoskoromban a Dortmunddal, a Bayern München ellen. A Vasas méltó ellenfelünk volt, mindent beleadott, gratuláció illeti.”