Amíg a tízmillió szövetségi kapitány Magyarországa messiásként várja a következő „igazit”, fontos évfordulóhoz érkeztünk: épp ma húsz esztendeje annak, hogy a jugoszláv válogatott „egy-hétre” Budapestre látogatott, emlékeztetve egy nemzetet arra, hogy Irapuato (1986) nem a véletlen műve volt, ahogy az 1990-es és 1994-es vb-ről távolmaradásunk sem – hiába volt nekünk Détárink az Olimpiakoszból vagy Kiprichünk a Feyenoordból.
Az 1996-tal kezdődő kétéves vb-ciklusnak persze újra nekiduráltuk magunkat, és újra reménykedtünk. Az MLSZ kispadra ültette a „semmiből várat építés” kategóriában bizonyított Csank Jánost – kupagyőzelem a Békéscsabával, bajnoki cím a Váccal. A körülmények felidézésekor fontos megemlíteni, hogy alig hetekkel voltunk az olimpiai válogatott atlantai helytállása és még egy évvel sem a Fradi Bajnokok Ligája-menetelése után. Sőt, ekkoriban verte a Ferencváros a Kevin Keagan irányította Newcastle Unitedet 3-2-re az Üllői úton (UEFA-kupa). Csank válogathatott tehát a Fradiból, a Debrecenre épülő olimpiai válogatottból, a Lőrincz Emillel, Illés Bélával, Babos Gáborral és az ifjú Kenesei Krisztiánnal felálló MTK-ból, ráadásul a belga légiónk (Balog Tibor, Bánfi János, Bukrán Gábor, Jován Róbert, Kovács Ervin, Petry Zsolt, Torma Gábor, Urbán Flórián, Vincze István) jelentős részéhez csak a selejtezők második szakaszában nyúlt, vagy még akkor sem.
Igen, ez volt az a selejtezősorozat, ahol kifejezetten kellemes csoportba kerültünk Norvégia, Svájc, Finnország, Málta és Azerbajdzsán mellé, és ahol legalább a kötelezőket hozni tudtuk, így a végelszámolásig belefért, hogy a norvégok és a svájciak ellen összesen csak két pont sikeredett – Norvégia ellen akkor fiatalnak számító csapattal álltunk ki Budapesten, a kezdő tizenegy átlagéletkora alig volt több 25 évnél, egyenlítő gólunkat pedig az Újpest 23 éves reménysége, Kovács Zoltán lőtte a Chelsea kapusának, Frode Grodasnak, a Manchester United védőkettőse, Henning Berg és Ronny Johnsen közül kilépve.
Az is belefért, hogy Csank János csapata rendre az utolsó 10 percben szerencsétlenkedje el a győzelmet vagy a döntetlent – 8 kapott gólunkból 5 esett a hajrában, emiatt az érintett három meccsen 4 pontot veszítettünk. A sors persze hirtelen mindent visszaadott Finnországban, ahol az utolsó pillanatban keveredtünk pótselejtezőt érő helyre azzal, hogy az északi válogatott egyik fele hátba rúgta a másikat, így Horváth Ferencék segítsége nélkül alakították 1-1-re az eredményt.