Ha 2016. a magyar labdarúgás éve volt, akkor 2017. épp az ellenkezője. Ez év novemberére az a helyzet állt elő, hogy néhány hónapon leforgása alatt a válogatott Andorrától és Luxemburgtól is kikapott.
A csapat olyan felállásban kezdte a Luxemburg elleni mérkőzést (4-3-3), amely sem a Dárdai-, sem a Storck-érára nem volt jellemző. Ugyanakkor érdemes látni, mindez Leekens érkezésével mégsem annyira ördögtől való, hiszen Belgium sikerességének egyik kulcsa, hogy mind a válogatott, mind az utánpótláscsapatok ezt a felállást alkalmazzák. Persze, ez most nem Leekens, hanem Szélesi válogatottja, s ez utóbbit a tréner is megerősítette a lefújás után.
Mint Szélesi az M4-nek elmondta, a felálláshoz semmi köze nem volt Leekensnek, hiszen az már az ő érkezése előtt kialakult a fejében. Hozzátette, ez a találkozó rávilágított, mi az, amit ki kell javítani. Itt gondolt például a pontosabb játékra, a kevesebb labdavesztésre, illetve a párharcok megnyerésére.
A találkozó kapcsán Nikolics arról beszélt, hogy a csapat naiv gólokat kapott, Lovrencsics kiállítása után pedig már nehéz volt a helyzet.
A mérkőzésre néhány gondolat erejéig kitérve: átlagos, NB II-es hangulatot idéző körülmények között, egy szorgos, védekezésre, s ellentámadásra berendezkedő Luxemburg volt annak a magyar csapatnak az ellenfele, amely magasra tolt védelmi vonallal próbált minél közelebb maradni az ellenfél kapujához.
Az első játékrészben többet volt a labda a magyar csapatnál, s amint elveszítette a játékszert, azonnal visszatámadt. Nem sikerült ez mindig. A 15. percben Nagy Ádám vesztett labdát a középpálya közepén, majd jött a hazai ellentámadás, amelynek végén Joachim egy Zidane-csel után elpasszolta a labdát Kovácsik lába mellett.
Nem kellett sokat várni az egyenlítésre: Dzsudzsák ívelt középre egy szögletet a 18. percben, amit Kádár csúsztatása után a csapatba hosszú idő után visszakerülő Nikolics fejelt a kapuba. A második játékrész magyar számításait gyorsan keresztülhúzta Lovrencsics, aki, miután földhöz vágta ellenfelét, mint a zsíros kenyeret, mehetett is zuhanyozni.
Az emberelőnyben lévő Luxemburg képességeihez mérten építgette – olykor igen veszélyesen – a támadásait. Fölényük a 84. percben pedig végül meghozta az eredményt, Martins fejelt közelről Kovácsik kapujába, kialakítva ezzel a 2-1-es végeredményt. Jól jellemzi a magyar válogatott játékát az, hogy a második félidőben egyszer sem lőtt kapura.
A magyar válogatott jövő hét kedden, Costa Rica ellen búcsúzik majd az évtől, s közönségétől.
Csányi Sándor, az MLSZ elnöke ekképp értékelt a Nemzeti Sportnak a helyszínen:
„Ezért kell új szövetségi kapitány Mit lehet erre mondani? Nagyon csalódott vagyok. Hogy mit vártam? Annál biztosan lényegesen többet, mint amit láthattunk. Lehet, hogy a kiállítás is befolyásolta a mérkőzés alakulását, de lássuk be, már előtte sem azt láttuk a pályán, amire talán számítottunk. Luxemburg futballozott, mi alárendelt szerepet töltöttünk be. Hogy új csapatra van-e szükség? Ez nem az én dolgom, ez már az új szövetségi kapitány feladata eldönteni.”
Luxemburg−Magyarország 2-1 (1-1)
Luxembourg, Josy Barthel Stadion, 1873 néző, v.: Sébastien Delfériere (belga)
gólszerzők: Joachim (15.), M. Martins (85.), illetve Nikolics (18.)
piros lap: Lovrencsics (53.)
sárga lap: Turpel (40.), Da Mota (69.), Malget (75.), M. Martins (86.), illetve Lovrencsics (20., 53.), Sallai (76.)
Luxemburg: Anthony Moris − Christopher Martins (Dwayn Holter, 92.), Kevin Malget, Marvin Martins, Mathias Janisch (Dirk Carlson, 62.) − Mario Mutsch (Danel Sinani, 63.), Chris Philipps, Olivier Thill (Vincent Thill, a szünetben), Gerson Rodrigues (Daniel Da Mota, a szünetben) − Aurelien Joachim (Aldin Skenderovic, 88.), David Turpel
Magyarország: Kovácsik Ádám − Lovrencsics Gergő (Bese Barnabás, 56.), Korcsmár Zsolt, Kádár Tamás, Korhut Mihály − Nagy Ádám (Balogh Balázs, 83.), Pátkai Máté, Dzsudzsák Balázs (Stiber Zoltán, 84.) − Ugrai Roland, Nikolics Nemanja (Priskin Tamás, 74.), Németh Krisztián (Sallai Roland, 63.)
