Szinte minden bajnoki szezonban rendeznek nagy, történelmi hagyománnyal bíró mérkőzéseket. Ott van a Derby d’Italia (Juventus–Internazionale), az Old Firm (Celtic–Rangers) vagy épp a Mersey-parti (Everton–Liverpool) rangadó. És a sor folytatható lenne. A futballvilág legfontosabb eseménye azonban kétségkívül az El Clásico.
A Real Madrid–Barcelona mérkőzés a bajnokság végkimenetele szempontjából is fontos, hiszen jelenleg a két csapat között tizenegy pont a különbség. A katalán együttes pedig egy győzelemmel már decemberben megpecsételheti a Real sorsát, de egyéb, külső okok is fokozzák a hangulatot: vajon lesz-e hatásuk a tegnapi katalán tartományi választásoknak, s fog-e díszsorfalat állni a Barcelona a friss klubvilágbajnok Real Madridnak?
Annak megértéséhez, hogy miért fontos egyáltalán a politikát belekeverni a spanyol futballba (az évszázados tartományi megosztottságon túl), érdemes visszatekinteni Francisco Franco autoritárius jobboldali rendszerére. A katalán nyelvet szigorúan tiltották az iskolákban és a közügyekben 1939 és 1975 között, így a katalán nemzetiségi identitásnak minimális kibontakozási tere maradt. Az egyik ilyen helyszín a Camp Nou volt és az FC Barcelona mérkőzései, ahol a katalán zászlók is elő-előkerültek.
Ez év október első napján, amikor a katalán függetlenségi választások után a spanyol rendőrség erőszakosan próbált rendet tenni az utcákon, a Barca vezetői úgy döntöttek, biztonsági okokból nem engedik be a 98 ezer, jegyét már megváltó nézőt a stadionba. Hiába a Las Palmas elleni 3-0-s győzelem, az üres Camp Nou és az azon kívüli hangulat hatására a Barca védője, Gerard Piqué elmondta, élete egyik legrosszabb élményén van túl.
Az eltelt szűk két hónapban növekedett a katalán függetlenségi belharc, Mariano Rajoy spanyol miniszterelnök feloszlatta a Carles Puigdemont vezette katalán kormányt, majd új választásokat írtak ki, s közvetlenül az El Clásico előtt nagyon úgy tűnik, hogy az előre hozott tartományi választáson a függetlenségi pártiak kerültek többségbe.