Önmaga Special One-ként való jellemzése ennek állatorvosi lova – írja Wilson. Mourinho ugyanis tudta, hogy a média felkapja majd, és hozzáadja ahhoz a képhez, amelyet ő akart kialakítani magáról: Mou, az önbizalomtól duzzadó, mindent ellenőrzése alatt tartó menedzser.
Wilson szerint akkor van baj az el liderazgóra építő menedzsereknél, amikor a személyi kultusz erodálódni kezd. Ezt a Benfica egykori magyar edzőjének, Guttmann Bélának a szavaival illusztrálta. Guttmann szerint egy edző olyan, mint egy oroszlánszelídítő:
„Abban a pillanatban, amint elbizonytalanodik a hipnotikus energiáját illetően, és a félelem első jelei megjelennek a tekintetében, elveszett.”
Ebben a szezonban Mourinho néha elbizonytalanodott, időnként tétova volt, ráadásul néha igen kegyetlen is. Ezt jelzi az is, ahogy elbánt a világbajnok német középpályással, Bastian Schweinsteigerrel – véli Wilson. Más kérdés, hogy Mourinho ugyanazokat a játszmákat csinálja, mint korábban, csak éppen ezeknek már nincs ugyanolyan hatásuk. A média ugyanis nem úgy reagál Mourinho kijelentéseire, mint régebben – nem háborodik fel –, hanem a mögöttük megbújó stratégiát elemzi.
Wilson szerint kevés menedzser képes bő egy évtizeden keresztül a legmagasabb szinten sikeresen dolgozni – akiknek ez összejön, azoknak is vannak kevésbé jó éveik. Valószínűleg Mourinho is visszatalál még a csúcsra – még mindig csak ötvenhárom éves –, „de jelen pillatanban úgy tűnik, hogy az impulzusok a portugál ellen dolgoznak, és ez egy olyan edző számára elég nagy baj, akinek nagyon fontos a tettei percepciója”.
A szakíró úgy véli, hogy Mourinho csapata kevésbé konzervatív, mint Louis van Gaalé volt, ám a portugál vezetőedzőnek még át kell nevelnie játékosait a saját munkamódszereire. Ám lehet, hogy az egykor nagyon újszerű módszerei és taktikai elemei fölött már eljárt az idő. Jonathan Wilson így zárta cikkét:
