Nemcsak játéka miatt lehetett szeretni Gerrardot, hanem azért is, mert ember tudott maradni. Saját bevallása szerint ez nem volt egyszerű, pályafutása elején közel állt ahhoz, hogy elszálljon, de sokat köszönhetett családjának – ők győzték meg arról is a BL-döntőt követően, hogy ne hagyja ott a Liverpoolt a Chelsea és José Mourinho delejes csábítása ellenére sem. (A portugállal egyébként remek lett a kapcsolata, hívta az Interbe és a Real Madridba is – ekkor Gerrard már harmincon túl volt –, de Stevie kitartott.) A csapattal való viszonya a Chelsea-vel való kacérkodást leszámítva – amikor Gerrard-mezt is égettek Liverpoolban – végig remek volt, két okból: egyrészt ő maga is az egyik külvárosból származott, másrészt összekötötte a klub drukkereivel, hogy unokatestvére odaveszett Hillsborough-ban (erről bővebben itt írtunk).
Liverpooli ikonná válásában nagy szerepet játszott Gérard Houllier is: a francia edző azért adta neki a csapatkapitányi karszalagot, hogy lehiggadjon – az ötlet be is vált. Tizenegy évig volt a Liverpool Fantasztikus Kapitánya, ám sajnos ez volt az az időszak a csapat életében, amikor végérvényesen leszakadt a Ferguson-féle Unitedtől, valamint az olajmilliókkal telepumpált Chelsea–Manchester City duótól. Gerrard bosszankodott is emiatt, de amikor a Fenway Sports Group átvette a csapat felett az irányítást, reménykedett, hogy csökken a lemaradásuk. Az idei forma alapján úgy tűnik, igaza lett.
Gerrard nemcsak azért példakép, mert kitartott a klub mellet és liverpooli vörös vér csörgedezett az ereiben, hanem azért is, mert a csapatért bármire képes volt. Legutóbbi önéletrajzi könyvében elmesélte, milyen komoly sérülései voltak: egy alkalommal például annyira felsértették a herezacskóját stoplis cipővel, hogy dőlt belőle a vér. Ám a meccs hátralévő részét végignyomta, az öltözőben varrták össze társai röhögése közepette. Ugyancsak a kötetben mesélte azt is, hogy a később bajnoki ezüstéremmel véget ért szezon előtt érezte, már nem olyan effektív a játéka, mint korábban. Arra kérte Brendan Rodgerst, a csapat északír menedzserét, nézzenek ennek utána és kiderült: igaza volt. Gerrard és Rodgers összedugta a fejét, hogy kitalálják, milyen szerepkörben lehet leginkább a csapat javára, így vált belőle mélységi irányító, Andrea Pirlo után szabadon. Végül remekelt a szerepkörben, de pont új pozíciója miatt került szembe Demba Bával azon az emlékezetes, Chelsea elleni bajnokin, amikor elcsúszott és búcsút inthetett a bajnoki álmoknak. Aztán lejátszotta utolsó meccsét is a Vörösöknél, e sorok írója pedig pityeregve ült a tévé előtt.
Szóljon hozzá!
Jelenleg csak a hozzászólások egy kis részét látja. Hozzászóláshoz és a további kommentek megtekintéséhez lépjen be, vagy regisztráljon!