Könyvesház

Marco Polo nyomában
Nagy utazás a National Geographickal
Hanthy
„Utunk végére Marco meggyőződéses híve lettem, rokon lélekként csüggtem rajta” – vallja Michael Yamashita, aki két évig követte fényképezőgépével Marco Polo nyomait. Az útnak komoly tétje volt: bizonyítható-e, hogy a nagy utazó valóban eljutott mindazokra a helyekre, amelyeket könyvében megörökít, vagy egyike csupán a történelem Háry Jánosainak, aki a „messziről jött ember azt mond, amit akar” elve alapján szédítette olvasóit és pártfogóit. Francis Wood, a British Museum kínai osztályának vezetője egyik könyvében ugyanis azt állította, hogy Polo nem járt Kínában, leírásai nem elég alaposak és hitelesek, kimaradtak belőle a korszak jellegzetességei.
A fotós tehát útra kelt, hogy bizonyosságot találjon. Négy hónaposra tervezte az utat, két év lett belőle. Yamashita szerint könnyebb lehetett tevén és öszvéren bejárni ezt a vidéket, mint manapság autón és repülővel. Míg akkor elég volt Polónak Kublaj kán arany menlevele, hogy biztonságban és szabadon közlekedhessen, manapság ez valamivel bonyolultabb a háborúkkal, állandó feszültségekkel fenyegetett és fenyegetőző rezsimekkel teli vidéken.
Polo a déli selyemút mentén vándorolt, a Takla-Makán sivatag homoktengerén át Belső-Mongóliába Sangtuig, eljutott Tibetbe, levitorlázott a Nagy-Csatornán és a Jangce folyón, hogy visszafelé meglátogassa Szumátrát, Srí Lankát, kikössön India partjainál, végigjárja Iránt, majd a Fekete- és a Földközi-tengeren hajózva jusson vissza szülővárosába, Velencébe. Nem lehetnek sokan, akik életük során végigjárhatják ezt az utat. Yamashita bejárta Marco Polo után ezt az utat. A fotós szeme mást lát, mint a mindennapi turistáé. Szebbet-e, jellegzetesebbet-e? Yamashita nagyszerű munkát végzett. Talán azért is, mert számára ez a világ nem egzotikum, hanem valóság.
(Michael Yamashita: Marco Polo. Geographia Kiadó, Budapest, 2002. Ára: 7950 forint)

Szent István-vándorlás
Kalauz az országos kéktúráról
Rumy Dániel
A Magyar Televízióban futó sorozatnak – a Szent István-vándorlásnak – korántsem melléktermékeként jött létre Peták István könyve. A televíziós műfaj nem tűri a lexikális adatok tobzódását: a kimaradt információtömeg könyvért kiáltott. A szerző mintája a hajdani Thirring – Vigyázó-féle útikönyvsorozat, illetve a nagy turista elődök szellemisége: a természetjárásban nem a cél, hanem az odavezető út a fontos, mely nemcsak az izmokat, de a lelket, az erkölcsöt és a hitet is gyarapíthatja.
A XX. század első felében még alig készítettek használható térképet, az úgynevezett angyalos térképek csak később jelentek meg. A jelzésrendszer sem volt olyan fejlett, mint manapság. A bedekkerek ezért nem tekinthettek el a részletes túraleírásoktól. 1945 után elkövetkezett a „térkép-falvédős” korszak, torzított, elhallgatott részletekkel, így változatlanul szükség volt alapos útvonal-bemutatásokra. Mára gyökeresen megváltozott a helyzet. Peták a kéktúra útikalauzban nem az útvonal leírására helyezi a hangsúlyt, hanem arra, hogy az útvonal bejárásakor milyen látnivalókkal találkozik az utazó, mire kell különösképpen figyelmeznie. A szerző hangsúlyosan azt a nézetet képviseli, hogy a túrák során – különösen az országos kéktúra végigjárásánál – ne a fizikai teljesítmény legyen a cél, hanem az utazás „belbecse, beltartalma”. Manapság talán ezt a szemléletet nevezik ökoturista látásmódnak: a természeti értékek mellett a népélet egyéb tárgyi és szellemi javaira is figyelmet fordítunk.
Az útikönyv újdonsága a térképvázlat-gyűjtemény. A vázlatok 40 ezres léptékűek, így a távolságok könnyen mérhetők. Egyúttal arra is alkalmasak, hogy áttekintést adjanak egy-egy útszakaszról, s az alapvető haladási irányokat akár tájolóra is felvihessük.
Praktikus, könnyen kezelhető könyv Peták útikönyve, mely hasznosságán túlmenően szellemi célokat is kitűz: minél több túrázóval, útonjáróval megismertetni, hol vannak otthon a világban.
(Peták István: Szent István-vándorlás az Országos Kék-túra mentén. Kairosz Kiadó, Budapest, 2002. Ára: 3800 forint)

A világ régészeti csodái
Ferch
Karácsony közeledtével se szeri, se száma a szép kiállítású albumoknak. A vásárlót a borsos ár sem riasztja el, mert egy könyv, ha drága is, még mindig olcsóbb ajándék, mint oly sok más, tökéletesen haszontalan holmi. Jól van ez így. A figyelem legalább újra a könyvre irányul. Baj csak akkor van, ha szép köntösben talmi árut kap az olvasó. A régészet világatlaszát lapozgatva, úgy tűnik, szerencsére e kötet esetében nem erről van szó. A téma azonban hatalmas: nem is várhatunk mást, mint hogy a szerzők nagyon vázlatos képet adjanak arról, mit sikerült megfejtenie a régészetnek és segédtudományainak a múlt titkaiból.
Amerikai, ausztrál, brit, dél-afrikai, skót, új-zélandi egyetemek, tudományos intézetek régészeinek közreműködésével állította össze a brit Paul G. Bahn azt a kötetet, amely több mint egy évszázadnyi régészeti munka eredményeit összegzi, közérthető módon rendszerezi jelenlegi tudásunkat, és előrevetíti a várható felfedezéseket.
A három részre tagolódó albumban (Az első emberek, A jégkorszak után, a Civilizációk hajnala) időrendben kísérhetjük figyelemmel az ember fejlődésének nagy korszakait, a világ izgalmas régészeti lelőhelyeit. A gazdag képanyagot nézve csak azon sóhajtozhatunk, érdemes volna gazdagnak lenni, hogy a föld ezernyi csodájának legalább egy részét láthassuk. A szövegértést és a kötetben való eligazodást az alapfogalmakat magyarázó kislexikon, bibliográfia, név- és tárgymutató segíti.
(A régészet világatlasza. Összeállította Paul G. Bahn. Kossuth Kiadó, Budapest, 2002. Ármegjelölés nélkül)

Makacsul megmaradottak
A zsidó nép története
Zsohár Melinda
Csupa általánosság, hézagos tudás, ami a zsidó nép történetéről él a köztudatban. A bibliai őstörténet persze örökre bevésődött a zsidó–keresztény világ lakóinak tudatába, a zsidóság XX. századi tragédiája pedig egyik legalaposabban feldolgozott eseménye az emberiség históriájának. De az „eredendő bűnön” túl tudunk-e egyebet e különös népről? A hazájukból a civilizáció hajnalán kiűzött és örökös vándorlásra kényszerített zsidó törzsek elszenvedték az üldöztetést, és visszautasították a teljes beolvadással járó kényelmes fennmaradás csábítását. A zsidóság soha nem beolvadó nép, mégis bárhol képes alkalmazkodni. Identitása végső határáig.
De csak addig, jottányit sem tovább!
Smoel Ettinger ennek a kettősségnek ered a nyomába, s dolgozza föl Izrael népének modern kori történetét a XVII. századtól napjainkig. A könyv érzelmek és kölcsönös előítéletek nélkül rajzol objektív, mégis színes képet a mozgalmas három–négyszáz esztendőről, amely annyi változást hozott a hagyományaihoz konokul ragaszkodó zsidóság életében. A zsidó népesség az újkor kezdetén alig egymillió lelket számlált, s a második világháború küszöbére tizenhétmilliónyian vallották magukat az ősi törzsek leszármazottainak. Túlélésük és újjászületésük rejtelme nem magyarázható egy-két okkal, az Ettinger felsorolta tények viszont megvilágítják a rejtélyt, hogy ez a mindenkitől különálló és a XX. század közepéig többnyire üldözött nép hogyan foglalta el helyét a nemzetállamok szövetében. A XIII–XVI. század között csaknem teljesen kiűzték őket Nyugat-Európából, s ők keleten – földtulajdon híján – a jószágigazgatásban, a városi lét formáiban – a vendéglátásban és a kereskedelemben – találtak maguknak megélhetést. Vallásuk, egymás iránti szolidaritásuk, eltéphetetlen szilárdságú családi kötelékeik véd- és dacszövetségbe kovácsolta őket.
A könyv vizsgálja a szefárd és az askenázi (ibériai és kelet-európai eredetű) zsidó népesség történelmét, közösségeik jellemzőit, emancipációs küzdelmeiket, demográfiai változásaikat, a modern antiszemitizmus megjelenésének lehetséges magyarázatait, a szocialista mozgalom térhódítását. Természetesen feltérképezi a XX. századi történeti folyamatokat is, a holokausztot azonban röviden tárgyalja. Izrael állam megszületése és megszilárdulása alkotja az utolsó fejezeteket. A közhelyek és az előítéletes megállapítások helyett Ettinger kötete okos és ésszerű válaszokkal szolgál évszázados kérdésekre.
(Smoel Ettinger: A zsidó nép története – A modern kor: a XVII. századtól napjainkig. Osiris Kiadó, Budapest, 2002. Ára: 3780 forint)

Rudolf, a kapitalista
Az első Habsburg a német trónon
Keresztes Lajos
Több mint hatszáz esztendőn keresztül határozták meg a Habsburgok Európa történelmét. Mivel 406 évig viselték Szent István koronáját, természtes az a magyarországi érdeklődés, amely a dinasztia felvirágoztatójának, I. Rudolfnak az élettörténetét övezi. Johann Franzl könyvéből közelről ismerhetjük meg a személyiséget és korát, a XIII. századot, amikor a jelentéktelen sváb gróf római királlyá emelkedett. Rudolf éppen viszonylagos jelentéktelenségének köszönhette, hogy királlyá tették a választófejedelmek, hiszen úgy vélték, neki nem lesz ereje a korona tekintélyének visszaállítására és a zavarosban halászó tartományurak hatalmának korlátozására.
Rudolf 1273-as megválasztása után a római királyi címet felhasználva hódította el Ottokár cseh királytól az osztrák, stájer és karintiai hercegségeket, megalapozva a Habsburgok közép-európai birodalmát. A történelem fintora, hogy a sorsdöntő 1278-as morvamezei csatában IV. László király csapatai Rudolf oldalán harcoltak, így a Habsburgok magyar közreműködéssel vetették meg a lábukat a Duna-medencében. Abból a szempontból tipikus osztrák munkának mondható a könyv, hogy szerzője igen kritikus hangon szól a magyarokról, ha éppen szóba kerülnek.
Olyan Habsburg Rudolfot ismerhetünk meg – s ez a szerző hasonlata –, aki kizárólag birtokainak és befolyásának növelésével van elfoglalva, mint egy kapitalista vállalkozó. Talán az osztályharcos szemlélet teszi, hogy Franzl rendszeresen marxista terminológiával operál, például gyakran emlegeti az állítólagos forradalmi helyzetet. Az erdetileg 1986-ban megjelentetett könyv a szakirodalomban már meghaladottnak tartott állításokat tartalmaz, irodalomjegyzéke szerint hetvenes évek végi kutatási eredményeket tükröz. Ilyen a középkort siralomvölgyként ábrázoló szemlélet: a jogfosztott tömegeknek állítólag csak szenvedés és tűrés jutott osztályrészül. Szintén vitatható Franzlnak az az állítása, miszerint abban az időben az emberek többsége nem tette ki a lábát szülőfalujából. Ennek cáfolatához elég, ha az abban az időben igen elterjedt zarándoklatokra gondolunk.
(Johann Franzl: I Rudolf. Corvina Kiadó, Budapest, 2002. Ára: 2600 forint)