Lehetséges utód

Megy a Juhász a szamárlétrán… Manapság így kezdené egy lánglelkű költő a versét, és valahogy úgy fejezné be: ha túl magasra kapaszkodna, nagyot ütnek a Juhász fejére.
Lírai állapotok uralkodnak a Magyar Szocialista Pártban. Annak ellenére, hogy az utóbbi napokban szárnyra kapott hírek szerint Juhász Ferenc nem a Parnasszusra pályázik, hanem a pártelnöki székre. Állítólag nyomasztja őt az elnöki tisztsége elé biggyesztett „al” szócska. Lehet, hogy Capone úr beérte azzal, hogy csak Al Capone legyen, de meglett az eredménye, mert elég csúnyán végezte szegény. A mai keresztapák már nem álszerények. Juhászt egy ideje itthon és külföldön lehetséges utódnak mondják, ami egy karrier csúcsa, de vége is lehet. Sztálin regnálása óta tudjuk, baloldali pártban a lehetséges utód beosztás nélkülözhetetlen, ugyanakkor roppant veszélyes hivatal. Nem egy kényelmes szinekúra. A lehetséges utód többnyire tarkólövéssel, vagy kötélen végezte, szerencsés esetben ment a süllyesztőbe, esetleg a partvonalon kívülre került. Kádárnak is volt jó néhány lehetséges utóda, egyikük sem abból az állásból ment nyugdíjba.
Ám ne kalandozzunk oly messzire az időben, három éve Molnár Gyulát emlegették Horn lehetséges utódaként, ki is csapták az elnökségből menten. Nyilván Juhász esetében sem szerencsés, ha túl sokan és túl sűrűn hangoztatják, miszerint pártelnök, mi több, miniszterelnök is lehet még belőle, mert a szamárlétra valamely fokát könnyen elfűrészelheti valaki, s onnan borzasztó nagyot lehet puffanni. Igazából nem tudni pontosan, hogy ez az utódlási vágy Juhász saját ambíciója-é, avagy párton belüli erők sakkoznak vele. Nemrég úgy nyilatkozott, szívesen ringbe szállna a pártelnöki posztért, de csak akkor, ha Kovács László nem indul. Tiszteletre méltó visszafogottság, bár nem biztos, hogy elegendő Kovács éberségének elaltatásához. Ha Kovács noteszában más neve szerepel lehetséges utódként, a honvédelmi miniszterre cudar idők jöhetnek. Ezért nem kizárt, hogy elszánt ellenségei híresztelik, micsoda ragyogó jövő vár rá, hiszen esetleges félreállításának ez lehet a legbiztosabb módja.
Egyébként Juhász tökéletesen megfelel egy MSZP-elnökkel szemben támasztott követelményeknek. Viszonylag fiatal kora ellenére a mozgalom régi harcosa, szinte már veteránnak számít. Húszéves korától kezdve mindig az apparátusban téblábolt, csak egy alkalommal, akkor is rövid időre kényszerült civil munkahelyen dolgozni. 1991-ben, egy kft.-ben volt ügyvezető igazgató. Ám a párt nem sokáig bírta nélküle, s még abban az évben visszakerült a helyére, az apparátusba. Ennyiből is kiviláglik, Juhász rendkívüli tapasztalatok birtokosa, nála jobban kevesen ismerik a kétkezi munka örömeit, az egyszerű, hétköznapi emberek gondjait, fájdalmait, vágyait, ő igazi, szociálisan érzékeny, gazdaságilag felkészült, a nép között otthonosan mozgó, tip-top szocialista. S még nem értünk végére kiváló adottságai listájának. Honvédelmi miniszterként még békeidőben is képes megsemmisítő csapást mérni a magyar haderőre, amelyhez fogható teljesítményt Linder Béla óta nem ismer a történelem. Na és a jelleme! Hamisítatlan Köztársaság téri gránit. Oly szemrebbenés nélkül tagadja le saját szavait, oly sikamlósan bújik ki a felelősség alól, hogy Medgyessy Péter is megirigyelhetné.
Azért még ne kössünk fogadást Juhász elnöki stallumára. Mert lehet, az Isten is pártelnöknek teremtette, de nem tudhatjuk, milyen sorsot szánt neki maga a párt, a Mindenható.