Mivel foglalkoznak a beszédkutatók?

Tíz évvel ezelőtt rendezték az első tanácskozást, amely a Beszédkutatás címet viselte. Ez év októberében Budapesten pedig már az ötödik ilyen konferencián találkoztak azok a szakemberek, akik a beszédet kutatják. Vajon mit lehet a beszéden kutatni? Melyik az a tudomány, amelynek ez a tárgya? E látszólag egyszerű kérdésekre nem is olyan könnyű válaszolni. A beszéd összetett jelenség, amelyet nagyon sokféleképpen határozhatunk meg. Mondhatjuk például, hogy a beszéd „gondolataink hangos kifejezése”, vagy „a mások közléseinek megértése”. Tudjuk ugyanakkor, hogy a beszéd „jelek összefüggő rendszere”, és „információközlő eszköz”, amely rezgésként továbbítódik a levegőben. Megállapítható, hogy a beszéd „emberi viselkedésforma”, amely „szokásokon alapszik”, és klinikai eszközzé is válhat, ha „gondolatokról, érzelmekről tájékoztat”. Mindezzel még távolról sem merítettük ki a beszéd fogalmát vagy funkcióját.
A beszéd több tudománynak is tárgya, elsősorban a fonetikának, de a nyelvészet más ágainak, a pszicholingvisztikának, a neurolingvisztikának, a fizikai akusztikának, a híradástechnikának, a gégészetnek, a foniátriának, sőt az audiológiának is, s ez utóbbiakkal már a gyakorlati területeket érintjük. Kiemelt jelentősége van a pedagógiában, a gyógypedagógiában, az informatikában, a beszédtechnikában vagy a retorikában, s a felsorolás még folytatható. A beszédkutatásban az utóbbi néhány évtizedben elért tudományos és gyakorlati eredmények kiemelkedőek. A Beszédkutatás, 2002 című konferencián elhangzott mintegy 40 előadás jól reprezentálta a sokszínűséget. Idézzünk fel néhány témát! Bemutatták Kempelen Farkas mechanikus beszélőgépének rekonstruált, hű mását; hallható volt, hogyan szólhatott a gép több mint 200 évvel ezelőtt a fejedelmi udvarokban. Az előadók ismertették a szerkezet működését, s felsorolták azt a mintegy tíz szakmunkát, amely szükséges volt az újraépítéshez. Míg az egyik előadás az automatikus sms-felolvasás megvalósításának eredményeiről szólt, a másikból megtudtuk, hogy hazánkban egy év alatt közel egymilliárd sms-t küldenek. A nyelvi elemzés azt mutatta, hogy ezek a szövegek egy újfajta kommunikáció stílusjegyeit viselik magukon. Újabb adatokról számoltak be a beszéddallammal, a beszédritmussal, a beszédhangok egymásra hatásával vagy a statisztikai eloszlásokról szóló előadások. Elemezték az óvodás és iskolás gyermekek beszédészlelését és beszédmegértését, s ezeknek a készségeknek a szerepét a tanulási folyamatokban. Kiderült, hogy a csecsemők sírása szoros kapcsolatban van a hallásképességükkel, ami akár azt is jelentheti, hogy nagyon korán fel lehet fedezni a halláskárosodást. Szó volt az idegen nyelv tanulásának anyanyelvi feltételeiről, az úgynevezett anyanyelvi szűrő működéséről, az akcentus kérdéséről, az idegen anyanyelvűek magyar kiejtéséről, sőt a kétnyelvűség különféle formáiról. Egy előadó a rádióhírek megértési nehézségeinek okait kutatta. Kísérletei azt erősítették meg, hogy az idős embereknek problémát okoz a gyors tempó, és mind az idősek, mind a fiatalok megértését nehezíti a beszédhibás beszélő, valamint a túl hangos háttérzene. Összehasonlították az afáziás betegek beszédét és a nyelvbotlásokat, továbbá a suttogást és azoknak a beszédét, akik – a gégefő műtéti eltávolítása miatt – nyelőcsőbeszédet használnak a mindennapi kommunikációban. Több előadás ismertette a magyar beszéd mesterséges felismerésének problémáit; nem is hinnénk, hányféle szabályt – amelyeket egy ötéves gyerek gond nélkül alkalmaz – kell a gépnek megtanítani ahhoz, hogy közléseinket felismerje.
Mindez csupán ízelítő abból, ami a konferencián elhangzott. De talán érzékelteti a kutatás sokféleségét, és láttatja, hogy a beszédet érdemes tanulmányozni, hiszen az eredmények a legkülönfélébb társadalmi, gazdasági, informatikai, oktatási területeken használhatók fel.