Török tervek Ciprusról

Törökország friss választási győztese, az Igazság és Haladás pártot vezető Recep Tayyip Erdogan úgy nyilatkozott, hogy amenynyiben Ciprus az ENSZ-terv szellemében egyesül, csak akkor csatlakozhat az EU-hoz, amikor Törökország. A szigetre nézve hátrányos kijelentése mellett a politikus ugyanakkor teljes támogatásáról biztosította a terveket.

Recep Tayyip Erdogan azon kitétele, miszerint az egyesülés után Ciprusnak elölről kellene kezdenie az EU-csatlakozás folyamatát, sokak nemtetszését válthatja ki. Mindez jól rávilágít a megosztott sziget előtt álló feladat kettősségére. Hiszen egyrészről a sikeres csatlakozás, másrészről egy egységesítő béketerv megvalósításának lehetősége gyakorlatilag most összeáll. A két tényező pedig olyannyira nem különíthető el, hogy bár Ciprus az aspiránsok éllovasának tekinthető, a görög–török viszály miatt néhány héttel ezelőtt még az is bizonytalanná vált, hogy rákerül-e a bővítés tízes listájára. Mindez ma már nem kérdés. A téma most már sokkal inkább az, hogy a „svájci minta”, avagy a „belga modell” életképesebb-e. Előbbit Kofi Annan ENSZ-főtitkár vetette fel a minap. Ennek lényege az, hogy a sziget a jövőben egy „közös államból” és két, egyenlő jogokkal rendelkező „alkotó államból” állna. Az egyiket a görög, a másikat a török közösség alkotná. Erdogan korábban még inkább a másik modellt részesítette előnyben, vagyis, mint többször kifejtette: „az egyenlőség, a függetlenség és két külön állam” gondolatát pártolta. Az uniós álmokat szövő Ankara azonban tisztában van azzal, hogy a Nyugathoz való közeledésben Ciprus kérdésének „európai” rendezése kulcsszerepet játszik, s ehhez rugalmasság is szükséges. A nemrég lezajlott viták még anakronisztikusnak tűnhettek, hiszen a leköszönő kormányfő a sziget török részének annektálásával is fenyegetőzött, amennyiben felveszik a (görög) Ciprusi Köztársaságot az Európai Unióba. A csatlakozásnak ugyanis – bár Verheugen az újraegyesítést pártolja – nem feltétele, hogy a törökök nyissanak. Az EU kapui tehát az önálló görög Ciprus előtt is nyitva állnak, de ez mindenképpen a teljes elszakadáshoz vezetne. Erdogan hozzáállása előrelépést jelent, hiszen az általa javasolt modell is elfogadható lehet mindkét fél számára, s ő maga is nyitott az alternatívákra. Bár Ankara még mindig Ciprus gyors uniós csatlakozása ellen foglal állást, viszonya – különösen a választások óta – szemmelláthatóan javul Athénnel. A görög és a ciprusi görög vezetők pedig kompromisszumkésznek mutatkoztak a hétvégi athéni egyeztetéseken is, ők a „svájci mintát” biztosították támogatásukról. Remélhető, hogy a jövőben mindkét fél élni tud végre a történelmi eséllyel. Ezáltal a jövőben talán a rossz szomszédi viszony is javulhat, s a megkötött egyezségek után nem válik amolyan török átokká.