Új vezető Kína élén

Az új központi bizottság tegnapi döntése értelmében az ötvenkilenc éves Hu Csin-tao irányítja a jövőben a Kínai Kommunista Pártot. A párthierarchiában a leendő parlamenti elnök, Vu Pang-kuo tekinthető a második embernek, míg harmadik legfontosabb politikussá a kormányfői poszt várományosa, Ven Csia-pao lépett elő. A legszűkebb pártvezetést kilencfősre bővítették, a tagok életkora ötvennyolc és hatvanhét év között lesz.
Hu elődje, a hetvenhat éves Csiang Cö-min államfő távozott ugyan főtitkári tisztségből, de továbbra is a hadsereg főparancsnoka. Az újonnan megválasztott párttestületek többségét az ő közvetlen szövetségesének tekintik. A Kínai Kommunista Párt legfontosabb testületének tartott politikai bizottság huszonöt tagja között mindössze kilencen maradtak az előző vezetésből.
Az új összetételű politikai bizottság tagjainak számát két fővel növelték. A testület kilenc régi tagja közül nyolcan kerültek be a csúcsvezetésnek számító állandó bizottságba. A politikai bizottsági tagok között két katona van és póttagként egy nő is bekerült. Az állandó bizottságnak – immár tíz éve – tagja az új főtitkár, Hu Csin-tao is.
Megválasztása utáni első beszédében Hu a gazdasági reformok szükségességét, valamint a nyitást és a modernizációt említette. Méltatta egyúttal Csiang Cö-min munkáját a párt élén, mert – mint mondta – szilárd alapot ad a szervezet jövőjének is. Üdvözölte, hogy a kongresszusi határozat és a központi bizottság döntése értelmében új nemzedék irányítja a jövőben a pártot.
A párt csúcsvezetése, az állandó bizottság tagjai közül a legfiatalabb, ötvennyolc éves Li Csang-csun 1997 óta tagja a politikai bizottságnak, és Csiang Cö-min politikájának támogatójaként említik. A legfelső vezetésben a hatvanhét esztendős Luo Kan a legidősebb, őt Csiang Cö-min mellett Li Peng is támogatta. Az állami vezetői posztokon márciusra várhatók a pártkongresszuson körvonalazódott személyi változások. Csiang Cö-min is ekkor adja át államfői megbízatását a most kinevezett főtitkárnak, Hu Csin-taónak.
Megfigyelők emlékeztetnek arra, hogy a Kínai Köztársaság 1949-es megalakulása óta nem fordult elő, hogy a kontinens nagyságú ország politikai reformjait kezdeményező kommunista elit döntő engedményeket adott volna a legsarkalatosabb politikai és ideológiai kérdésekben. A Kínai Kommunista Párt XVI. kongresszusa egyfajta válasz a legfontosabb kihívásokra: az országban továbbra is hatalmas arányú a vidéki szegénység, a magánszektor megtűrt, de államilag nem támogatott kategória, Kína mozlim kisebbségei fegyverrel is készek a pekingi hatalom ellen harcolni, az emberi jogok visszásságai és a tibeti helyzet miatt emberjogi szervezetek bírálják a kommunista vezetést.