A legutolsó esemény a múlt hét csütörtöki dunaferres demonstráció volt az ÁPV Rt. székháza előtt. Kinevezésekor számított-e arra, hogy az új privatizációs koncepció ekkora feszültségeket vált ki?
– Nem. Valójában még egyetlenegy demonstráló cég sorsa, így a Dunaferré sem dőlt el, minden esetben a kormány fog dönteni. Mi már megtettük javaslatainkat, s úgy tudom, a kormánydöntés még ebben az évben megszületik. Látni kell azonban, hogy jelenleg 15 százaléknyi önkormányzati tulajdon is van a vasműben, amivel nem az ÁPV Rt. rendelkezik. Ez a tulajdonrész csak akkor adható el, ha az önkormányzat, mint kisebbségi tulajdonos, úgy dönt. Azt sem tartom kizárhatónak, hogy az állam meg kíván tartani bizonyos részarányt a Dunaferrben.
– Sajtóhírek szerint a Dunaferr esetében már jelentkezett három-négy vevőjelölt, sőt a miniszterelnök és a gyár elnök-vezérigazgatója tárgyalásokat is folytatott például a U. S. Steel amerikai céggel.
– Az elképzelhető, hogy Hónig Péter, a Dunaferr elnök-vezérigazgatója előkészítsen egy tárgyalást, de privatizálni a tulajdonos, illetve a tulajdonos képviselője fog. Tudok arról, hogy Hónignak különböző konferenciákra járva komoly cégek jelezték a befektetői szándékot. A tárgyalási folyamatok párhuzamosan zajlanak, ám végül a tulajdonos hozza meg a döntést. Véleményem szerint a legfontosabb azonban az, hogy olyan befektetőt találjunk, aki kész garanciát vállalni azért, hogy a Dunaferr tovább működjön és minél több embert foglalkoztasson a jövőben is.
– Hogyan tudják a garanciákat biztosítani?
– Úgy, hogy – ha a kormány akként dönt – feltételként előírjuk: „X” százalék önkormányzati és állami tulajdonban marad, csak a fennmaradó hányad eladó. Hangsúlyozom: nincs még végleges álláspont, sőt úgy tudom, jelenleg erősebb az az irányzat, hogy az állam valamilyen tulajdoni hányaddal bent maradjon a Dunaferrben. Mi azon leszünk, hogy ne olyan vevő jusson hozzá a céghez, aki leépíti azért, hogy piacot vásároljon. Elárulom, hogy olyan érdeklődő is akadt, aki nem leépíteni, hanem fejleszteni és létszámot bővíteni szeretne.
– Ezzel szemben a vasmű dolgozóinak aggályait az is alátámasztja, hogy információik szerint a 2003-as költségvetésben nem szerepelnek azok a további fejlesztések – a dunaújvárosi híd, az M4–M8-as gyorsforgalmi út és a hajókikötő megépítése –, amelyek egy esetleges leépítés után képesek felszívni azt a munkaerőtöbbletet, amelyet a Dunaferr privatizálása eredményez.
– A költségvetésbe nem kívánok belemenni, hiszen az nem a mi kompetenciánk. Úgy tudom, hogy az említett fejlesztés nagyon fontos távlati megoldás, ami kétségtelenül nagyot lendítene a régión, hiszen vonzerőt jelentene más befektetők számára is. Ám éppen arra az átmeneti időre, amíg ezek a későbbi fejlesztések beindulnak, a Dunaferren belül működő foglalkoztatási társaság feladata lesz megtalálni a megoldást. Ez a cég foglalkozik majd azzal, hogy ideiglenes munkát találjon az első etapban leépítendő – ha lesz ilyen – dunaferres dolgozók számára.
– Mindezek ismeretében tud-e azonosulni a Dunaferr dolgozóinak aggodalmaival?
– Sok minden miatt megértem az aggodalmakat, egyrészt mert 11 éve kísérem figyelemmel a gyár sorsának alakulását. A Dunaferr részvénytársasággá alakítása után az első stratégiai tervet a Közgazdaságtudományi Egyetem azon tanszéke dolgozta ki, ahol én is tevékenykedtem. Ezt a stratégiai tervet tananyagként használtam a későbbiekben. Ennyiben lelkileg is kötődöm a Dunaferrhez. S ha azt nézzük, hogy az acéliparban rossz példaként lebeg előttük Diósgyőr sorsa, nem is csodálkozhatunk. Az állam ott is mindent megtett, több milliárd forintot invesztált azért, hogy megmentse a vállalatot. Ez mindenképp jogos félelmet indukál a Dunaferr dolgozóiban, de fontos, hogy ebből a példából mi is tanultunk. Úgy beletenni tízmilliárdokat egy társaságba, hogy nincs garancia a végkifejletre, felelőtlenség lenne. Ezért mi azt a befektetőt szeretnénk megtalálni, amely ezt a sok pénzt hajlandó beletenni a dunaújvárosi cégbe. Az ÁPV Rt. álláspontja a kabinet előtt van.
– Az ÁPV Rt. néhány nagy állami tulajdonú vállalatnál belső vizsgálatot rendelt el. Tételesen mely cégeknél és miért vizsgálódtak, s mennyibe került mindez az adófizetőknek?
– A Tokaj Kereskedőházon kívül mást nem tudnék mondani, mert csak ez az egy jelentés került az ÁPV Rt. igazgatósága elé. Ugyanis három ellenőrző szervezet működik az ÁPV Rt.-nél: az egyik a felügyelőbizottság, e mellett működik egy ellenőrzési apparátus, a harmadik pedig a vezérigazgató mellett tevékenykedik. Én elsősorban azokról az ügyekről tudok, amelyek az igazgatóság elé kerültek. A Tokaj Kereskedőház átvilágítására valóban mi adtunk megbízást, de nem tudom megmondani a végösszegét, viszont színvonalas anyag született. Azt vizsgáltuk, hogy az utolsó két évben – az ÁPV Rt.-n keresztül – a céghez juttatott négymilliárd forintnak mi lett a sorsa. Ugyanis ekkora összegű tőkeinjekció mellett is veszteséges a Tokaj Kereskedőház. Emiatt volt kötelességünk ezt a vizsgálatot elvégezni. A számokból az látszik, hogy hatalmas készletek halmozódtak fel a kereskedőháznál, amelyben olyan márkanevet sértő minőségű bor is volt, amelyet nehezen lehet értékesíteni. A korábbi vezetés alatt felvásárolták ebből a pénzből azt a szőlőt is, amelyet minősége miatt vélhetően nem tudtak volna piaci alapon értékesíteni a termelők.
– Ön azt állította, hogy a kereskedőház veszteséges, miközben osztalékot fizetett be az elmúlt két esztendőben, sőt az átadás-átvételkor a cég számláján 1,8 milliárd forint készpénz volt. Osztalékot pedig csak adózott nyereségből lehet fizetni.
– Lehet, hogy maga jobban ismeri a társaság számait, de a Tokaj Kereskedőház új vezetése az igazgatóságot pénzügyi nehézségekről tájékoztatta. Az is előfordulhat, hogy tavaly valóban nyereséges volt a cég, de meg kell nézni az ez évi előrejelzéseket is. Képzelje el, hogy mekkora eredménye lett volna a cégnek akkor, ha nem kényszerül felvásárlásra, csak minőségi bora van. A szőlőfelvásárlási akció a társaság gazdálkodását egyáltalán nem segítette.
– Köztudott, hogy a Dunaferr Rt.-nél is folyt, illetve folyik egy vizsgálat. A The Boston Consulting Groupot (BCG) a korábbi vezetés bízta meg egy stratégiai terv elkészítésével, de a jelenlegi elnök-vezérigazgató is megújította e céggel a szerződést.
– Nem vizsgálat, hanem tervező munka folyik. A BCG a Dunaferr kilábalási lehetőségeit vázolta fel. A múlt pénteki közgyűlésen éppen egy, a stratégiai tervben szereplő javaslatról döntöttek, azaz arról, hogy az Acélművek Kft. olvadjon be a részvénytársaságba. Ez az egyik első lépése az új stratégia végrehajtásának.
– Önök már deklarálták, hogy koncepciójukban a privatizációra és nem a vagyonkezelésre helyezik a hangsúlyt. Felmérték-e azokat a veszélyforrásokat, amelyek egy-egy privatizációs tranzakciót – például az élelmiszeripar elhibázott magánosítását – sikertelenné tehetnek?
– A papíripar és az élelmiszeripar sikertelen privatizációinak tanulságait mindenképpen szem előtt tartjuk, ám jelenleg nincsen szó egy-egy ipari ágazat eladásáról, hanem csak cégek értékesítéséről. Hacsak a légiközlekedési vagy a műsorszóró ágazatot nem azonosítom egy-egy céggel, azaz a Malévval, illetve az Antenna Hungária Rt.-vel. Három olyan társaságcsoportunk van, amely együttesen képvisel egy ágazatot: ezek a Volán-társaságok, az erdőgazdaságok és az agrárcégek. Az erdőgazdaságok privatizációja nincs napirenden, a Volán-társaságok magánosítására leghamarabb 2005-ben kerülhet sor, az agrárgazdaságok eladásának pedig mi már csak a végét bonyolítjuk. Természetesen szeretnénk, ha a Bábolna Rt. jól és minél előbb kerülne ki ebből a magánosítási folyamatból. Ám szerencsére a Bábolnánál jobb kondíciójú agrártársaságaink is vannak, amelyek eladásából jelentős bevételre számítunk. Ez egy nagyon fontos politikai kérdés is. Úgy tudom, egy külön tanácsadó testületet hoz létre a napokban a kormány, hogy a társadalom minél szélesebb körének véleménye megismerhetővé váljék a privatizációs folyamatot illetően.
– Mit tartalmaz a Volán-társaságok privatizációs stratégiája?
– Nincs ilyen, mert nem aktuális a Volán-társaságok magánosítása. A cégcsoport működésének és működtetésének makrogazdasági feltételeit próbáljuk kialakítani jelenleg. A társaságnak van egy kötelezettségrendszere, amely a bevételeit meghatározza, és van egy piac, amely a társaság költségeit jelentősen befolyásolja. Ma a Volán-társaságok legnagyobb része adott körülmények között nem működik jövedelmezően. Ez azt jelenti, hogy a fejlesztési forrásainak csak egy nagyon kis hányadát tudja kigazdálkodni. Ennek következménye, hogy folyamatosan nő a buszok átlagéletkora, s ez az oka annak is, hogy a bér- és szociális költségeik a legalacsonyabbak közé sorolhatóak. De ha radikális változások történnének, akkor minden Volán-társaság csődbe menne. S ez a folyamat elmehet egészen addig, hogy fizetésképtelenné válik a társaság, ami már a szolgáltatási tevékenységet befolyásolná. A Volán-cégek helyzetét ismertető elemzés 2003 első negyedévében kerül az ÁPV Rt. igazgatósága elé, mely alapján a vagyonkezelő javaslatokat is megfogalmazhat a jövőt illetően. Ettől függetlenül a kormány saját hatáskörében is foglalkozik majd a Volán-társaságok jövőjével.
– Az államadósság kezelésével ma már a Pénzügyminisztérium foglalkozik, de korábban az ÁPV Rt.-hez tartozott ez a terület. A feladat az volt, hogy az orosz államadósságot behajtsák. Ehhez megbízták Hujber Ottó cégét, aki tárgyalási jogosítványt kapott erre az ÁPV Rt.-től. Az orosz fél áruban egyenlítette ki tartozását, melyet a Hujber Ottó vezette cég értékesített is, de az ezért kapott pénzt nem fizette be az államkasszába. Ön 1997. június 13-tól december 17-ig az ÁPV Rt. ig. tagja, december 18-tól 1998. július 31-ig pedig az igazgatóság elnöke volt, tehát rálátással rendelkezett az ügyre. Ma vissza kívánják-e vonni ezt a tárgyalási jogosítványt Hujber Ottótól?
– Ez a téma egyetlen napirendjén sem szerepelt az igazgatóságnak. Ezért csak érintőlegesen tudom, hogy az ÁPV Rt.-nél működött az a tárcaközi bizottság, amelyet megörököltünk. Ám miután igazgatósági határozat nem született e kérdésben, nem foglalkoztam és nem is kívánok ezzel a kérdéssel foglalkozni.
– Nemrégiben került nyilvánosságra, hogy az ÁPV Rt. a tulajdonában lévő állami társaságok vezetőinek elküldött egy körlevelet, melyben arról érdeklődik, hogy szerződésben állt-e a cég a Nemzet Lap- és Könyvkiadó Kft.-vel. A továbbiakban lényegében arra szólította fel az állami vállalatokat, hogy ne hirdessenek az egyetlen ellenzéki napilapban. Tette ezt akkor, amikor az ÁPV Rt. új vezetése kiegyensúlyozott, nyílt tájékoztatást ígért. Korrektnek tartja-e ezt az eljárást a Magyar Nemzettel szemben?
– A tájékoztatással kapcsolatos koncepciónk az, hogy általában heti rendszerességgel informáljuk a sajtó képviselőit az aktuális határozatainkról. Ugyanakkor volt egy nagy szünetünk a tájékoztatásban, de valójában nem volt mondanivalónk, részben pedig előkészítés alatt álltak olyan döntések, amelyekről még nem beszélhettünk. Az pedig két dolog, hogy tájékoztatok vagy hirdetek. Nem hiszem, hogy tájékoztatás szempontjából bármelyik média munkatársával szemben diszkriminációt alkalmaznánk. A hirdetés az egy más dolog.
– Információink szerint az ÁPV Rt. portfóliójába tartozó cégeknek egyúttal eljuttattak egy néhány oldalas kutatási anyagot is, melyet a D&T Piackutató és Marketing Tanácsadó Iroda Kft. készített, hogy mintájául szolgáljon „a célirányos reklámtevékenység megalapozásához”. E szerint azt ajánlották, hogy elsődlegesen a Magyar Hírlapban és a Napi Gazdaság című lapban hirdessenek az állami cégek, mert a célcsoport elérése e két lap esetén a leghatékonyabb.
– Történt egy felmérés arról, hogy azok az információk, amelyet mi közölni akarunk az üzleti világgal, elsősorban mely lapok olvasóinak mond valamit. Ez jelent meg ebben az ön által említett levélben. Ugyanakkor örömmel tapasztaltam, hogy a mi cégeink számára nagy megrázkódtatást nem okozott ez a levél, mert azóta is látok a Magyar Nemzetben állami vállalati hirdetést. Mi a közleményeinket igen szisztematikusan a Napi Gazdaságban és a Magyar Hírlapban tesszük közzé. Ezt pontosan úgy csináljuk, mint bármelyik magántársaság, amely előzetesen közli a részvényeseivel, hogy mely sajtóorgánumokat figyeljék az őket érintő közlemények, hirdetések, üzleti információk miatt. Ez nem más, mint egy hozzászoktatás. Egyébiránt állami vállalati vonalról sem érzek diszkriminációt, ugyanis naponta átlapozom a napilapokat, és ezekre külön odafigyelek. Ez a körlevél azért született, mert voltak olyan információink, miszerint az ÁPV Rt. portfóliójába tartozó vállalatok szerződései túlkoncentráltak és egyoldalúak voltak. Fogadja el mindenki, hogy plurális társadalomban élünk! A lehetőségek terítése és a szakmai fókuszálás ezen a területen indokolt. Ez nem termékhirdetés, amelynél az az érdek, hogy minél szélesebb körhöz eljusson. Itt az a lényeg, hogy azokhoz jusson el az információ, akik számára az adott hír mond is valamit. A külföldi lapok közül is csak a Financial Timesban jelentetünk meg hirdetéseket, mert a befektetők ezt olvassák. Továbbra is ehhez a stratégiához kívánjuk tartani magunkat.
– Néhány nappal ezelőtt jelentették be, hogy új tranzakciót kezdeményeznek a kárpótlási jegyek bevonására. Ahhoz azonban, hogy ez az információ minél több kisbefektetőhöz eljusson, már figyelembe kell venni az egyes lapok eladott példányszámait is.
– Valóban. Ebben az esetben egy nagyon komoly kommunikációs akcióval készülünk, hiszen minden napilap olvasói között lehet kárpótlásijegy-tulajdonos. Itt szükségesnek tartom, hogy minél több helyen hirdessünk. Bízom benne, hogy ez sikeres akció lesz, s ennek a sikernek több feltétele van. Az egyik, hogy olyan Forrás Rt.-t hozzunk létre, amely nem csapja be a kárpótlásijegy-tulajdonosokat, és az alanyi jogon kárpótoltak mindenképpen élvezhessék azt az előnyt, mint amit azok élvezhettek, akik korábban értékesítették jegyeiket.
– Mennyi lehet a kint lévő kárpótlási jegyek mennyisége?
– Úgy becsüljük, hogy 10 milliárd forint címletértékű jegy van kint, főként nem alanyi kárpótoltaknál. Megpróbáltuk egy kicsit úgy túlméretezni a Forrás Rt.-t, hogy ne álljon az elő, hogy jönnek az igények, és nem tudunk érte kárpótlási jegyet adni. A beváltási érték a névérték 172 százaléka lesz, s ezért tőkésítjük fel 18,7 milliárd forintra a Forrás Rt.-t.
– Meddig tart a tranzakció?
– Ebben még nem döntött a kormány, de az lenne célszerű, ha szabna egy konkrét határt, hogy egyszer s mindenkorra lezárhassuk az ügyet.
– Az ÁPV Rt. új vezetésének koncepcióját elsőként lapunk ismertette. Az ezt követő két hét azzal telt, hogy azt nyilatkozták: nem hiteles a forrás, s mindez nem igaz. Mára már nyilvánosságra hozták, hogy igenis a privatizációra és nem a vagyonkezelésre helyezik a hangsúlyt. Utólag hogyan látja, mi egyezik, mi tér el az általunk korábban közölt és a már elfogadott koncepcióban ?
– Egész pontosan nem tudom a kettőt összehasonlítani. Ha onnan vezetem le, hogy két olyan szakértői véleményt is közölt a Magyar Nemzet az ÁPV Rt. stratégiai terve mellé, ami itt, ennél az elnöki asztalnál hangzott el, akkor ahhoz a példányhoz jutottak hozzá, melyben erősebb volt az ÁPV Rt. vagyonkezelői szerepe. Ez a koncepció folyamatosan alakult át a másik irányba, azaz a kormány ma egyértelműen azt várja el tőlünk, hogy a privatizációra helyezzük a hangsúlyt. A vagyonkezelés részben a privatizációra való felkészítésre, működtetésre, illetve a majdan tartós állami tulajdonban maradó szűkebb portfólió kezelésére fog szorítkozni. Ezért az elvek, eszközök, technikák – a fentieknek megfelelően – jelentősen átalakultak. A cégekre vonatkozó irányelvekben önök nem említették a Tokaj Kereskedőházat és a Szerencsejáték Rt.-t, mely cégek a későbbiekben kerültek vissza. Ebből következtetek arra, hogy az a példány, amely önökhöz is eljutott, a korábbi változat lehetett. S az valóban a szakértői vélemények miatt is, egy vitasorozat tárgya volt. Ennek végén pedig megszületett a végleges változat, amit a miniszter úr is meghirdetett.
Franciaország
Vizsgálat indult Franciaországban a X ellen, mert az algoritmusa alkalmas lehet külföldi beavatkozásra
