A Duna Televízió karácsonykor ünnepelte tizedik születésnapját. Ilyen ünnepi alkalmakkor az ember végiggondolja, hogy honnan indult és hová érkezett meg. A csatornát az Antall-kormány 1992-ben indította útjára egy kormányrendelettel. Mennyire determinálta az a tény a Dunát, hogy az MDF-kormány hozta létre a televíziót?
– Nem csak az MDF-kormány szellemi ereje állt az alapítás mögött, hiszen Kósa Ferenc MSZP-s politikus is meghatározója volt az adó megalapításának. Ha visszaemlékezünk a tíz évvel ezelőtti állapotokra, csak a gondok jutnak eszünkbe, a rendszerváltás évei közül a legszörnyűbbként könyveljük el ezt az évet: egyesek széthordták az állami vagyont, mások olajat szőkítettek. Az augusztusi magyarok III. világtalálkozóján született meg az ötlet, hogy a magyarságnak kell egy televízió, amely elsősorban a határon túlra sugároz, és amely a nemzeti törekvéseket, az együvé tartozást fogalmazza meg. Meglepően rövid idő alatt, már októberben, az akkori belügyminiszter, Boross Péter aláírta azt a kormányhatározatot, amely jelentős összeget csoportosított át a közalapítvány részére. Tulajdonképpen a semmiből kölcsönkért eszközökkel, a Róna utcában indult el az adás december 24-én.
– Az Antall-kormány az akkori ellenzék szerint úgymond szimbolikus politizálást folytatott: a Duna Televízió megalapítását is a jelképes politikai lépések egyikének tekintették. A politikai támadások tehát már akkor megkezdődtek, s jelenleg is tartanak. Hogyan lehet ilyen légkörben dolgozni?
– Amikor a pápa áldásával megindult a csatorna adása, könnybe lábadt a szemem. Az Emberek a havason című filmet vetítettük, amely olyan balladai tisztasággal, emelkedettséggel bír, amely azóta is jelképezi a Duna Televíziót. Amikor néztem a filmet, elképzeltem, hogy a Székelyföldön ugyanúgy látják ezt a csodálatos alkotást, mint én. Olyan erőt sugározhatott ez nekik, ami Magyarországon sokak számára sajnos még mindig érthetetlen; ezért támadják a Dunát. Viszont ott a szörnyű Ceausescu-diktatúra után, az emberek életében először szólalt meg őszintén, magyar nyelven televízió. Ezek az emberek bizony zokogva nézték az adást, és ez a katarzis azóta is végigkíséri őket. A székelyek azt mondják, hogy a mi televíziónk a Duna Televízió. Ezért minket csakis a nemzet iránti tisztelet vezényel.
– A rendszerváltás előtti években a kommunizmus belesulykolta az agyakba, hogy a határon túli magyarok nem magyarok, hanem ukránok, románok, szerbek vagy szlovákok. A mai köz- és médiabeszédben sajnos még mindig hallani ezeket a megnyilvánulásokat. Tudott-e ezen a helyzeten változtatni a Duna Televízió az elmúlt tíz évben ön szerint?
– Meggyőződésem, hogy munkánkkal emelkedett a nemzet büszkesége. A Duna hozzájárult ahhoz, hogy a határon túli magyarok igazán azt érezhetik: visszakerültek a nemzet vérkeringésébe. A rendszerváltás előtt olyanok voltak, mint az anyaország elzsibbadt végtagjai. A Duna Televíziónak elsődleges feladata, hogy erősítse a Kárpát-medencében élő magyarság összetartozását. Ha az ember hazajön Erdélyből, akkor feltöltődik, és úgy érzi: kétszer többet kell dolgoznia. Nagyon elszomorít, hogy azt látom, a pártok, a jeles médiaszakemberek ezt semmibe veszik. Meggyőződésem, hogy ha a Duna Televízió nagyobb anyagi forrásokkal rendelkezne, akkor az anyanyelven keresztül a tudományt, a művészeteket és a néprajzi értékeinket egyesítő erővel tudná eljuttatni a határon túli magyaroknak. A minisztériumok ugyanis nem alkalmasak erre, csakis egy gazdasági értelemben is jól működő kulturális intézmény tölthetné be ezt a szerepet. A mai állami támogatási rendszer nevetségesen kevés pénzt szán folyóiratokra, kulturális kiadványokra, és a Duna Televíziónak sincs semmire pénze. A jelenlegi kihívás az, hogy az amerikai és ausztráliai magyarságot is be kell vonnunk a nemzet vérkeringésébe. Szerencsére a Duna TV-nek is van internetes portálja, amelyen keresztül élő kapcsolatot tartunk a világ magyarságával. Ám ez még mindig kevés: olyan katasztert szeretnénk csinálni, amely minden magyart, aki a világban él, számon tart.
– Az interneten kívül a múlt héttől az egyesült államokbeli és az ausztráliai magyarok is figyelemmel kísérhetik a Duna Televízió adásait. Milyen műsorokat sugároznak Amerikába és Ausztráliába? Hány ottani nézőre számítanak?
– A kilencvenes évek első felének amerikai népszámlálása szerint az Egyesült Államokban 1,7 millióan vallották magyar gyökerűnek magukat. Közülük sajnos csak 160 ezren mondták azt, hogy otthon is magyarul beszélnek. Vannak természetesen olyanok is, akik még beszélik a magyar nyelvet, de otthon már angolul társalognak. Számításaink szerint mintegy szegednyi népességszámú potenciális Duna Televízió-nézőre lehet számítani. A csatornánk Amerikában kódolt: ott öt- és tízezer előfizetőt akarunk elérni. Ugyanúgy, mint az erdélyi magyarság, az amerikai magyarság sem homogén: kialakultak a kulturális elitek, s a politikai érdekellentétek is közöttük. Az emigráns magyarokban más-más Magyarország-kép él, attól függően, hogy mikor hagyták el hazájukat. Ezeket a jelenségeket a műsorkészítésünkkor figyelembe kell vennünk.
Magyar idő szerint éjjel fél egykor kezdjük az adást a napi eseményeket öszszefoglaló híradóval, ez a Duna TV éjszakai kiadású híradója. Ezután mindig egy magyar játékfilmet sugározunk, azután az aznapi kulturális műsoraink következnek, majd fél hattól fél kilencig az Indul a nap című reggeli adásunk. Nyolcórányi program jut így el az Egyesült Államokba; a különböző időzónák miatt háromszori ismétlést tervezünk, Észak-Amerikában például huszonnégy órában sugározhatunk. A Duna műsorát a Kanári-szigetektől az Urálig, az Északi-sarkkörtől Észak-Afrikáig, Izraelig láthatják nézőink; üres foltként mindössze Dél-Amerika maradt, ahol százhatvanezres magyar közösség él, és Dél-Afrika, ahol tizenkétezer főnyi a magyarok száma. A dél-amerikai és dél-afrikai sugárzás lehetőségét továbbra is vizsgáljuk.
– Mivel közszolgálati televízióról van szó, a Duna támogatását a mindenkori hatalom biztosítja. Miután a Medgyessy-kormány hatalomra került, a szocialisták lemondásra szólították fel, mivel szerintük csonka kuratórium választotta meg. Ebben a helyzetben milyen esélyei vannak a Duna TV-nek arra, hogy több támogatással magasabb színvonalú szolgáltatást nyújtson?
– Egy percig sem aggódom a személyemet ért támadások miatt. Az, hogy engem támadnak, nem érdekel: hiszek a gondviselésben. A Duna TV csak a magyar nemzetnek tartozik elszámolással, kicsinyes politikai szándékokat nem vehetünk figyelembe. A politika mindig elemi ösztönnel próbálja befolyásolni a médiát: illúzió azt gondolni, hogy a közszolgálati médiumok száz százalékig függetlenek lehetnek. Az elnöknek kötelessége arra törekedni, hogy megtartsa a függetlenséget, viszont elszigetelődni sem szabad. Folyamatosan számolnunk kell a politikával: a közszolgálat manapság alku tárgya. Ez az alku folyt az előző kormány alatt és folyik ma is – a különbség csekély. Határozottan tudom, hogy a Duna Televíziónak merre kell haladnia. Azzal szemben, ami ellentétes irányba vinne, a határon túli magyarság ad erőt. Azt mondjuk: nem, a Duna Televízió önálló identitású intézmény. Minket a magyarság tüntet ki elismerésével, s nem lényeges, hogy a politikai hatalom is ugyanezt tegye. A tízéves születésnapunkon a kongresszusi központban rendezett gálán a délvidéki, az erdélyi és az amerikai magyarság, valamint a történelmi egyházak is díjakkal tüntették ki televíziónkat. Ezek az elismerések olyan erős „hátországot” jelentenek, hogy nem a politikai ciklusokat kell figyelembe vennünk döntéseinknél. Nekünk a nézők felé kell a lelkiismeretünkkel elszámolnunk.
Útinform
Nagy a dugó az M0-snál
