Tan(könyv)történet

Könnyen a kormánypártok köpönyegének uszályába kerülhet a Nemzeti Tankönyvkiadó Rt. Bocsánat a csúf képzavarért, de megállapítható, hogy egy kis kiegészítéssel (köpönyegforgatás) máris helyesen értelmezhető, és sajnos a jelenlegi kormánytól megszokott cselekvési formák elemzésére nyújt lehetőséget.
Maradjunk a szikár tényeknél. Hiller István, az oktatási tárca szocialista párti politikai államtitkára egy, a Nemzeti Tankönyvkiadó sorsával kapcsolatos ellenzéki kérdésre így válaszolt az Országgyűlésben: „egyértelmű az akarat, hogy az állam meghatározó és döntő szóval rendelkezzen a későbbi működésében is”. A kormánypárti köpönyeg azonban most is forgandónak bizonyult, mert amikor a plenáris ülésen a költségvetési törvényjavaslathoz benyújtott módosító indítványokról szavaztak, az Oktatási Minisztérium vezetői – Magyar Bálint miniszter és Hiller István – a Nemzeti Tankönyvkiadó állami kézben tartása helyett a privatizáció lehetőségét biztosító javaslat mellett tették le a voksukat. A liberalista koalíciós társ akarata tehát ebben az ügyben is érvényesült.
A Nemzeti Tankönyvkiadó Rt. amúgy szép zsíros falat a leendő – politikailag nyilván abszolút semleges – felvásárlónak. Köztudomású, hogy a magyar könyvpiac felét minőségi, igényes kiadványokkal ellátó vállalkozás az idén csaknem tízmilliós példányszámban jelentetett meg könyveket, s várhatóan 4,7 milliárd forintos bevétellel számol. A leendő vevők nyilvánvalóan azt is értékelik majd, hogy a cég adózás előtti eredménye több mint 450 millió forint lesz, de az sem megvetendő üzleti szempont, hogy ez az összeg 40 százalékkal magasabb a tavalyinál.
Így már érthető az az ügyes, a privatizációs szándékot megelőző szociálliberális bűvésztrükk, amellyel szeptemberben – a kiváló menedzser hírében álló vezérigazgató kivételével – a teljes igazgatóságot és felügyelőbizottságot kirúgták. Nem volt tovább szükségük olyan, a kultúra és az oktatás területén értéket alkotó neves személyiségekre, mint Jelenits István pap tanár, Hoffmann Rózsa egyetemi docens vagy Závodszky Géza, az ELTE-TFK volt főigazgatója. Természetesen Tőkéczki tanár úr sem kellett nekik.
Szükségük volt viszont igazgatótanácsi elnökként Szvák Gyulára, akit Horn Gyula regnálása alatt egyszer már megpróbáltak a Nemzeti Tankönyvkiadó élére kinevezni, de gazdasági érdekeltségei miatt akkor ez meghiúsult. Antal János, az MSZP Villányi úti konferenciaközpontja és szabadegyeteme alapítványi elnöke, Hriczu Anita, az SZDSZ volt sajtómunkása, Magyar Bálint jelenlegi kabinetfőnöke, Rajkné Kerek Judit (Rajk László SZDSZ-es politikus felesége) és Puskás Aurél, a Horn Gábor (SZDSZ) által alapított közgazdasági politechnikum igazgatója színesíti még az elfogulatlan, politikamentes igazgatósági palettát.
Szvák pártatlanságához egyébként szó sem férhet, hiszen (bár Magyar Bálint miniszter gimnáziumi osztálytársa volt) kinevezése előtt villámgyorsan lemondott a Pannonica kiadóbeli munkájáról, sőt mint nyilatkozta: megtiszteltetésnek tekinti új megbízatását, és úgy véli, itt az ideje, hogy a politika kivonuljon a tankönyvírásból. A Nemzeti Tankönyvkiadó tervezett privatizációjáról és munkatársainak politikai elkötelezettségéről azonban eddig elfelejtett nyilatkozni. Igaz, ez eléggé feleslegesnek tűnik…