Felforgatók és támogatók

A magyar miniszterelnök, Medgyessy Péter szinte napra pontosan két évvel azután indul haza Kubából, hogy az ottani hatóságok szabadon engedték a kémkedés és felforgató tevékenység vádjával fogva tartott cseh politikusokat. A három hétig raboskodó Ivan Pilip képviselő (volt pénzügy- és oktatási miniszter), valamint Jan Bubenik egykori diákvezér turistaként utazott be a szigetországba, hogy egy amerikai alapítvány, a Freedom House megbízásából ellenzékiekkel találkozzon. A cseh diplomaták lebukása előtt magyar „hátizsákos felforgatók” is jártak Kubában, hogy az ottani ellenzékiekkel találkozva tartsák a lelket a Castro-féle diktatúra ellen küzdőkkel.
A magyar látogatók úgy tudják, a Freedom House évente négy-öt hasonló látogatást szervez. Az amerikai alapítvány által több éve szervezett akció úgy került nyilvánosságra, hogy egy cseh képviselő, Jan Zahradil nyilatkozott az egyik prágai lapnak, és elismerte, hogy őt is felkérték, mondja el kubai ellenzékieknek, hogyan kell szervezkedni egy totalitárius rezsimben. Nem tudott eleget tenni az e-mailen érkezett felkérésnek, így kerülhetett a képbe Ivan Pilip és Jan Bubenik. Zahradil elmondta még, „nem volt olyan érzése, mintha kémkedésre kérték volna fel”. A két cseh politikust január tizenkettedikén vették őrizetbe és rá négy napra az ellenzékiek hírhedt börtönébe, a Villa Maristába szállították. A turistaútlevéllel beutazó cseheket Havannától háromszáz kilométerre, Ciego de Ávilásban tartóztatták le, miután találkoztak két ellenzékivel. A Freedom House közleményben ítélte el a kubai hatóságok lépését és szolidaritásáról biztosította az elítélteket. A szervezet ugyanakkor hivatalosan is elismerte, hogy támogatja a személyes emberi kapcsolatokat és a dialógust a különféle társadalmi berendezkedésű országok állampolgárai között, különös tekintettel a zárt társadalmakra. Az incidens után Castro ragaszkodott ahhoz, hogy a cseh kormány kérjen bocsánatot Havannától és a kubai néptől amiatt, hogy két állampolgára tudatosan megszegte az ország törvényeit. A két politikus a vádpontok alapján öttől tíz évig terjedő börtönbüntetésre számíthatott, ám a lázas diplomáciai tevékenységnek köszönhetően végül szabadon engedték őket. Távozásuk előtt a kubai külügyminisztériumban aláírattak velük egy dokumentumot, amelyben beismerték, hogy „tájékozatlanságból sértették meg a helyi törvényeket, amikor a kubai ellenzékiekkel találkoztak, és mindezért bocsánatot kérnek a kubai néptől”.
A Freedom House Kubai demokráciaprojekt elnevezésű tevékenysége során spanyol nyelvű Castro-ellenes nyomtatványokat juttat be a kommunista országba, valamint kelet- és közép-európai politikusoknak, civil szervezetek képviselőinek és az átmeneti gazdaságok szakértőinek szervez kubai „turistautakat”. Magyarok eddig háromszor utaztak ki ily módon: előbb két gazdasági szakember, utána politikusok, majd hazai civil szervezetek képviselői látogattak el a latin-amerikai országba. Utóbbiak – hogy ne derüljön ki az amerikai támogatás – Párizs és Mexikóváros érintésével landoltak Havannában. Egy lány és egy fiú utazott, hogy könnyen szerelmes turistapárnak nézhessék őket. A két magyar (névtelenséget kérve) lapunknak is beszámolt a kilencnapnyi kalandról (Hátizsákos felforgatók – Magyar Nemzet, 2001. február 10., 29. old.), elmondva, hogy ott-tartózkodásuk alatt folyamatosan követték őket, a holmijukat naponta átkutatták, s az is előfordult, hogy túl hamar érkezve vissza a szállodába, a recepciós csak lázas telefonálgatás után engedte fel őket a szobába.
A rendszerváltozás előtti hátizsákos erdélyi turistautakhoz hasonlítható kirándulás során az ellenzékiek nevét tartalmazó lista mellett gyógyszert (főként vitamint és antibiotikumot), irodaszert, valamint számítógépes lemezeket vittek. Sikerült találkozniuk munkásvezérekkel, szakszervezeti vezetőkkel, reformkommunistákkal és csalódott párttagokkal. Jártak az ellenzék egyik közismert alakjánál, Carlos Alberto Domingueznél is – a karizmatikus vonásokkal rendelkező órásmester gyakorlatilag házi őrizetben él Havannában. Egy tanyasi látogatásuk után kommandósok vették körül a házat, és igazoltatták az ott összegyűlt, főként másként gondolkodókból álló embereket. Kubából való távozásuk után a magyarokat Washingtonban fogadta a projektet finanszírozó USAID, az Egyesült Államok Nemzetközi Fejlesztési Hivatala, de tapasztalataikról elbeszélgettek velük a külügyminisztériumban is.
A magánúton Kubában nyaraló magyar miniszterelnököt nem fenyegeti a kiutasítás veszélye: a lapunknak nyilatkozó Kardos Imre, a köztársasági őrezred rendőrezredese szerint a kubai biztonsági szolgálatot felkérték, hogy tegye meg a szükséges háttérintézkedéseket. A titkosrendőrök ellenőrzik a család szálláshelyét és annak környékét, valamint a helyi rendőrség is fokozottabban ügyel a közbiztonságra. Az ezredes állítása szerint nemzetközi megállapodás alapján vigyáznak a rendőrök egy-egy híresség biztonságára, így az utazás nem jár semmilyen állami költséggel, az sem jelent különösebb biztonsági kockázatot, hogy védelmi kíséret nélkül utaznak.
Azt már Kovács Lászlónak egy korábbi – az előző miniszterelnököt, Orbán Viktort fitymáló – megjegyzéséből tudjuk, hogy a diplomácia egyebek mellett a szimbólumok művészete. Talán ezt hangsúlyosabban kellett volna elmondania fénydublőrének, Medgyessy Péternek is: a szocialisták által támogatott „független kormányfő” egy olyan országba utazott, ahol az egyik legismertebb ellenzéki csoportosulás, az Elizardo Sánchez nevével fémjelzett Nemzeti Megbékélés és Emberi Jogok Kubai Bizottsága szerint kiugróan magas a politikai foglyoknak a lakosság lélekszámára vetített aránya. A havannai kormány nem hajlandó pontos adatokat közölni a bebörtönzöttek számáról és továbbra sem engedélyezi a Nemzetközi Vöröskereszt és más humanitárius szervezetek képviselőinek belépését a börtönökbe. A szervezet becslése szerint több tízezer foglyot őriznek, nem tartva tiszteletben a rabokkal való bánásmódot szabályozó ENSZ-normákat sem.
Az új magyar kormányfő nagy csodálója, Bush amerikai elnök nyilván tévedésből tiltotta egy évvel ezelőttig országa turistáit a kubai látogatástól. A havannai hatóságok ezt úgy játszották ki, hogy nem pecsételtek be a Mexikó érintésével érkező amerikaiak útlevelébe. Bár nem szívesen, mégis beengedték őket, mert az idegenektől félnek ugyan, ám nagy szükségük volt a dollárjaikra. Bizonyára szintén fatális tévedés az a ma is élő amerikai hivatalos álláspont, mely szerint aki nyaralni megy oda, az támogatja a kommunista rezsimet, mert dollárbevételhez juttatja Fidel Castrót. Netán Medgyessy az ottani rezsim vendégeként nyaral Varaderón?
Összegezve a dolgokat: Amerika egyik szövetségese az ellenségnél üdül. És hogy folytatódjék a december elsejei, Kempinskiben való pezsgőzéssel elkezdett internacionalista hagyomány, az utat sikerült úgy időzíteni, hogy a kubai nemzeti ünnepen, a január elsejei felszabadulás napján ott lehessen a baráti ország felhőtlenül örülő polgárai között – nyilván virlisvel, sörrel és jófajta kubai szivarral emlékezve a régi szép időkre.