Minden eddigi kormányzati ígéret ellenére kritikus helyzetben van a földgázszektor szabályozása – állítja Drucker György, a nagyfogyasztókat tömörítő Ipari Energiafogyasztók Fóruma (IEF) főtitkára. Mint mondta: az árszabályozást illetően gyakorlatilag exlex helyzet állt elő. Az előző időszakra (1996–2001) szóló szabályozási rendelet már tavaly év végén lejárt, az előző gazdasági miniszter jobb híján fél évvel még prolongálta a hatályát. Ebben már alaposan közrejátszott a választási kampány is. Ilyen körülmények között nem is került sor díjkorrekcióra, leszámítva az elosztóhálózati nagyfogyasztók azóta is érthetetlen 5,2 százalékos júliusi díjemelését. Pedig minden józan szemlélő számára kezdettől világos volt, hogy a világpiaci olajárakat nem lehet a határokon feltartóztatni, illetve a mesterségesen leszorított gázdíjakat a fogyasztók a másik (adófizető) zsebükből amúgy is kipótolják.
Drucker György szerint rendkívül hátrányos, hogy jóval a választások után még mindig nincs hír a krónikusan rendezetlen kérdéskör konszolidálásáról. Ez annál is érthetetlenebb, hiszen az érintett szereplők (a Mol, a gázszolgáltatók, a fogyasztók) ritkán tapasztalható elvi egyetértése nyilvánul meg régóta ebben az ügyben. A gázipari cégek elvárása, hogy tényleges költségeiknek, kockázatukkal arányos, méltányos nyereségüknek elismerésén alapuló árszínvonalat állapítson meg a hatóság, és ez a bruttó költségtömeg keresztfinanszírozástól mentesen differenciálódjék a fogyasztói csoportok között.
Már az ősz elején jelezte a Gazdasági és Közlekedési Minisztérium (GKM), hogy a fenti elvekkel teljesen egybevágó szabályozási tervezet elkészült, ám érthetetlen okokból azóta nem történt előrelépés. Az árszabályozási űr kitöltése és az árképzés normalizálása ugyanakkor a gázipari piacnyitás előfeltétele is. Ebben a vonatkozásban szintén kritikus a helyzet, még mindig nincs hír arról, hogy a kormány beterjesztette volna az Országgyűlés elé az átdolgozott változatot, pedig az ígéretek szerint legkésőbb az idei év végéig el kellett volna fogadni a törvényt. A villamosenergia-piacnyitás késedelmének tapasztalataira is építve már most megjósolható, hogy igen nehezen lesz tartható a gázpiac megnyitásának az Európa Tanács által nemrégiben 2004 júliusára előirányzott kezdődátuma. A törvény életbeléptetéséhez Magyarországon is tucatnyi végrehajtási rendeletre, illetve kereskedelmi szabályzatra van szükség, nem beszélve az ezek teljes ismeretének birtokában szükséges felkészülési időről.
Az IEF szerint azonban a késedelemnél is súlyosabb aggályokat vet fel tartalmi szempontból – minden pozitívuma ellenére – az új gáztörvénytervezet jó néhány rendelkezése. Számos ponton úgy tűnik, hogy megmarad a gázipari vállalkozások jelenlegi kizárólagos monopolhelyzete a piacnyitást követően is. Nem világos, hogy az árszabályozás rendbetétele után – ami amúgy is jelentősen növeli a Mol értékét – miért lesz szükség például exkluzív közüzemi nagykereskedőre a piacon. A Mol állami részvényeinek esetleges értékesítése önmagában véve közömbös a fogyasztóknak, ám a dereguláció során ideje lenne figyelemmel lenni a fogyasztói előnyökre is, a költségvetési bevételek egyoldalú prioritása helyett. Nem lenne szerencsés, ha a kormányzat a rövid távú fiskális előnyök érdekében, a piacnyitás illuzórikussá tételével maximalizálná a lehetséges privatizációs bevételeket.
Az IEF álláspontja mindenesetre kezdettől fogva az volt, hogy a fogyasztók érdekében valódi piaci viszonyokat kell teremteni a gázkereskedelemben éppúgy, mint az árszabályozásban. Ellenkező esetben igaza lesz a piacnyitással szemben szkeptikus tábornak, hiszen a piaci monopóliumok semmivel sem jobbak a szabályozott közüzemi monopóliumnál. Ebben a helyzetben különösen zavaró, hogy több hónapja nincs érdemi kommunikáció a kormányzat és a piaci szereplők között.
Vlagyimir Putyin
Putyin csak játszadozik Donald Trumppal?
