Márai Sándor igazsága

Módosulhat az egykori MSZMP utódpártjának neve, ugyanis az ez év elején rendezendő kongresszusán várhatóan dönt arról, hogy Magyar Szociáldemokrata Pártként működjék tovább. Szili Katalin nyilatkozatában hozzátette, hogy ezzel a névváltoztatással végleg levetkőzik magukról az utódpártiságot. Nem hiszem, hogy ezzel a névváltoztatással az MSZP végleg le tudja vetkőzni az utódpártiságot. Ha figyelemmel kísérjük a kommunisták által a második világháború óta végbement névváltoztatásokat, az alábbiakat látjuk: mint Magyar Kommunista Párt (MKP) kezdte meg legális működését, majd 1948-ban a Szociáldemokrata Párttal történt erőszakos egyesítése után a Magyar Dolgozók Pártja (MDP) nevet vette fel. Az 1956-os forradalom után a Magyar Szocialista Munkáspárt (MSZMP) lett az elnevezése, majd az 1989-es rendszerváltozáskor ez a párt háromfelé szakadt. Megmaradt a régi MSZMP (amely ma már nem számottevő), újjáalakult a Munkáspárt és a Magyar Szocialista Párt (MSZP). A régi MSZMP és a Munkáspárt hű maradt önmagához, nem tagadta meg a múltját – nem úgy a szocialista párt, amely megtagadta a múltját, és 180 fokos fordulatot tett politikájában.
Nézzük meg, hogy mi lett a sorsuk a szociáldemokratáknak az 1948-as erőszakos pártegyesítés után a Magyar Dolgozók Pártjában. Itt most hadd idézzek a Magyar Dolgozók Pártja központi vezetőségének 1952. június 27–28-án megtartott ülésén Horváth Márton beszámolójából:
„Általános jelenség a szociáldemokratizmus veszélyességének lebecsülése. Sokan elintézettnek vélik a kérdést azzal, hogy nyílt szociáldemokrata szervezetekbe nem ütközünk többé. Tudnunk kell: ha küzdenünk kell egyes munkásrétegek elmaradottságával, ha fontos harci kérdésként vetjük fel a munka- és bérfegyelem ügyét, ha a munkafegyelem itt-ott formálissá válik, ha felüti fejét a demagógia, ha ellenséges kártevő munkába ütközünk üzemeinkben – akkor nemcsak általában »polgári maradványokal«, hanem konkrétan szociáldemokrata ideológiával, esetleg szervezett szociáldemokrata tevékenységgel állunk szemben.”
Az 1948-as erőszakos pártegyesítés után megkezdődött azoknak a szociáldemokratáknak az üldözése, akik nem léptek át az átkeresztelt kommunista pártba, a Magyar Dolgozók Pártjába. Az üldözött szociáldemokratákra a „jobboldali szociáldemokrata” címkét ragasztották. Sokan kénytelenek voltak emigrációba menekülni. Azokra, akik itthon maradtak, börtön, a recski kőbánya internálótábora, volt, akikre a kötél várt, és voltak, akiket agyonvertek a váci börtönben. (Ries István volt szociáldemokrata igazságügy-miniszter is erre a sorsra jutott 1950-ben a váci börtönben.) A szocializmus alatt a szociáldemokrácia nevét még kimondani is veszélyes volt. Sztálin elvtárs, ha kinyitotta a száját, mindig hazudott, életében csak egyszer mondott igazat, amikor azt mondta: „A kommunisták legnagyobb ellenségei a szociáldemokraták.” Igaza volt.
Politikai eszmélésem óta, 1946-tól folyamatosan szociáldemokratának tekintem magamat, ami egyben azt is jelenti, hogy feltétlen híve vagyok a szociáldemokráciának úgy, ahogyan azt Nyugat-Európában korábban is és manapság is értelmezik. A magyar társadalom, a magyarság többsége határokon innen és túl szociáldemokráciát kíván. A választópolgár előtt az európai szociáldemokraták közreműködésével létrejött jóléti társadalom lebegett, és a többségnek ez a vágya ma is. A „történelmi” Szociáldemokrata Párt 112 esztendős múlttal rendelkező párt, Kéthly Anna munkáságát és politikai helytállását tekinti szellemi örökségnek. Kéthly Anna azt mondta: „Amíg nincs demokrácia, amíg nincs társadalmi igazságosság, amíg gazemberek uralják Magyarországot, addig a nyomor és az éhség lesz az úr rajtunk.”
Igaza volt. Ezt az a Kéthly Anna mondta, akit 1950-ben a kommunisták börtönbe zártak, 1956-ban mint a Nagy Imre-kormány minisztere, emigrációba kényszerült, ott is halt meg, majd 2001 novemberében az MSZP Kovács László pártelnök és Medgyessy Péter, akkor még miniszterelnök-jelölt, a budapesti Wesselényi utcában egy nem létező helyen teret neveztek el Kéthly Annáról – így meggyalázva emlékét.
A nyolcvanas évek végén a pártok kialakulását előkészítő baráti összejövetelek egyikének sem volt érdeke, hogy önálló arculatú szociáldemokrata párt alakuljon ki Magyarországon. Különösen nem volt ez érdeke a Moszkva támogatását elvesztett volt állampártnak (MSZMP). Nem volt érdeke, hogy amikor hatalmi monopóliumáról lemondott, baloldali, tiszta erkölcsű versenytársat kapjon. A később megalakult MSZP a szociáldemokrácia iránt megnyilvánuló szimpátiát saját visszavonulási útjának biztosítására tartalékolta. Azok a belső és külső erők, amelyek közrejátszottak a Szociáldemokrata Párt sorsában, soha nem bizonyítható „diszkrét” eszközökkel gondoskodtak arról, hogy az újjáéledő párt elmerüljön a terméketlen személyeskedések és bénító veszekedések hínárában.
1989 elejére kiderült: az MSZP-nek, ha európai értelemben vett demokratikus párttá akar válni, nincs más választása, mint szociáldemokratává lenni. Ennek érdekében napjainkban is minden erkölcstelen módszert használ, hogy azzá váljék. Múltjánál fogva, ha az MSZP ezen az úton megy tovább, nemcsak saját magát teszi nevetségessé, de hiteltelenné teszi magát a szociáldemokrata gondolatot is, vagyis azt a politikát, amely egy társadalom életében a szociális igazságot és a demokráciát egyaránt alapvetően fontosnak tartja. Az MSZP a rendszerváltás óta már bizonyított: nem lehet szociáldemokratának nevezni azt az MSZP-politikát, amelyben egy szűk réteg reális teljesítmény nélkül a társadalom egésze rovására, soha nem látott ütemben gazdagszik, míg egyre szélesebb rétegek számára a mindennapi megélhetés megoldhatatlan gonddá válik.
Valamennyi jelenlegi szociáldemokrata párt neve foglalt, a cégbíróságnál be van jegyezve, így az MSZP ezt a nevet nem tudja felvenni. De úgy látszik, hogy ezt a problémát is erkölcstelen módon oldják majd meg. Ugyanis megtalálták Marosán György (aki 1948-ban az erőszakos MDP-s pártegyesítés élharcosa volt) méltó utódját Kapolyi László személyében, aki a Magyarországi Szociáldemokrata Párt jelenlegi elnöke, s aki 2002-ben MSZP-listán került be a parlamentbe. Szerintem a két párt egyesülni fog, így az MSZP át tudja venni a Magyar Szociáldemokrata Párt nevét.
A több mint 112 éves „történelmi” Szociáldemokrata Párt a magyarországi szociáldemokrácia egyetlen hiteles képviselője. Ezt a pártot nem terhelik a múlt bűnei: ez a párt nem tette bérrabszolgákká a magyar munkásságot és értelmiséget, nem zavart száműzetésbe több százezer magyart, és nem gyilkoltatta le egy idegen megszálló hatalom pribékjeivel forradalmár honfitársaink ezreit. Ez a párt nem vállal közösséget azzal a „szociáldemokráciával”, amelyet az MSZP képvisel.
Hadd idézzem Márai Sándor igazmondását: „A kommunistáktól még nehéz lesz megszabadulni, mert senki sem olyan veszedelmes, mint egy bukott eszme haszonélvezője, aki már nem az eszmét védi, hanem a zsákmányt.” Mint idős szociáldemokrata, azt üzenem az MSZP-nek, ha fondorlatos módon mégis végrehajtja a szociáldemokrata név felvételét, mi akkor is megmaradunk igazi szociáldemokratáknak.
A szerző a „történelmi” Szociáldemokrata Párt
Budapest, VIII. kerületi alapszervezetének elnöke