A tekintélyes amerikai Jamestown Alapítvány, amely az Egyesült Államokkal ellenséges vagy rivális országokra összpontosít, 2001 őszén, néhány héttel a New York-i terrortámadásokat követően riasztó elemzést tett közzé egy Amerikában dolgozó kínai professzor tollából. A tanulmány szerint a nyolcvanas évek közepétől kezdve a kínai kormányzat kiterjedt erőfeszítéseket tesz, hogy az USA-ban élő mintegy két és fél millió kínai helyi sajtóját befolyásolja, ellenőrizze, illetve megszerezze. Az erőfeszítéseket látványos siker koronázta: a négy helyi kínai napilap közül ma már három közvetlenül vagy közvetve Peking irányítása alatt áll, miközben a propagandisztikus híreket sugárzó központi kínai televízió (CCTV) nemcsak hogy fogható Amerikában, de műsorait a helyi „független” kínai televíziók is átveszik. A jelentés megjegyzi: a CCTV „műsorai egyértelműen Amerika-ellenesek és köszönő viszonyban sincsenek a szabad világ sajtójának híreivel”.
– A kínai kormány szisztematikusan kivásárolja az itteni kínai médiát – állította kérdésünkre Zhong Lee New York-i mandarin, a kantoni nyelven híreket sugárzó Új Tang-dinasztia Televízió (New Tang Dynasty Television – NTDTV) elnöke. Lee szerint a kínai diaszpóra médiapiacán „vákuum” van ott, ahol nyugati stílusú hírekkel lehetne megjelenni: a legtöbb amerikai kínai a CCTV-ből értesül a legfrissebb hírekről, míg az elérhető tajvani csatornák inkább a szórakoztatásra és nem a tájékoztatásra helyezik a hangsúlyt.
Lee New Yorkban, a 28. utca egyik kicsiny irodaépületének legfelső emeletén arról álmodozik, hogy kihasználva ezt a vákuumot, felépíti a kínai CNN-t.
Merész álomnak tűnik az elképzelés, ám két évvel ezelőtt, amikor a tévéelnök elkezdte a nonprofit televízió szervezését, éppilyen merész álomnak hatott az, amivé a televízió mára kinőtte magát. Ma már két stúdióban és több mint száz munkatárs segítségével készül az NTDTV műsora, amely elsősorban a világ különböző pontjain élő kínai diaszpóra híreire és Kínára összpontosít a hét minden napján 24 órában.
A televíziónak tudósítói és kirendeltségei vannak huszonkét amerikai nagyvárosban, Európában, Ausztráliában és Ázsia több országában is! Műsoruk július óta nemcsak az Egyesült Államokban, hanem Európa, Ázsia és Ausztrália nagy részén is fogható!
Szeptember 11. volt a mérföldkő – mondja Lee. Elmondása szerint a kínai diaszpórában nagy nézettségnek örvendő, központi kínai televízió (CCTV) műholdas adása olyannyira elfogultan és cinikus hangvételben tudósított a New York-i és washingtoni terrortámadásokról, hogy egy régen dédelgetett tervből hamarosan valóság lett, amikor néhány, a nyugati demokrácia és a kínai hagyományok felé egyként elkötelezett itt élő kínai üzletember létrehozta a független kínai hírtelevíziót New Yorkban.
Persze nem mindenki örül ennek a sikertörténetnek. A pekingi CCTV hírműsorai eddig csaknem egyeduralkodóak voltak a kínai diaszpóra televíziós médiapiacán. Az új televízió nemcsak politikai, de üzleti szempontból is hátrányosan érintheti a pekingi óriást.
– A Kínai Népköztársaság jelenleg semmiféle független kínai tévéadást nem akar tolerálni – fogalmazott kérdésünkre Arthur Waldron, a Pennsylvaniai Egyetem professzora, az Egyesült Államok egyik legelismertebb Kína-szakértője. Hozzátette: a CCTV műsora ma már akciódús, tele van szappanoperákkal, történelmi drámákkal. Hírműsoraik nem annyira elfogultak, mint korábban, de továbbra sem pontosak – mondta Waldron.
Lee hangsúlyozza, műsoruk nem Kína-ellenes, de a pozitív eredmények bemutatása mellett a pekingi vezetés bírálatára is vállalkozik. Nem csoda, hogy New York-i interjúnk során több olyan esetet is említ, amelyek szerinte arról tanúskodnak, hogy Peking megpróbálja megnehezíteni a televízió működését. Szerinte a Kínai Népköztársaságot az NTDTV-nek a Falun Gong mozgalommal, a SARS-vírus terjedésével és a Hongkonggal kapcsolatos híradásai bőszíthették fel.
A washingtoni kínai nagykövetségen Weide Sun szóvivő kérdésünkre nem kommentálta Lee állításait, ám meglehetős vehemenciával támadta az NTDTV-t, azt állítva, hogy a televíziót „a Falun Gong emberei irányítják, akik a Falun Gong hazugságait terjesztik”. Való igaz, hogy a televízió munkatársai között több olyan riporter is található, akik követik a Falun Gong tanait. Lee Zhong azonban megjegyzi, ezen munkatársaik vallási meggyőződése személyes ügy, a televíziónak semmi köze sincs a mozgalomhoz.
A kilencvenes években a Falun Gong, amely az ősi kínai mozgáskultúra elemeit ötvözi taoista, buddhista elemekkel, valamint a mozgalom alapítójának, Li Hung-csének, egy korábbi kormányhivatalnoknak tanításával, emberek millióit vonzotta Kínában. A kínai kormány azonban 1999-ben betiltotta a mozgalmat, és azóta „gonosz szektának” nevezi. Peking azt állítja, a Falung Gong eddig több mint 1400 halálesetért felelős, nagy részben azért, mert követői – szerinte – visszautasítják a modern tudomány és orvoslás vívmányait.
Arthur Waldron szerint a Falun Gonggal nincs semmi baj, tanításai jellemzően kínai motívumokat mutatnak fel, a feddhetetlenség és az egészséges életmód eszményét némi miszticizmussal vegyítve. A professzor egy klasszikus kínai mondást idéz, amikor úgy fogalmaz, Csiang Cö-min akkori kínai államfő, amikor a mozgalom elfojtásáról határozott, azt gondolta, hogy a „a tyúk megölésével megfélemlíti a szamarat”. (Ez esetben a Falun Gong volt a tyúk, a szamár pedig a nyitást sürgető demokratikus erők). Csiang elszámította magát, és a tanítások követői – sokan közülük magasan iskolázottak – borsot törnek az orra alá. Persze többüket bebörtönözték és likvidálták – például halálra verték őket a rendőrőrsökön.
Az NTDTV bostoni tudósítójának esete jól példázza, miféle retorziókra gondolt Zhong Lee.
Cindy Kexin Yu néhány hete a Massachusetts állambeli antidiszkriminációs bizottsághoz fordult, mert úgy véli, a helyi kínai kolónia vezetői azért nem engedték tudósítani egy bostoni jótékonysági SARS-koncertről, mert azon jelen volt a Kínai Népköztársaság New York-i konzulja, aki nehézményezte volna egy Falun Gongot gyakorló újságíró jelenlétét.
Gang Li, az eseményt szponzoráló Tengerentúli Kínai Vállalkozói Szervezet (OCEAN) vezetője kérdésünkre cáfolta a diszkrimináció tényét, azt állította, hogy a riportert azért nem engedték be az eseményre, mert nem váltott rá jegyet.
Mindenesetre közismert, hogy Peking előszeretettel használja a nyomásgyakorlásnak azt a módját, amelynek során a tengerentúli befektetők jelenlétét a kínai piacon bizonyos feltételekhez köti.
Yu, amikor egyik bostoni riportútjára elkísértem, arról panaszkodott, hogy sokszor a helyi kínai közösségen belül is előítéletekkel kell megküzdenie meggyőződése miatt. (A Jamestown elemzése egyébként az amerikai földön a Falun Gonggal szemben megnyilvánuló indokolatlan ellenérzéseket a pekingi médiabefolyás beszédes jeleként említi.)
Waldron állítása szerint Peking kísérletei a tengerentúli kínai diaszpóra befolyásolására egyáltalán nem új keletű jelenség, a Kínai Népköztársaság kifinomult módszereket fejlesztett ki arra, miképpen finanszírozzon olyan tengerentúli kínai médiaérdekeltségeket, amelyek működését jó szemmel nézi, és hogyan keserítse meg bírálói életét.
Hogy az USA-ban ez milyen hatékonyan működik, arra álljon itt egy részlet a már idézett Jamestown-tanulmányból: „Peking kommunista kormányzatának nem kis mértékben sikerült így behatolnia az amerikai piacra, és érezhető jelenlétre szert tennie minden olyan nagyobb amerikai városban, ahol kínai származású amerikaiak élnek. (…) A külvilágot és a napi eseményeket olyan korlátozott számú média szűri és prezentálja (a kínai diaszpóra számára), amelynek többségét a pekingi kommunista kormányzat befolyásolja, hovatovább működteti…”
Az elemzés megjegyzi – bár az összefüggés számszerűen nem bizonyítható –, hogy az amerikai kínai közösségekben sokszor tapasztalható Amerika-ellenesség ennek (is) következménye.
Ezért is tekinti szinte küldetésnek munkáját Zhong Lee.
A kínai közösségben sokan nem is beszélnek angolul, és nem tudnak semmit a befogadó ország kultúrájáról, állítja a tévéelnök, aki szerint az NTDTV emiatt ígéretes jövő előtt áll. Olyannyira, hogy az immár globális méretekben működő televízió elnöke, annak ellenére, hogy Kína nagy részén egyelőre még blokkolják műsoraikat, a legnagyobb természetességgel jelenti ki:
– Elsők akarunk lenni a [kínai] piacon.
***
Magyarországon jelenleg nyolc vagy kilenc rendszeresen megjelenő újság tájékoztatja a kínai közösség tagjait – mondta lapunknak Polonyi Péter sinológus. A számukat már csak azért sem lehet pontosan meghatározni, mert előfordul, hogy a megszűnt lapok helyébe újak lépnek. Ez lett a sorsa a legrégebbi magyarországi kínai hetilapnak, az Európába Vezető Újságnak, amelynek szerkesztője Amerikába távozott. Azóta a legjelentősebb magyarországi kínai sajtótermék egy másik lap mellékleteként jelenik meg. A lapok a világ kínai nyelvű médiájából veszik át írásaikat, egyre kevésbé törekedve arra, hogy valamiféle pekingi elvárásnak feleljenek meg. A szakértő egy régebbi írásában megjegyzi, hogy „jóllehet nem valamiféle disszidens sajtótermékekről van szó (szerkesztőik és olvasóik is rendszeresen hazajárnak), ám az itteni sajtószabadság légkörében olyasmiket is közreadnak, amit otthon esetleg nem mernének”. Az európai kínai lapok vezetői rendszeresen találkoznak, egyeztetik elképzeléseiket.
Fontos, hogy a lapokban rendszeresen szemlézik a magyar sajtót, a rájuk vonatkozó rendeleteket fordításban közlik. Polonyi Péter megjegyezte, hogy gyakran forrásmegjelölés nélkül vesznek át cikkeket. A lapok példányszáma ezer–kétezer között ingadozik.
Budapest több kerületében is előfordult, hogy a nagyszámú kínai kolóniára való tekintettel a kábelhálózatba hazájukból sugárzott műholdas adásokat is felvettek. Ahol ez nem fogható, ott parabolaantennát szereltetnek fel, amelyen pekingi, hongkongi, sőt tajpeji adások is nézhetők. Sz. Z. L.
***
Tíz dollárért Bostonból New Yorkba
A hivatalos adatok szerint a bostoni Chinatownnak ötezer regisztrált lakója van. A felmérés azt mutatja, hogy az itt bejelentett lakhellyel rendelkezők 85 százaléka nem az Egyesült Államokban született, és egyáltalán nem vagy alig beszél angolul.
Mindenki előtt világos azonban, hogy a Boston üzleti negyede és a várost átszelő autópálya közé szorult piciny városrészben a bejelentett lakókkal szemben többségben vannak azok, akik a statisztikákban sohasem jelennek meg. Leginkább azért, mert az újonnan érkezettek Boston kínai negyedében csupán ideiglenesen tartózkodnak, és az első jobb munkalehetőség alkalmával továbbállnak.
Természetesen saját, kínai buszjáraton.
Péntek, délután három óra. Vagy harmincan ácsorgunk a bostoni Chinatown egyik utcasarkán, amely egyben a Fung Wah Transport autóbuszának ideiglenes megállója is. A kiforratlan körülmények ellenére óriási az érdeklődés a Boston–New York járat iránt, a kínai utazóközönség mellett leginkább az itt tanuló, kispénzű diákok veszik igénybe az olcsó szolgáltatást, amelynek hamar híre ment egész Bostonban. Nem csoda, hiszen a Fung Wahra lehetetlenség árban ráverni: 10 dollárt kér egy jegyért, miközben a nagy amerikai busztársaságok, a Greyhound és a Peter Pan 50 dollárért kínálják ugyanezt az utat.
Persze cserébe az utasoknak meg kell barátkozniuk némi kényelmetlenséggel: mivel sokakat csábít az olcsó utazás lehetősége, és mivel a buszra jegyet váltani a kínai negyed több üzletében is lehet, a délután három órára érvényes jeggyel csak a négy vagy öt órakor induló járatra lehet feljutni.
Esetünkben a tumultust az okozza, hogy a várakozás közben elered az eső, fedett várakozóhelyiség nincs, így az eleve 40 perces késéssel begördülő kisbusznál közelharc indul a jobb pozíciók elfoglalásáért. A rendet a buszvezető mellett dolgozó kínai kocsikísérő próbálja meg helyreállítani – részleges sikerrel.
Akinek sikerül feljutnia a buszra, 4-5 óra alatt elérheti úti célját. Az utazási idő is versenyképes: a kínai sofőr merészebb mutatványokra is hajlandó az autópályán amerikai kollégáinál…
A New York-i megálló természetesen az ottani Chinatownban található. (A New York-i kínai negyed lakóinak számáról sincs megbízható adat. Maguk a kínaiak 75 000–150 000 lakót emlegetnek, ám jelentős számú kínai közösség él a szomszédos Queensben és New York más negyedeiben is.)
A Fung Wah azonban csak egyike annak a kínaiak által működtetett számtalan kisvállalatnak, amelyek buszokkal biztosítják az összeköttetést a nagyobb lélekszámú kínai kolóniának otthont adó amerikai városok között.
A 2000. évi amerikai népszámlálási adatok szerint az USA-ban közel 2 és fél millió kínai él. A felmérések azt mutatják, hogy e csoport 84 százaléka otthon csak kínaiul beszél, miközben 60 százalékuk beismeri: angoltudása meglehetősen hiányos.
A Kínából érkező bevándorlók ma már e zárt közösségekben egész életüket leélhetik úgy, hogy három szót sem tanulnak meg angolul. Még akkor is, ha mindeközben beutazzák Amerikát…
origo.hu
Ezt mondta Orbán Viktor Gyurcsány lemondásáról és válásáról
