Előbb privatizálta, majd apportálta és apportálta…

Elegáns villát épített családjának a múlt század elején, az első világháború után Balatonszemes határában az egyik leghíresebb hazai orvosdinasztia tagja. A Tompa utca hat szám alatti exkluzív nyaraló 1966-ban – ismeretlen körülmények között, de egy leszármazott elmondása szerint adásvételi szerződéssel – állami tulajdonba került.
A kertkapun évtizedeken keresztül az állami tulajdonú Kartográfia Vállalat táblája díszelgett. A cégiratokból tudjuk: a villa utolsó állami kezelője a Tervezésfejlesztési és Technikai Építészeti Intézet volt. A rendszerváltozást követően a kezelői jog tulajdonjoggá alakult, így az állami intézet tulajdonosa lett az üdülőingatlannak.
Az intézetet a törvényi kötelezettség miatt társasággá átalakították és döntöttek a privatizációjáról is. Értékesítésére az úgynevezett önprivatizációs program keretében került sor mindjárt 1993-ban, a belterületi földbotrány miatt a Tocsik-ügyben elhíresült 1989-es törvény alapján. A magánosítás 1992 júniusában kezdődött, ám a céget Tervező, Tanácsadó és Információs (TTI) Részvénytársaság néven csak 1993. január 25-én jegyezte be a cégbíróság, a társaság vagyonmérlegében fel is tüntette annak rendje s módja szerint a Tompa utcai üdülőt az átalakuláskor. Az üdülőért az Rt.-nek fizetnie nem kellett – erősítette meg az
ÁPV Rt.
Az ingatlanvagyon értékét azonban bajosan fejezi ki, hogy az ingatlan „belterületi föld értéke” alapján Balatonszemes önkormányzata csupán 129 darab tízezer forint névértékű részvényt kapott – vagyis a cég vagyonában „csupán” 1,29 millió forintra „értékelték fel” az ingatlant. A kótyavetye időszakra jellemző módon az önkormányzatok nem emelhettek vétót ingatlanvagyonuk ily módon való leértékelésére. Mellesleg a tervező cég állami tulajdonú részvénycsomagja se kelhetett el túl drágán, hiszen azt is csak 12 490 000 forintos névértéken szerepeltették a vállalat és az ÁVÜ könyveiben, és el is adták igen hamar a be sem jegyzett cég „virtuális” részvénypakettjét még 1992-ben. A vevő a Mérték Kft. volt. Az intézet régi munkatársaitól származó információink szerint a Mérték Kft. tízmillió forintért szerezte meg a céget, amelynek vagyonához tartozott a balatonszemesi villán kívül még egy Asbóth utcai tervezőiroda ötéves bérleti joga, egy 200 négyzetméteres helyiség szintén az Asbóth utcában, valamint a teljes építészeti tervtár.
A Magyar Nemzet értesülése szerint a Tervező, Tanácsadó és Információs Rt.-t eredetileg az intézet tíz tervezőmérnöke vette volna meg önprivatizációs eljárás keretében, ám hárman, a volt igazgató, a tervezőintézet volt párttitkára és még egy mérnök a hátuk mögött megegyezett a Mérték Kft.-vel, és így heten maradtak, a hétmillió forint viszont nem volt elegendő a tízmillió forintos vételárhoz. A privatizációt az ÁVÜ képviseletében a Creditum Pénzügyi Tanácsadó Kft. végezte. Az 1992. augusztusi és szeptemberi közgyűlési jegyzőkönyvek tanúsítják: az ÁVÜ nevében, a tulajdonosi jogokat gyakorló céget Gyurcsány Ferenc képviselte a privatizáció teljes folyamatában. A szemesi üdülő 1992 januárjában csaknem 10 millió forint értéken szerepel a cég vagyonát felmérő szakértői jelentésben, ám az értéke az év júliusára felére csökkent, mivel kiderült: az üdülőt hosszú távra bérbe adták a cég rt.-vé alakulása előtt. A földhivatal a Tompa utcai villa tulajdoni lapjára csak 1993. szeptember 23-án jegyezte be a Tervező, Tanácsadó és Információs Részvénytársaság tulajdonjogát, ám ekkor felgyorsultak az események az értékes ingatlan körül.
A Gyurcsány közreműködésével privatizált, a villa tulajdonjogával rendelkező rt. másfél hónap múlva tulajdonosként belépett a Gyurcsány Ferenc érdekeltségébe tartozó Aldo Ingatlanfejlesztő és Hasznosító Tanácsadó Kft.-be. Ez az üzleti kapcsolat azonban – meglepő módon – mindössze egyetlen hónapig tartott. Az egy hónapos üzleti kapcsolat mibenlétét ma már jótékony homály fedi, az azonban tény: az Aldo törzstőkéje az rt. tulajdonossá válását követően 2,4 millió forinttal megemelkedett. A cégiratokból kiderül: a tőkenövekedést a Tompa utcai ingatlan apportálása eredményezte. A villa értéke ekkorra az első értékbecslés összegének negyedére olvadt. Kilépése előtt hat nappal – az Aldo cégiratai szerint – a Tervező, Tanácsadó és Információs Részvénytársaság eladta a villát adásvétel útján a Nomentana nevű cégnek, az iratot a vevő cég képviseletében Gyurcsány Ferenc írta alá, a vételár 2,4 millió forint, a keltezés 1993. november 30.
A tranzakcióról azonban mindössze ez a papír tanúskodik, a földhivatali közhiteles nyilvántartásban nyoma sincs a Nomentanával történt állítólagos adásvételnek.
A Tompa utcai villa – a tulajdoni lap szerint – közvetlenül a Gyurcsány közreműködésével privatizált Tervező, Tanácsadó és Információs Rt. tulajdonából került az Aldo Kft. tulajdonába „vagyonbevitel” jogcímen, ráadásul csak két évvel később, 1995. február tizenhatodikán, amikor a cég már rég nem tagja az Aldónak. (Felmerül a kérdés, vajon milyen célt szolgált az Aldo Kft.-n belül a TTI Rt. és a Nomentana közötti adásvételi ügylet, ha annak szerződését a cégbíróságnak megküldték, ám a földhivatal a Nomentana tulajdonjogát nem jegyezte be.)
A Nomentana Kft. és jogelődje, a Nomentana Bt. szintén az Aldo Kft. egyik résztulajdonosa volt. Gyurcsány 1992 novemberétől a Nomentana Bt. egyetlen kültagjaként tevékenykedett harmincezer forint betéti hozzájárulásának fejében. A Nomentana 1992 októberétől tulajdonos az Aldo Kft.-ben.
Miután a szemesi villát apportálták az Aldóba, október 31-én az Aldo százszázalékos tulajdonosa lett a Gyurcsány-érdekeltségű Altus Rt.
Az Aldo egy évvel később, 1996. november 19-én továbbapportálta az ingatlant az Access V. Vagyonkezelő Kft.-be, e cég is Gyurcsány érdekeltségébe tartozott.
A balatonszemesi villát 2000 júniusában adta el az Access V. két magánszemélynek, információink szerint húszmillió forintért. A balatonszemesi polgárok állítják: a Gyurcsány família évről évre – függetlenül a tulajdonos kilététől – rendszeresen a Tompa utcai villában nyaralt, egészen annak eladásáig. És ez érthető is, hiszen a másik, a balatonőszödi ellízingelt kormányüdülőből lett Gyurcsány-villát ekkor már az üdülőhiánnyal küszködő kormány használta a Gyurcsány-cég lízingdíjához kísértetiesen hasonló nagyságú bérleti díj fejében.
Szerettük volna az ingatlanügy homályos pontjait Gyurcsány Ferenccel tisztázni, de a sportminiszter munkatársain keresztül elhárította lapunk érdeklődését.