Dicsérőleg szólt a megbeszélések után a francia elnök az iraki hatalomátadásra felvázolt amerikai tervekről, jóllehet azokat kissé elnagyoltnak minősítette. Jacques Chirac azt mondta: „amerikai barátaink jó irányban indultak el” az iraki hatalomátadás, a szuverenitás helyreállítása ügyében. Hozzátette ugyanakkor, hogy a folyamatot túlzottan hosszúnak tartja, és hiányolja az ENSZ szerepének pontos meghatározását. Chirac szerint a világszervezetre döntő szerep hárulna abban, hogy az iraki lakosság elfogadja a rendezési menetrendet, ez a szerep azonban nincs kellően kidolgozva az amerikai tervekben. Tony Blair a sajtótájékoztatón – a tárgyalások másik fő témájáról, az önálló uniós katonai védelmi-tervezési kapacitásról szólva – azt mondta: egy ilyen kapacitásnak lehet funkciója olyan helyszíneken, ahol a NATO nem akar közvetlenül szerepet vállalni. Hozzátette mindamellett, hogy a NATO változatlanul az európai védelem kikezdhetetlen letéteményese. Chirac francia elnök emellett elmondta: sem Németországnak – az önálló európai védelmi kezdeményezés másik fő ihletőjének –, sem Franciaországnak „semmi problémája nincs a NATO-val (…) egészen addig, amíg a mi álláspontunkat tiszteletben tartják”. Az államfő szerint e két ország sem tenne semmi olyasmit, ami a NATO kárára lenne.
A kedélyes megbeszélések elemzők szerint talán visszaterelhetik a régi mederbe a kétoldalú kapcsolatokat, rendeződhetnek a viszonyok, amelyek az iraki háború miatt váltak feszültté. Chiracot teljes katonai pompával fogadták tegnap a londoni külügyminisztérium udvarán, ahol kétszer is eljátszották tiszteletére a francia himnuszt. A francia elnök és vendéglátója, Tony Blair brit kormányfő ezután vörös szőnyegen vonult át a szomszédos Downing Street-i miniszterelnöki hivatalba. Blair tegnap este még fogadta a Downing Streeten legfőbb uniós szövetségesét, José Maria Aznart, az iraki háborúban a szövetségesek mellett felsorakozó Spanyolország kormányfőjét is.
Védelmi tervek
Noha teljes mértékben különbözött véleményük az iraki háború kérdésében, Franciaország és Nagy-Britannia döntései alighanem meghatározóak lesznek az Európai Unió eljövendő védelmi struktúrájával és képességeivel kapcsolatban. Párizshoz ebben a tekintetben jóval közelebb áll Berlin álláspontja, ám a Schröder-kormány ingatag helyzete nem teszi lehetővé, hogy Németország hiteles katonai partnerré váljon. Míg azonban a német–francia (és belga, illetve luxemburgi) védelmi „tervezés” egyelőre megmarad – az amerikaiak által azért rossz szemmel nézett – nyilatkozatok szintjén, addig Jacques Chirac francia elnök Tony Blair brit miniszterelnökben partnerre talál az EU önálló védelmi identitásának kiépítésében. Véleménykülönbségük ellenére mindketten felsorakoztak az önálló uniós parancsnoki rendszer mellett, tartalommal tölthetik meg az újszülött stádiumban lévő európai védelmi beszerzési ügynökséget. Támogatják az EU gyorsregálású erőinek minél korábbi bevethetőségét, és globális látásmódjukat jelzi, hogy már korábban megállapodtak egy repülőgéphordozó vezette flottakötelék folyamatos járőrözésének biztosításáról. (Z. G.)

Egy szélsőbaloldali provokátor kerül Gyurcsány helyére