Ötvenkét volt brit nagykövet és diplomata nyílt levelet intézett Tony Blairhez, amelyben súlyosan elítélik a miniszterelnök iraki és közel-keleti politikáját. Az aláírók között igen sokan vannak, aki valaha a térségben, jobbára arab országban teljesítettek szolgálatot, de akad közöttük olyan is, aki egykoron Izraelben képviselte Nagy-Britanniát. Aláírta a levelet két volt budapesti brit nagykövet is.
A nyílt levél a lehető legerőteljesebb hangon bélyegzi meg Blair politikáját. Szemére veti a miniszterelnöknek, hogy letért az arab–izraeli ellentét békés megoldásának útjáról, hogy a brit politikát teljesen az amerikai politika függvényévé tette, illetve, hogy nincs és soha nem is volt semmiféle elképzelése a Szaddám Huszein elleni hadjárat utáni helyzetről. Az aláírók rendkívüli eréllyel követelik, hogy a kormány változtasson politikáján, és semmi esetre se növelje a már Irakban tevékenykedő brit haderő létszámát. A veterán diplomaták emlékeztetnek arra, hogy minden szakértő úgy vélte, az ország megszállását makacs ellenállás kíséri majd. Nem meggyőző és nem segíti elő a rendezést, ha az ellenállókat a szövetségesek terroristáknak, fanatikusoknak minősítik – áll a levélben. A diplomaták szerint az arab és a mozlim világ Nagy-Britanniára „helyesen vagy helytelenül”, mint Irak „törvénytelen és brutális megszállásának” részesére tekint. A levél aláírói szerint „az adott feladat elvégzésére alkalmatlan” nehézfegyverzet bevetése, valamint a nedzsefi és fallúdzsai összecsapások nemhogy elszigetelték, de még erősítették is az ellenállást. A szövetségesek által megölt irakiak száma valószínűleg 10–15 ezer között lehet – írták a volt brit diplomaták, akik szerint szégyen, hogy a koalíciós erőknek még becslésük sincs a halálos áldozatok számáról.
A volt diplomaták elítélik Blairt, amiért áldását adta Ariel Saron izraeli miniszterelnök „egyoldalú és törvénytelen” kezdeményezésére a Gázai övezetben létesült izraeli települések felszámolásával kapcsolatban. Habár a kormány védelmében már több munkáspárti képviselő emelte fel a szavát, közöttük Donald Anderson, a kormánypárt külügyi bizottságának elnöke is, a Downing Street részéről mindeddig csak annyi hangzott el, hogy a miniszterelnök majd nyilvánosan válaszol a levélre.
Andrew Marr, a BBC fő politikai hírmagyarázója rámutat, hogy a brit külügyminisztérium 1948 óta közelebb áll az arab, mint az izraeli állásponthoz. A brit médiában általános vélemény, hogy a nyílt levél rosszkor jött Blairnek, hiszen nem hagyhatja figyelmen kívül annak tartalmát, sem az aláíróik tekintélyét. Nem kétséges az sem, hogy a fellépésnek minden bizonnyal nagy hatása lesz a közvéleményre. A miniszterelnökre jelentős megmérettetés, a júniusi európai parlamenti választás vár. Könnyen meglehet, hogy az iraki beavatkozást mindig is rosszalló liberális demokraták sok szavazatot hódítanak majd el a kormánypárttól.
Aggódó diplomaták
Részlet a Tony Blairhez intézett levélből: „Semmit sem tettek annak érdekében, hogy a tárgyalásokat kimozdítsák a holtpontról, vagy megállítsák az erőszakot. Nagy-Britannia és az útiterv más támogatói pusztán az amerikai vezetésre vártak, de hiába tették. Aztán még rosszabb dolgok következtek. Elfecsérelt hónapok után a nemzetközi közösség most szembesül Ariel Saron és George Bush új politikájának deklarálásával, amely egyoldalú és törvénytelen, és még több izraeli és palesztin vérét követeli majd. Tartunk attól, hogy a visszalépést súlyosbította az a tény, hogy láthatóan ön is helyeselte a történteket, elhagyva mindazon elveket, amelyek közel négy évtizeden át jellemezték a szentföldi béke helyreállítására tett nemzetközi erőfeszítéseket. (…) Az elvek elhagyása akkor következett be, amikor – helyesen vagy helytelenül – az arab és mozlim világban a törvénytelen és brutális iraki elnyomás segítőiként láttak bennünket.”
