Nem a britek járulnak hozzá a legtöbb harcossal Irak megszállásához az amerikai haderők után – állítja a Jane’s Foreign Report brit diplomáciai folyóirat, mely szerint a második helyen, tízezer fővel a magánszektor áll. Az angolszász körökben rendkívül jól értesült kiadvány, mely a szövetségesi viszony ellenére Irak kapcsán többször tüntette fel rossz színben az amerikaiakat, emellett a hadviselés költségeiről is megdöbbentő adatokat közöl: a közel-keleti katonai műveletekre idén elköltendő 85 milliárd dollár egyharmada magánvállalkozók kezében köt ki. Csak egy kis összehasonlítás: Magyarország teljes katonai költségvetése idén másfél milliárd dollár.
A Jane’s szerint egyes katonai feladatok átadása a magánszektornak nagy hagyományokra tekint vissza, és igazolható. A kormányzatoknak kötelessége a legtöbbet kihozni az adófizetők pénzéből, és tény, hogy a logisztikai támogatás, szállítás, ellátás és elhelyezés feladatát jobb magáncégekre bízni. A védelmi beszerzések fejezete alá tartozó pénz jelentős része is a meglévő eszközök modernizációjára és üzemeltetésére fordítódik, melyet általában civil szakemberek végeznek el.
A brit folyóirat konkrét példákat is felhoz, hogy mindez hogyan tükröződik az iraki megszállás gyakorlatában. A híres-hírhedt Predator pilóta nélküli gépeket, a B–2-es lopakodó bombázókat nemcsak hogy civilek üzemeltették, hanem ők is vetették ezeket harcba. A magánszektor jelentősége a háborút követően tovább nőtt Irakban: egy amerikai cég végzi az új iraki hadsereg képzését, egy másik a rendőrség toborzását. Paul Bremer, az ideiglenes koalíciós hatóság vezetőjének életére is általában egy civil őrző-védő cég vigyáz, és nem az amerikai katonák. A Jane’s szerint szándékában és feladatában egyértelműen magánhadseregről van szó, ugyanakkor a lap azt állítja, hogy tevékenységük teljesen legális.
A cikk arról nem értekezik, hogy a hadviselésre vonatkozó nemzetközi egyezmények tisztázzák a civilekre vonatkozó szabályokat a harcmezőn, a felfegyverzett civileket azonban irreguláris erőként osztályozzák, mellyel szemben a legszigorúbb elbánás lehetséges.
Felfegyverzett építőmunkások. Értesüléseink szerint nemcsak amerikai cégek emberei végeznek fegyveres munkát Irakban, hanem más országokból érkezett vállalatok alkalmazottai is sokszor viselnek fegyvert. Lapunk egyik munkatársa találkozott egy olyan magyar fiatalemberrel, aki civil építőipari cégnél dolgozott Irakban és saját biztonsága miatt úgy döntött, hogy automata fegyverrel jár munkába. Az amerikai tábori belépővel és jogosításokkal rendelkező civileknek ezt elnézik, legfeljebb biztonsági okok miatt a fegyvert le kell tenniük, amikor belépnek egy bázisra. (Z. G.)
