Ellentétben a temerini magyar fiatalokkal, akiket a bíróság első fokon rekordgyorsasággal összesen hatvanegy évnyi fegyházzal sújtott. Máriás Istvánt 15 évre, Horváth Árpádot 10 évre, Szakáll Zoltánt 11 év hat hónapra, Uracs Józsefet 11 év hat hónapra, Illés Zsoltot 13 évre ítélte első fokon a bíróság, Zdenka Sztakics bírónő vezetésével. Az ítélet felkavarta a közvéleményt, sokan – s nem minden ok nélkül – példastatuálást, megfélemlítést látnak mögötte, annál is inkább, mert sok esetben háborús bűnösök sem kapnak ilyen súlyos büntetést.
A „Petrovics-eset”
Az elsőfokú ítélet után a szülők nyílt levelet intéztek a közvéleményhez, amelyben elpanaszolják azt, hogy komoly kifogásaik vannak mind a tárgyalás menetével, mind a körülményeivel. „Azért írunk Önöknek, mert mi nem bízunk meg az itteni igazságszolgáltatásban. Ha az eljárás menete igazságos és törvényszerű lenne, az ügy nem ilyen eredményhez vezetett volna, hogy az öt temerini fiút hatvanegy év börtönbüntetéssel sújtják. Mi, szülők a tettet mélyen elítéljük, és a gyerekek is már nagyon megbánták. Még mindig – több mint tíz hónapja – vizsgálati fogságban vannak, bűnhődnek és gyötrődnek a tettük miatt, amit nem lehet elfelejteni. Minket, szülőket, akárcsak a közvéleményt és a védőügyvédeket lesújtott ez a drákói szigorú büntetés, ami nem következhetett volna be, ha az eljárás nem lett volna egyoldalú, és ha a teljes igazság alaposan ki lett volna vizsgálva.”
A szülők arra kérték a média képviselőit, hogy a „hallgatassék meg mindkét fél” elv jegyében ők is elmondhassák, amit az esetről tudnak. Máriás István, Máriás Ilona, Horváth Tibor, Horváth János, Horváth Gizella, Kabács János, Uracs Jozefina kérésének eleget téve, kommentár nélkül foglaljuk össze az ominózus éjszaka eseményeit.
Ahogy az a közvélemény előtt már ismeretes, az eset sértettje visszaeső kábítószer-élvező, aki időközben Újvidéken újabb – hasonló – botrányba keveredett. A szülők sérelmezik azt, hogy a sajtó mindeddig úgy állította be a vádlottakat, hogy egy társaság tagjai voltak, amelynek minden tagja büntetett előéletű. Ezzel szemben állításuk szerint az igazság az, hogy Máriás István, Horváth Árpád, Szakáll Zoltán, Uracs József és Illés Zsolt (valamennyien 20 és 30 év közöttiek) nem tartoztak egy társaságba, össze sem jártak. Mint mondják, a történtek előtt Horváth és Máriás között volt baráti kapcsolat, illetve Uracs és Szakáll ismerték egymást. Az ötödik vádlott, Illés Zsolt egyik párossal sem tartott kapcsolatot. Az öt elítélt közül Uracs József mintegy nyolc évet töltött eddig fegyházban különböző bűncselekmények miatt, Szakáll Zoltán hat hónapot kapott a közrend megsértésének bizonyított vádjával, Illés Zsoltot előzőleg öt hónapra ítélte a katonai bíróság. Az elsőrendű vádlott Máriás István eddig büntetlen előéletű, akárcsak az idén huszadik életévét betöltő Horváth Árpád.
A későbbi vádlottak azon a napon éjfél körül indulhattak el otthonról, előtte sört, bort, pálinkát vegyesen fogyasztottak. Horváth Árpád pedig a barátnőjénél volt, s együtt indultak el a központba fél egy körül.
A hozzátartozók elmondása szerint Zoran Petrovics a kérdéses éjszakán kábítószer hatása alatt állt, amikor Temerinben megjelent, ahol előbb egy magánházban került összetűzésbe az ott lakókkal, majd miután onnét kitessékelték, az Evergreen szórakozóhelyre távozott, ahol újabb összetűzésekre került sor: elvette az ott lévő vendégek italát, cigarettáját, s aki ezt szóvá tette, azzal konfliktusba került, vagy az italába köpött bele. A hozzátartozók állítása szerint minderre számos tanú van, s az ott lévők azt is állítják, hogy a későbbi áldozat botrányos viselkedése verekedésbe torkollott, majd kidobták. Petrovics ekkor – a szülők elbeszélése szerint – a temerini drogkereskedelem fellegvárának számító Kaja nevű kocsmába ment, útközben egy idős emberbe belekötve. A szórakozóhely ellen az elmúlt években a temeriniek számos bűnvádi feljelentést tettek, azonban ezeket egyetlen alkalommal sem követte rendőrségi kivizsgálás. A hozzátartozók állítása szerint Petrovicsot innen is kidobták. Az utcán verekedett össze az egyik későbbi vádlottal, Szakáll Zoltánnal, majd a piactéri padoknál Máriás Istvánnal került összetűzésbe. A hangoskodásra Illés Zsolt is felfigyelt, s állítólag azt mondta Máriásnak, hogy „ha a magyarokat szidja, akkor az én nevemben is adj neki két pofont”. Ezzel véget ért a verekedés. Petrovics ekkor a piactéren tartózkodó kiskorú lányokba kötött bele, molesztálni kezdte őket, majd a magyarokra tett sértő megjegyzéseket. Az alkohol hatása alatt lévő Máriás István a sértő kijelentések után felszólította Petrovicsot, hogy a magyarokra tett megjegyzéseit vonja vissza. Miután az arra nem volt hajlandó, újabb dulakodásra került sor. A későbbi áldozat ezután alsónadrágra vetkőzött, majd a
piactéren lévő kiskorú lányokat kezdte el újra zaklatni. Ennek az lett a vége, hogy az egyik lány megpofozta.
A rejtélyes fekete luxusautó
A szülők szerint Petrovics vetkőzése során a nadrágja zsebéből kiesett egy zacskó, amely különböző kábítószereket, elsősorban Ecstasy tablettákat tartalmazott. Mint mondják, a környéken lévő mintegy ötven-hatvan fiatal „úgy szaladt a zacskóhoz mint a tyúkok a kukoricához”. Elmondásuk szerint a könnyen szerzett drogokat azonnal elfogyasztották. Mint mondják, a bírósági eljárás során mindez kimaradt a tényrögzítésből, annak ellenére, hogy igazságtartalmát számos tanú megerősítette. A hozzátartozók szerint a piactéri verekedéssorozatnak minimum hatvan szemtanúja volt, de a kihallgatások, majd a bírósági eljárás során az illetékes szervek mindössze négy vagy öt személyt hallgattak ki.
Miután a jelenlévők azon kísérlete, hogy Petrovics öltözzön fel és hagyja el a piacteret kudarcba fulladt, újabb összetűzésre került sor, amelyben részt vett Máriás István és Horváth Árpád is. Ebben a verekedésben Máriás is megsérült, amikor az ott lévő kerítésnek esett. A sérülés még jobban feldühítette, és újult erővel támadt ellenfelére.
A hozzátartozók azt állítják, hogy miután a két fiú elhagyta a helyszínt, Petrovics további három társasággal került konfliktusba. Mint mondják, ezután a sértett összeesett, de azt nem lehet egyértelműen megállapítani, hogy a fizikai sérülések, vagy az alkohol és a kábítószer hatása miatt. Tagadják azt, hogy a sértettet karóba húzták volna. Azon az állásponton vannak – amit a kihallgatási jegyzőkönyvek is megerősítenek –, miszerint az áldozat végbelébe a botnak látszó tárgy két centiméterre hatolt be. A tettes kiléte nem állapítható meg egyértelműen, mert állításuk szerint Uracs József – az egyik elítélt a botot csupán az áldozat mellé tette. A szülők a médiumok szenzációhajhászásának tartják azt is, hogy az áldozat fejére zsákot húztak volna, mint mondják éppen ellenkezőleg: a hagymászsákot a feje alá tették. Hogy ki, azt a mai napig nem tudni. Számos szemtanú van arra is, hogy a verekedések, majd Petrovics földre rogyása után egy fekete luxusautó hosszasan időzött az áldozatnál. Hogy ezen időszak alatt mi történt, egyelőre szintén ismeretlen. Ezt a lényegesnek tűnő momentumot a bíróság a szemtanúk kijelentései ellenére nem volt hajlandó alaposan körüljárni.
A fiatalokat még aznap reggel letartóztatták. A szülők szerint a fentiek miatt eléggé furcsa, hogy éppen ezt az öt gyereket vitték be, annál is inkább, mert állításuk szerint a helyi rendőrparancsnok kijelentette, hogy „akár tizenötöt is bevitethettem volna”. A mai napig nincs arra magyarázat, hogy miért pont erre az öt fiatalra esett a választás. A szülők kétségbe vonják annak a hivatalos forrásnak az igazságtartalmát is, miszerint a gyerekeket a rendőrségen azonnal kihallgatták. Mint mondják, ez fizikai képtelenség, mert reggel annyira illuminált állapotban voltak, hogy azt sem tudták, mi történik velük. Állításuk szerint, ezt az egyik rendőr is megerősítette, amikor kijelentette, hogy abban az állapotban lehetetlenség volt bármilyen értékelhető kihallgatási jegyzőkönyvet kiállítani a vádlottak kábultsága és bódultsága miatt. A szülők értetlenül állnak azon tény előtt is, miszerint véralkohol-vizsgálatra csupán délután került sor, mivel a közúti baleseteknél is ez az első, amit a hivatalos szervek elvégeznek. Mint mondják, egyértelműen tudják bizonyítani, hogy manipuláció történt a vérmintákkal, mert a jelentés szerint minden vádlott 0-s vérrel rendelkezik, holott egyértelmű, hivatalos orvosi bizonyítékokkal rendelkeznek arról, hogy Horváth Árpád vére A+. Amíg a bíróság a sértettnél figyelembe vette az alkoholos és kábítószeres állapotot, addig a vádlottaknál erre nem volt hajlandó. A tárgyalás során a vádlottak egyik védőügyvédje hiába kérte az őket bekísérő rendőr tanúvallomását, de azt a bíróság minden indok nélkül elutasította.
A hozzátartozók szerint a fiatalokat súlyos atrocitások érik a börtönben. Ennek tudható be, hogy az egyik gyerek állandó idegkezelésre jár, míg a másiknak a gerincével vannak gondjai. A szülők azonban nem tudhatnak mindenről, mivel többször előfordult, hogy a látogatást a hivatalos szervek minden indok nélkül megtagadták. Mint mondják, eddig mindössze három alkalommal sikerült magyarul beszélgetniük, a látogatások csupán hét-nyolc percre korlátozódnak, csak államnyelven szabad kommunikálniuk, s amennyiben olyan témát érintenek, amelyet az őr kritikusnak tart, azonnal megszakítja a látogatást.
Halálos fenyegetések
A vádlottak leveleit állandóan cenzúrázzák, s azokból nem sok lényegi kérdés derül ki. A börtönben uralkodó állapotokat jól illusztrálja az a cenzúrázatlanul kijuttatott levél, amelyben az egyik vádlott részletesen leírja mindennapjaikat: „Gondolom kíváncsi vagy arra, hogy a jobb szememre miért nem látok, persze még mindig bennem él az a félelem, hogy ennek a levélnek következményei lesznek, de ez most már nem érdekel és remélem is, hogy tetőled ezt a levelet egy befolyásos személyiség fogja olvasni. Első pont alatt elmondanám, hogy a jobb szememre azért nem látok, mert jó párszor az éj közepén ok nélkül kivezettek a szobából és a veséimet is jól összerugdosták, meg persze szálltak a pofonok és a hasonlók a fejem irányába, mintha csak tudták volna, hogy csak a jobb szememre látok, persze most már arra sem tökéletesen. És ez az első naptól kezdve így van, mikor azon a bizonyos szombat késő délutáni napon idehoztak. Nem telt el még 1 óra sem mikor tisztára ok nélkül kaptam az első stációt, majd mikor pár perc múlva magánzárkába zártak, nem telt el 2-3 óra ismét kivezettek a folyosóra és ismét a vesémet és a szememet verték és ez azóta így van. Nincs olyan nap, hogy pofon nélkül megússzam, de hogy miért azt nem tudom. Azért fájnak még a veséim mai napig is mint soha az életben nem fájt. Pontosan meg tudnám nevezni azt az őrt, vagyis őröket, akik mindezt tették velem, de most még nem teszem.”
A levelet Bozóki Antal neves újvidéki ügyvéden keresztül eljuttatták a Helsinki Emberi Jogi Bizottságnak, az Európa Tanácsnak és Rasim Ljaljicsnak, az államközösség kisebbségvédelmi miniszterének is. Egyedül a legelső szervezet reagált a levélre, s tett látogatást a fiúknál a börtönben.
A szülők azt is sérelmezik, hogy minden indok nélkül kitiltották őket a tárgyalásról. A hozzátartozók a számos gyanús momentum miatt (amelyek közül ezen összefoglalóban helyhiány miatt csak a legkirívóbbakat foglaltuk össze) nemzetközi megfigyelők jelenléte mellett perújrafelvételt kérnek, ahol minden eddig elhallgatott és eltussolt tény figyelembevételével politikamentes ítélet születik. Egyben azt is követelik, hogy a vádat szándékos, brutális emberölési kísérletről minősítsék át súlyos testi sértés okozására. Ehhez kérik a közvélemény támogatását, mert mint mondják, az egyetlen céljuk az, hogy igazságos ítélet szülessen. A végsőkig készek elmenni, akár az összes nemzetközi bíróságig, annak ellenére, hogy a családok halálos fenyegetéseket kaptak, amelyeket a bejelentés után a szerb rendőrség nem volt hajlandó kivizsgálni.
felsőoktatás
Rég nem volt ilyen sikeres felvételi
