Albánia számára jelenleg a legnagyobb kihívás, hogy európai mércével mérve is eleget tud-e tenni a parlamenti választás szabadságára és átláthatóságára vonatkozó feltételeknek. Alfred Moisiu elnök úgy fogalmazott, hazája számára most esély nyílik arra, hogy végre szakítson a kommunizmusból való átmenet bizonytalan időszakával, s célba vegye az „európai nagy családot”.
A kontinens egyik legszegényebb országában a diktatúra 1991-es bukása óta egyetlen választás sem zajlott le rendzavarások és különféle szabálytalanságok nélkül. A piramisjáték 1997-es összeomlását követően a „rendszerváltó” kormányfő, Sali Berisha a népharag árnyékában idő előtti választásokat írt ki, így engedve át a kormányrudat a komoly vagyonnal rendelkező Fatos Nano kezébe. Tegnap újfent köztük dúlt a legnagyobb harc.
Bár a világ keveset hall a kicsiny balkáni országról, Albánia az utóbbi években sokat tett a stabilitás megteremtése felé. A tét tehát nem kevesebb, mint hogy az új kormány gyorsítsa haladását a remélt, ám egyelőre távolról sem reális EU-integráció felé. A kampányszövegek szerint erre törekszik mindenki, aki jelölte magát a tegnapi fordulón. Bár a 27 aspiráns párt az alig három és fél milliós országban túlságosan is soknak tűnhet, valójában csak a kormányzó Albán Szocialista Párttal, az ellenzéki Albán Demokrata Párttal, valamint az előbbiből kiszakadt, s valószínűleg a mérleg nyelvét jelentő Szocialista Integrációs Mozgalommal érdemes komoly erőként számolni. A felmérések szerinti 35 százalékos támogatottságával egy százalék a jobboldal előnye, abszolút többségre így az első körben aligha számíthat bárki a 140 tagú törvényhozásban.
Drónok és rakéták százai vették célba Kijevet, ez volt Oroszország eddigi legnagyobb légitámadása
