Szívesen…

De nézzük tovább! Következik az unokatesó. Nem kevéssé talányos kis megállapítás Cserny-Herczeg részéről, mint a katonatárs Zoboki „gazdagsága – mutatom:

Értjük. De hol vannak a milliárdok? És Magyarország Kolumbiai nagykövetének lenni vajon bűn vagy a milliárdossá váláshoz vezető út?

Amúgy Cserny-Herczeg Leninfiú ismét tévúton jár, ugyanis Vitézy Zsófia nem az unokatesóság miatt kolumbiai nagykövet, hanem azért, mert annak idején a Magyar Nemzetnél e sorok írójának kollégája volt, s a belőlem reá sugárzó fénynyaláb tette őt nagykövetté.

Aztán – az egyik kedvencem:

Nahát, hogy a fővárosi közgyűlésben ügyködő, a kormány és különösen Lázár János legnagyobb kritikusa is felkerült a Cserny-Herczeg listára! Vajon miért?

Amúgy hurkatarkó ismét tévúton jár, ugyanis e sorok írója többször is találkozott Vitézy Dáviddal, amikor ő még tulajdonképpen gyerek volt, s a belőlem reá sugárzó fénynyaláb okozta sokk után tanulta meg kívülről a világ összes vonatjáratának menetrendjét. (Előre szólok: ugyanez a helyzet Ungár Péterrel, aki valamilyen rejtélyes okból nem került fel a listára, de majd ha felkerül, tisztázzuk, hogy Ungár Péter még kisgyerek volt, amikor e sorok írója gyakran találkozott vele, a többit már tudják…)

Mindenesetre a katonatárs, unokatestvér, unokatestvér unokatestvére és annak unokatestvére mellett van itt még unokaöccs, unokatestvér nagybátyja, a miniszterelnök unokatestvérének másik nagybátyja, a miniszterelnök feleségének sógora, sőt, kapaszkodj meg, a miniszterelnök feleségének a sógorának a húga.

Ezt megismétlem, tessék megtanulni kívülről: A miniszterelnök feleségének a sógorának a húga. Jó mi?

Amúgy, köztudott, hogy „a hat lépés távolság elmélete szerint a Földön bárki kapcsolatba hozható bárkivel egy olyan ismeretségi láncon keresztül, amelyben a két végpont között maximálisan öt elem van. Az elmélet Karinthy Frigyes 1929-es Láncszemek című novellájában bukkan föl először. Az ötlet Karinthy megsejtéséből indult. Úgy gondolta, hogy a láncban a növekedésével párhuzamosan az ismerősök száma exponenciálisan növekszik, így elegendő néhány kapcsolat, hogy az ismerősök köre kiadja az egész emberiséget.”

Lassan meg kell fejtenem, vajon én, éppen én, a miniszterelnök barátja, hogy a fenébe nem lettem milliárdos?

Amúgy pedig tetszik ez a 444-es Leninfiúknak vagy sem, Orbán Viktor édesapja és két testvére bizony a rendszerváltás idején páratlanul ritka dolgozói privatizáció során jutottak hozzá a gánti dolomitbányához. Erről az ÉS – mondom az Élet és Irodalom! – nagy „tényfeltáró riportja így írt:

Elmagyarázná valaki, mi ezzel a probléma?

És ez igaz minden másra is.

Amúgy az ÉS már idézett nagy „tényfeltárásában” ezeket olvashattuk még:

A zűrös kezdet ellenére az üzem jó kezekbe került, hiszen Orbán Győző a kőbánya minden zugát jól ismerte, ekkor már tizenhat éve dolgozott ott. A nyolcvanas évektől kezdve többször járt Afrikában (Líbiában és Ghánában), ahol kőbányák megnyitásában, illetve feldolgozósorok telepítésében segédkezett. A gánti üzem elôőtt két munkahelye volt: először a csákvári gépjavító állomáson dolgozott gépésztechnikusként, majd az alcsútdobozi Egyetértés Termelôszövetkezethez ment, ahol először lakatos melléküzemág-vezetô, majd műszaki vezető lett. A debreceni egyetemen szerzett gépész-üzemmérnöki képesítéssel a zsebében került Gántra. (…)

A természetvédelmi hatóságokkal szemben megnyert csatát követően a gánti kőbányában teljes gőzzel beindult a termelés, és a Dolomit Kft. röviddel a privatizáció után nyereségessé vált. Bár egy 1991-ben készült műszaki szakértői vélemény a bányát és a hozzá kapcsolódó infrastruktúrát meglehetősen »lepukkantnak« találta – a gépek 90 százaléka nullára leírt vagy elavult berendezésnek számított –, az új tulajdonosok életet leheltek a vállalatba. A cég fokozatosan növelte árbevételét, amiben nem kis szerepet játszott, hogy korábbi megrendelőit (Arbau Kft., Baumit Kft., Betonútépítô Rt., Zalakerámia) nem veszítette el, ráadásul a térségben beindult útépítések miatt újabb kereslet mutatkozott az útalapozáshoz szükséges, általuk kitermelt dolomitra. A társaság árbevétele 1994-ben elérte a 120 millió forintot, adózott nyeresége meghaladta a nyolcmilliót. Bár id. Orbán Győző 1995 februárjában, a felügyelőbizottság egyik ülésén arról számolt be, hogy »a cég piaci helyzete kedvezőtlen, több konkuráló cég működik a körzetben, és ezért az ipari felhasználás felé kell elmozdulni, mivel a nagy útépítések leálltak«, a Dolomit Kft. továbbra is nyereséges maradt, és nemcsak a bánya berendezéseinek korszerűsítésére, hanem további terjeszkedésre is futotta.

Az első kísérlet azonban rögtön kudarcba is fulladt, miután a Pusztavám közelében található külfejtésű szénbánya megnyitásához a természetvédelmi hatóságok nem adták áldásukat. Ezt Orbánék tudomásul is vették, időközben megszerezték viszont a Zámoly külterületén fekvő disznóhegyi kőbányát, ahol egyelőre nem folyik termelés. 1996 elején egymillió forintos törzstőkével az Orbán család (Orbán Győző és felesége, illetve ifjabb Orbán Győző) megalapították a Gánt-kő Kft.-t, amely két újabb bánya – a Zámoly körzetében lévő forráspusztai kavics-, illetve a Felcsút közeli homokbánya – kitermelési jogát szerezte meg. Ezek a bányák területre meglehetősen kicsinek számítanak ugyan (tíz-, illetve három hektárosak), ám általuk az Orbán család vállalkozásai lényegében az összes, építőiparban használatos alapanyag kitermelésére képessé váltak. Forrásaink szerint ez azt jelzi, hogy Orbánék »megfontolt, hosszú távú terjeszkedést folytatnak«, és a többi – kővel, kaviccsal és mészkővel foglalkozó –bányavállalkozóhoz hasonlóan a nagy állami útépítések beindítására várnak.

Ennek egyik bizonyítéka lehet, hogy id. Orbán Győző – a vetélytársakhoz hasonlóan - bányászati kutatási engedélyt kért Borsodban. A tervek szerint ugyanis jövőre tovább épül az M3-as autópálya, és miután az építőipari alapanyagok árának jelentős részét teszi ki a szállítási költség, csak azoknak a vállalkozóknak van esélyük a beszállításra, akik a közelben vannak. Hasonló módon számíthatnak arra is, hogy várhatóan jövőre megkezdődik az M7-es autópálya rekonstrukciója, amelynek előkészületei már most is folynak. Ennek a 297 millió forintos előkészítő beruházásnak a kivitelezője az a Magyar Aszfalt Kft., amelynek résztulajdonosa a gánti kőbánya fontos megrendelőjének számító Arbau Kft. is. Arról azonban nem sikerült megbízható információt szereznünk, hogy a munkálatok során felhasználtak volna a gánti kőbányából származó alapanyagot is.

Az igazi áttörésnek azonban az 1997-es év számított. (Mellesleg a miniszterelnököt akkor Horn Gyulának hívták, B. Zs.) Ebben az időszakban a cég nettó árbevétele az előző évi 153 millió forintról 249 millióra nőtt, az üzleti tevékenység eredménye pedig 9-rôl 52 millió forintra emelkedett. Ennek nyomán az adózott eredmény az előző évi félmillió helyett 42 millió forint lett. Ebben forrásaink szerint nem kis szerepet játszott, hogy a Dolomit Kft. 1997-ben az egyik legnagyobb magyar vállalat, a Dunaferr Rt. beszállítójává vált. A nyersvasgyártásban fontos alapanyagnak számít a mészkőtartalmú dolomit, azonban a vállalatóriás beszállítóinak igen szigorú minőségi elírásoknak kell megfelelniük. Mint azt a Dunaferr marketingigazgatója, Schneider Mihály elmondta: korábban csak az iszkaszentgyörgyi, majd a magyaralmási kőbányából szállítottak a vasműnek, azonban a szigorodó környezetvédelmi előírások miatt – melyek Dunaújvárosban megszüntették a dolomit törését– a vasmű Gántról is rendelt követ, miután akkor csak itt álltak rendelkezésre a szükséges kőtörő berendezések. Egy évvel később a másik két bánya is beszerzett ilyeneket, így jelenleg Gántról a szükséges dolomitmennyiség húsz százaléka érkezik, a másik két bányából szállítják a fennmaradó 40-40 százalékot. Az árak között nincs lényegi eltérés, miután a három bánya ismereteink szerint »szorosan együttműködik egymással«, és az ár szempontjából »lényegében felosztották egymás között a piacot«.”

Értjük. Tehát a bánya jó kezekbe került, az új tulajdonosok nyereségessé tették, felújították gépparkját, és a „többi hasonló bányavállalathoz hasonlóan” terjeszkedni kezdtek.

Akkor mi is a baj? Az, hogy mindezt magyar tulajdonosok követték el, az a baj. S csak hab a tortán, hogy ráadásul Orbán Győző a miniszterelnök édesapja. Ezért került fel a hurkatarkó listájára. Mindenki és bárki mással együtt.

De semmi gond, Cserny-Herczeg. Majd lejátsszuk ezt is.