Lássuk először a látnivalót: a Németországi Evangélikus Egyház (EKD) Drezdában tartotta zsinati ülését. Számos rendkívül fontos dolgot megvitattak az egyházatyák, ezek közül is kiemelkedett az AfD-hez való viszony. Kirsten Fehrs, az EKD tanácsának elnöke minden korábbinál élesebben és határozottabban határolódott el az AfD-től, mondván, a „szélsőséges párt” megkérdőjelezi bizonyos embercsoportok méltóságát, illetve a méltóság sérthetetlenségét, így az AfD nem részesülhet semmilyen egyházi támogatásban. Fehrs kijelentette azt is, ideje megfontolni az AfD betiltásának támogatását, bár azt is kifejtette, mérlegelni kell egy ilyen lépés társadalmi következményeit.
Szögezzük tehát le: a Németországi Evangélikus Egyház szerint megfontolandó a legnépszerűbb német párt betiltása, és nevezett párt nem részesülhet semmilyen egyházi támogatásban.
Miközben az EKD zsinatán efféle rendkívül fontos problémákról vitáztak nagyon felvilágosult szellemben, Berlinben egy evangélikus lelkésznő, bizonyos Lena Müller egy „pop-up” esküvő keretében (bármit is jelentsen ez) megáldotta négy férfi közös kapcsolatát, „szeretetközösségét”, tehát gyakorlatilag házasságát.
Az illetékes egyházkerület tessék-lássék elhatárolódott az esettől, ám a lelkésznő – jegyezzük meg a nevét! –, Lena Müller kitartott döntése (áldása) mellett, hangsúlyozva, miszerint látható volt a szeretet a négy házasulandó férfi között, s kijelentette azt is, Isten sem ellenezné, hogy ők négyen kössenek egymással házasságot.
Akkor rögzítsük ismét: az AfD, Németország legnépszerűbb pártja a német evangélikus egyház szerint tulajdonképpen betiltandó, és nem részesülhet semmiféle egyházi támogatásban (az AfD elnöke egy leszbikus nő, aki egy Srí Lanka-i származású nővel él együtt 2009 óta), ellenben nagy vita folyik arról, részesülhet-e egyházi áldásban négy férfi „szövetsége”, „házassága”.
Mert hogy, ugye, Isten sem ellenezné.
Arról nem is beszélve, hogy csak úgy árad a szeretet a négy férfi között.
Ami árad, az a jeges iszonyat.
És itt tart ma Németország, a német evangélikus egyház, itt tart ma Luther Márton hazája. (Nem mellesleg jegyezzük meg, a „haza” szó használata a mai Németországban kérdéses, hogy ne mondjam, véleményes, nem is beszélve a hazaszeretetről, Robert Habeck például maga írta le, hogy „mindig hányingerem volt, ha a hazaszeretet szót hallottam, soha nem tudtam mit kezdeni azzal, hogy Németország, és ma sem tudok”, és ez az ember nemrég még Németország alkancellárja volt.)
