Szeptemberben lett volna kilencvenéves Alain Delon, a francia filmművészet legendája, a „szamuráj”, akire sokszor hivatkoznak úgy, mint minden idők legszebb férfiszínészére. Bernard Pascuito a Trubadúr Könyvek Kiadónál megjelent kötetében ennél is távolabbra merészkedik: egyenesen műalkotásnak nevezi az egykori filmcsillagot. Viszont a könyvében túltekint a színész fizikai adottságain, így megismerjük azt a szűnni nem akaró erőt, akaratot és lelkesedést, amivel az életét élte.

Alain Delon nem szerette a gyengeséget, szerinte az bűn és a bátorság hiánya. Így ő soha nem félt belevágni új feladatokba, még ha ezek neki többlet energiaráfordítással is jártak. Nemhiába szerepel a francia újságíró művének címében a nyughatatlan szó, Delon valóban az volt.
Kiborította a tétlenség, a középszerűség, a tétovázás és a kétkedés. Érdekes, hogy az art deco királynője, Tamara de Lempicka is ugyanezeket az elveket vallotta. Talán ez lehet a zseniális, önmagukat a saját erejükből és akaratukból világhírűvé tevő alkotók egyik fő jellemvonása.























Szóljon hozzá!
Jelenleg csak a hozzászólások egy kis részét látja. Hozzászóláshoz és a további kommentek megtekintéséhez lépjen be, vagy regisztráljon!