Nyilván ezek az idézetek is azok sokaknak. Troppauer Hümér még megverte az egész századot, ami után a megrettent katonák feszült figyelemmel hallgatták végig a verseit.

Byung-Chul Han nem ver meg senkit. Én sem. Csak reménykedünk a bizonytalanságunkban. Ráadásul nem mi hajózunk Afrika felé, hanem Afrika felénk. S az új barbároknak vagyunk csak igazán unalmasak és hülyék.

Z generáció. Zombigeneráció.

A dédszüleik még végigcsináltak két világháborút, túlélték Trianont, Rákosit, a kitelepítést, kuláklistázást, padláslesöprést, Recsket, ’56-ot, a megtorló Kádárt és az „aki nincs ellenünk, az velünk van” Kádárt, háromszor felépítették a semmiből ezt a hazát, közben felneveltek még három vagy inkább négy gyereket, és századannyit sem panaszkodtak, mint elfajzott dédunokáik most. – Hülyének lenni a legkönnyebb… – hangzott el gyakorta minálunk a vasárnapi ebéd közben, történetmesélések közben – s valóban. Az a legkönnyebb.

Annak nincsen múltja, nincsen jövője, az be van zárva a pillanatba, ahol semmit zabál. Zombi.

És mi szeretjük őket. Jobb híján. Ha már egyszer érteni nem tudjuk. S leginkább azt vagyunk képtelenek felfogni, hogy nincs rajtuk semmi értenivaló. Ez annyira riasztó, hogy inkább nem fogjuk fel. Helyette őrizgetjük régi történeteinket, és jobb híján önmagunknak meséljük. Ők pedig, szegények, paradicsomlét öntenek az emberiség legcsodálatosabb alkotásaira, minden régi történetre, vagy odaragasztják magukat az aszfaltra, aztán ott marad a tenyerük, és akkor hősnek és fontosnak képzelik magukat.

Túl sokat finganak a tehenek. Ez az ő problémájuk. Nekik ennyi maradt. És ettől olyan dühösek, olyan dühödtek, hogy felfedezik maguknak megint a kommunizmust.

A másik, amit nagyon szeretnének: „a múltat végképp eltörölni”. Hát persze. Hiszen a mi elbeszéléseink unalmasak és hülyék. Arról nem is beszélve, milyen hosszúak. Nekik ez a múlt. Ráadásul abban a múltban ott áll egy tehén, és fingik. Ezt végképp el kell törölni.

Ezt régen úgy hívták, hogy proletár internacionalizmus. Ma „mindenki testvér” és „éljenek a bevándorlók” a neve. A lényeg maradt: pusztuljanak a nemzetek és a hagyományok, pusztuljon a múlt. És persze maradt a proletár is.

Olvastam egy interjút a minap egy bizonyos Karen Ho nevű amerikai antropológussal. Érdekes volt, különösen ez a rész:

„Karen Hao: Mesterséges isten létrehozásáról beszélnek az AI-iparban, de valójában birodalmakat építenek (…)
Milyen alapvető hasonlóságokat lát az AI-cégek és a gyarmatbirodalmak működése között? Általánosságban véve a legnagyobb hasonlóság az, hogy rendkívüli mennyiségű vagyonra és hatalomra tesznek szert a többség megfosztásán keresztül. Megfosztják az embereket az erőforrásaiktól, az interneten hagyott adataiktól, az írókat, művészeket és újságírókat a szellemi tulajdonjoguktól, az adatközpontjaik üzemeltetése érdekében az embereket a földjeiktől, miközben a túléléséhez szükséges energia és víz az iparághoz csatornázódik, hogy fenntartsa a számítási infra­struktúrát. Sok gazdasági hasznot húznak ezekből az erőforrásokból és az emberek munkájából, és nem adják arányosan vissza ezt a gazdasági értéket azoknak, akik hozzájárulnak a megteremtéséhez.

De ha a gonosz birodalom ér oda előbb, és a gonosz birodalom alatt Kínára gondolnak, akkor egy AI-démon születik, ami valamiféle AI-poklot hoz majd el. Az AI-iparágat így nemcsak a profitmotívumok hajtják, hanem ezek a nagyon mélyen gyökerező ideológiai indítékok is. A kapitalizmus és az ideológia fúziója pedig a gyarmatosítás. (…)”

Erről nekem az jutott eszembe, hogy minden, ami történni fog, már megtörtént egyszer. A digitális világ és a mesterséges intelligencia kiteljesedésekor el fogják égetni a régi könyveket. Mint Krisztus előtt 213-ban, a Csin-dinasztia első császárának, Csin Si Huang-tinek az idejében. S egy minisztere pontosan össze is foglalta, miért szükséges ez:

„Szolgád azt kéri, hogy mindazok, akiknek birtokában van valami irodalmi mű, a Dalok könyve, az Írások könyve, vagy a »száz filozófus« mondásai, csupán akkor mentesüljenek a büntetés alól, ha megsemmisítik ezeket. Aki a rendelet kiadásától számított harminc napon belül nem semmisítené meg ezeket a könyveket, arra bélyeget kell sütni, és kényszermunkára kell küldeni. Ugyanakkor mindenki megtarthatja a gyógyászattal, a jóslással és a földműveléssel foglalkozó könyveket. Ha pedig valaki tanulni akar, az csak az állami hivatalnokokat ismerje el mesterének.
Az Első Felséges jónak találta Li Sze javaslatát. Elkoboztatta, és megsemmisítette a Dalok könyvét, az Írások könyvét és mind a »száz filozófus« mondását, hogy így ostobaságban tudja tartani a népét. El is érte, hogy az égalattiban senki sem tudta felhasználni többé a múltat a jelen ócsárlására…”

Micsoda szerencse, hogy nekünk abban már nem kell részt vennünk.