Hazánkban az 1930-as évektől kezdve alkalmazott műtéti eljárást, az úgynevezett szárnyas szegezést fejlesztették tovább, míg a világ jelentős részén általában a művi ízületpótlás valamelyik módozatát választják. A magyarországi kutatásban Manninger Jenő professzor és munkatársai, az Országos Traumatológiai Intézet orvosi kara járt elöl.
Három esztendővel ezelőtt tizenegyezer combnyaktöréses sérült dokumentációja alapján olyan szakkönyvet állítottak össze, amelynek híre ment Nyugat-Európában is, és most – a német nyelvű változat alapján – alkalmazzák a magyar módszert több németországi klinikán. A magyar módszer nyugat-európai népszerűségében része van a problémakör gazdasági jelentőségének is, a hazánkban alkalmazott műtéti eljárás ugyanis tekintélyes mértékben mérsékeli a kórházi kezelés, az utókezelés költségeit, és a financiális megszorítások elérték a nálunk jóval gazdagabb európai országok egészségügyi intézményeit is. A pénzügyi megfontolásoknál is lényegesebb szempont azonban, hogy bizonyos esetekben a beteg is jobban jár, ha a magyaroktól átvett módszerrel gyógyítják. A németországi statisztikák szerint a Manninger-féle eljárással műtött embereknek mindössze a két százalékánál jelentkeznek szövődmények a beavatkozás utáni négy hónapban.
– Nem túl régen ismerik a combnyaktörés kórképét. Százötven–kétszáz éve írták le először, az viszont igen hamar világossá vált, hogy csak műtéttel lehet meggyógyítani. Minden egyéb próbálkozás sikertelennek bizonyult – mondja Cserháti Péter. – Igazán sikeres műtéti eljárásokról azonban csak az 1930-as évektől kezdve beszélhetünk. Korunkra az átlagéletkor emelkedésével mégis egyre több nehézséggel kerültek szembe az orvosok. Gondot jelentett számukra a combfej egészen különleges keringési rendszere. Ha a combnyak eltörik, a combfej, a forgó keringés nélkül marad. Ha a baleset és a műtét között hat óránál hosszabb idő telik el, hiába sikerül a műtét, pár hónap múlva elhal a combfej. A sebészek elveszítették a korábban alkalmazott műtéti eljárások helyességébe vetett hitüket, és az elhalt vagy elhalásra ítélt combcsontot kiiktatva protézist ültettek be a beteg testrészbe. Nemigen foglalkoztak többé a combnyak rögzítésével. Szerte a világon az a gyakorlat, hogy azonnal kiveszik a combnyakat, és beteszik a helyére a műanyag-fém kombinációt.
– Ez sokáig jó megoldásnak tűnt – veszi át a szót Manninger Jenő. – A magas kort megérő, seregnyi mellékbetegséggel küszködő emberek azonban egyre nehezebben viselik el a nagy műtéti beavatkozást, amely után egyre alaposabb rehabilitációt igényel a szervezetük. Közben a világ is nagyot változott: míg korábban a jóléti társadalmakban könnyedén finanszírozták e műtét költségeit, ma már a szinte mindenütt tomboló egészségügyi restrikció anyagi korlátok közé szorítja az intézményeket. A biztosítótársaságokat is egyre jobban izgatja, vajon nincs-e a körülményes eljárásnál olcsóbb és hatékonyabb megoldás.
Ezért fordult az érdeklődés a magyar kutatók felé. Idehaza ugyanis Manninger Jenő professzor és kutatócsoportja bebizonyította, ha a combnyaktörést kellő időben, a baleset utáni hat órában megoperálják, a combfej keringése éppen úgy helyreáll, mint a szervezet más területein. Magyarország nem volt abban a helyzetben a hetvenes–nyolcvanas években, hogy „válogatás nélkül” ragaszkodjék a költséges és igen komplikált protézisbeültetési eljáráshoz, ezért a szakemberek folyamatosan fejlesztették a combnyaktörés gyógyulását célzó korábbi módszereiket. A kilencvenes évek elején feltűntek például azok a fiataloknál alkalmazott eljárások, amelyeknek a segítségével kis sebből röntgenkép-erősítő segítségével, feltárás nélkül lehetett a törést rögzíteni. Ezt a módszert a korábbi gyakorlattal ötvözve olyan műtéti eljárást dolgoztak ki, amely a beteg számára kis megterheléssel jár, és jól alkalmazható különböző csontminőségek esetében is. Nem mellékes szempont, hogy az ára a nyolcadrésze annak, mint amekkora költséggel a protézisbeültetés jár.
Az utóbbi évtizedekben nem sok példa volt arra, hogy kelet-közép-európai sebészi módszert vegyenek át Nyugat-Európában. Az egész uniós csatlakozás folyamán arra vártunk, arról beszéltünk, hogy milyen nagyszerű dolgok áramlanak át majd hozzánk Európa boldogabb részéből. És lám, vannak olyan elemek a hazai egészségügyben – sőt bizonyára más területeken is –, amelyeket a magyar furfang, a muszáj szülte szakmai lelkesedés exportálhat. Örüljünk neki, mondanám a Springer által kiadott magyar szakkönyv német nyelvű változatával a kezemben, ha megbizonyosodhatnék róla, hogy ami a németországi kórházakban a combnyaktörésben szenvedő idős emberek esélye a felépülésre, az idehaza is sanszot jelenthet hatvan év felett a visszanyert egészségre. Amint azonban megtudom, a módszer szülőhazájában két akadálya is van annak, hogy a Németországban az utóbbi időben elterjedő műtéti eljárás valóban sikeres legyen. Idehaza ugyanis nagyon nehéz biztosítani a hat órán belüli sürgősségi beavatkozást a combnyaktörést szenvedők számára.
A kórházak személyzeti gondjai, műtőik befogadóképessége jelenleg éppen csak lehetővé teszi, hogy az ügyeleti csoportok ellássák a súlyos nyílt törésekkel hozzájuk kerülő embereket, az autók által elgázolt szerencsétleneket. Hiába érik el a kórházat hat órán belül a combnyaktörést szenvedett betegek, jó esetben is legfeljebb egyharmadukat tudják sürgősen megoperálni. A többieknél nagy valószínűséggel különböző szövődmények alakulnak ki, a komplikációkat pedig – esetleg újabb műtétekkel – kezelni kell. Ez pedig jóval többe kerül, mint a sürgősségi ellátást biztosító kórházak működőképességének a kialakítása. A betegek műtéti beavatkozást követő utókezelése is tetemes összegeket igényel(ne).
És eddig csupán az anyagi veszteségekről beszéltünk. A sebészeti beavatkozások utáni rehabilitáció európai összképét vizsgálva kiderült, hogy Magyarországon azoknak a betegeknek a negyvennégy százaléka, akiknek az ápolása a kórházi elbocsátás után nem családi körben folytatódik, a sikeres műtét utáni negyedik hónap végén eltávozik az élők sorából.
Európai Parlament
Magyar Péterék az EPP-vel és a baloldallal közösen mentegetik Ursula von der Leyent
