A délvidéki etnikai tisztogatással is megvádolt Vojiszlav Seselj az utóbbi napokban a védelem tanújaként szerepel a hágai törvényszéken a Milosevics-perben. A vádlott volt politikai ellenfele, majd szövetségese – akivel azonban lényegében mindig is egy követ fújt – nagy vehemenciával vette védelmébe Milosevicset. Cáfolta, hogy paramilitáris erők működtek volna Koszovóban, s hogy 1999-ben etnikai tisztogatást hajtottak végre az albánlakta tartományban, ellenkezőleg: a szerb hatóságok igyekeztek megakadályozni az albánok távozását. Cáfolta a Milosevics elleni vádirat minden pontját. Seselj fantáziadús vallomásában időnként áttévedt a legmerészebb fikciók területére, amikor azt állította – mégpedig eskü alatt –, hogy azok hozták Szerbiába hűtőkocsikban a lemészárolt albánok holttesteit, akik azt akarták, hogy azokat később ott megtalálják, s Milosevicset könynyebben kiszolgáltathassák a törvényszéknek. Beszélt Zoran Djindjics „bűnszövetkezetté vált pártjáról”, Djindjics és Karadzsics jó barátságáról, a háborús uszítónak nevezett Vuk Draskovics „fosztogató szabadcsapatairól”, de pártjának önkénteseiről is, akik azonban a reguláris hadsereg kötelékében harcoltak, s akik nem követtek el háborús bűnöket. A hadsereg irányítására pedig Milosevicsnek nem volt befolyása. A képtelenségek napjai voltak ezek a tárgyaláson: Milosevics és emberei áldozatok, a bűnösök azok, akik vádolják őket.
A bírák leszögezték, hogy nincs sok haszon a Seselj által ismertetettekből, amiket semmilyen bizonyítékkal nem tudott alátámasztani, s mindez nem járul hozzá Milosevics védelméhez. Patrick Robinson, a tanács elnöke kénytelen volt figyelmeztetni is a tanút, hogy félbeszakíttatja vallomását, ha tiszteletlenül viseltetik a bírák iránt, és nem tartja magát a szabályokhoz. A tanács tagjainak bevonulásakor – amikor mindenki felállt – Seselj tüntetőleg ülve maradt. A „színjátékról” szóló közvetítések, tudósítások a szerbség nagyobb részében éppen ellenkező hatást váltanak ki, mint amilyent a törvényszék szánt volna a nyilvánosságnak.
Belgrádban azt beszélik, hogy Milosevics a piaci ár alatt adja el nagy értékű ingatlanait, amelyekhez mellesleg elnökként igen jutányosan jutott hozzá. A família Hágában vesz házat, hogy közelebb legyenek a családfőhöz. Ezt a vagyonkimentést is a szocialisták eszközölték ki a Kostunica-kormánynál, akárcsak a Milosevics fia és felesége elleni körözés visszavonását.

Kapu Tibor nem véletlenül indult útnak – ezt kevesen tudják