– Szeret sakkozni?
– Érdekes a kérdés, mert húsz évig nem sakkoztam, de most Horvátországban voltam, és ott egy kedves barátommal játszottunk. Egyébként igen, szeretek sakkozni.
– Csak azért kérdeztem, mert az elmúlt hetek eseményei meglehetős taktikai érzéket kívántak öntől. A rádiót komolyan érintő kérdések születtek az ön részéről, és már megbocsásson, de mindig mást tett felelőssé miattuk. Ezekért a döntésekért – ahogy ön mondta – felelős volt Hollós János, Kondor Katalin, a kuratórium elnöksége, illetve maga a kuratórium. Érdekelne, mi az ön felelőssége?
– Az én felelősségem, hogy indukálok döntéseket, ezekben a döntésekben részt veszek a szavazatommal; felelősségem az is, hogy milyen módon tudom rávenni együttműködésre – ha egyáltalán sikerül – az elnökség tagjait. Nem felelősségem azonban mindaz, ami kívül esik az elnöki kompetencián. Ha akarnék, sem tudnék több felelősséget magamra venni annál, mint amit a jogszabály rám ruház.
– Pontosan a jogszabályokon kezd rendkívül éles vita kibontakozni az elmúlt hetekben. A Hungária Televízió Közalapítványnál, végső soron tehát a Duna TV-nél néhány hónapja lezajlott, a jelenlegihez hasonló eseményeket mindkét oldal – ön is és a rádió jelenlegi vezetése is – igyekszik a maga szája íze szerint értelmezni. Ott született egy ügyészségi határozat, ami kimondta, hogy a tévé elnöke nem volt jogosult utódjáról rendelkezni az interregnum idejére, de arról is szól a dokumentum, hogy az ottani kuratóriumi elnökség is túllépte hatáskörét, amikor a kérdésben állást foglalt.
– Az említett ügyészségi állásfoglalás – az ottani eset részletes taglalása után – egyértelműen kiemeli, hogy a tévéelnök jogszerűtlenül nevezte meg ideiglenes utódját.
– Ugyanakkor – mint idéztem – azt is megállapítja, hogy a kuratóriumi elnökség túlterjeszkedett a hatáskörén.
– Az állásfoglalás nem mondja ki konkrétan, hogy az ügyvezető megnevezésével kapcsolatban terjeszkedett túl a hatáskörén az elnökség. Az említett irat több kapcsolódó intézkedést is taglal, köztük valóban az ideiglenes vezető kérdését is, de a kuratóriumot konkrétan ezért nem marasztalja el.
– Nem ezért konkrétan, hanem általánosan, minden kapcsolódó intézkedésben – így az ügyvezető kérdésében is – megállapítja az elnökség hatáskörtúllépését. Az ügyész át is vágja a gordiuszi csomót; a gazdasági társaságokról szóló törvényre hivatkozva azt mondja ugyanis, hogy ilyenkor döntsön a társaság közgyűlése. Ez – a médiatörvény szerint – pedig a közalapítvány nagykuratóriuma. A rádió nagykuratóriuma nemrégiben úgy döntött volna – ha ön nem rekeszti be az ülést –, hogy Hollós János legyen az ügyvezető.
– Na! Itt mondom én azt, hogy megengedem: ez lehet egy jogvita. A legfőbb ügyész magánjogi főosztályának vezetője ezt a jogi álláspontot képviseli. Rendben van. De a médiatörvény szerint a közgyűlés jogai és felelősségei megoszlanak a kuratórium és annak elnöksége között. Sajnálatosan a Duna TV és a legfőbb ügyész magánjogi főosztályvezetőjének figyelmét is elkerülte, hogy az egyéb kapcsolódó jogszabályok szabályozzák az előre nem látható eseteket. Ilyen a rádió közalapítvány alapító okirata is. Valóban most kezd összeállni az a jogi környezet, amelynek ismeretében az igazságszolgáltatási szervek is biztosabban tudják megítélni az adott helyzetet. De ismétlem: azt biztosan kimondja az állásfoglalás, hogy az elnök nem rendelkezhetett az utódjáról. Ezen a ponton Hollós Jánosnak fel kellene állnia, hogy bocs, jogtalanul ülök ebben a székben.
– A gazdasági társaságokról szóló törvényre való utaláskor pedig a kuratóriumnak adja a jogot az ideiglenes vezető megnevezésére. A kurátorok Hollóst nevezték meg.
– A mi esetünkben a közalapítvány alapító okirata is meghatározó, ami pedig kimondja, hogy minden olyan esetben, amit a médiatörvény nem utal sem a nagykuratórium, sem az intézmény hatáskörébe, a kuratóriumi elnökség dönthet. Majd nyilván születik arról egy ügyészségi döntés, hogy a társasági törvény paragrafusát vagy az alapító okirat vonatkozó részét helyezik-e előtérbe.
– Mikor?
– Még nem tudom.
– Ha önön múlik?
– Valamikor az ősz folyamán. De nem ez a fontos, hanem az, hogy meg kell akadályoznom minden olyan törvénytelenséget, kiegyensúlyozatlanságot, ami a rádió műsoraiban folyamatosan tetten érhető.
– Ezt a minősítést mire alapozza?
– Ha az számít valamit, hogy csaknem negyven éve a pályán vagyok, számtalan publikációban foglalkoztam a médiával, annak szociológiai és egyéb vonatkozásaival, akkor erre.
– Van egy közpénzből fenntartott szervezet, nevezetesen az Országos Rádió és Televízió Testület (ORTT), amelynek többek között az is feladata, hogy vizsgálja a közmédiumok kiegyensúlyozottságát. Az ORTT jelentései nem csengenek össze az ön álláspontjával.
– Az ORTT jelentései a megjelenések számát, a számokkal kimutatható kiegyensúlyozottságot taglalják. Az úgynevezett francia modell szerint egyharmadnyi megjelenés illeti a kormányt, ugyanennyi a kormánypártokat és az ellenzéket is. Eddig nincs gond. A gond ott van, hogy ha mondjuk egy MSZP-s képviselő mond valamit, akkor rögtön rohannak megkérdezni a Fideszt is, hogy az mit szól hozzá. Fordítva ez nem így van, gondoljunk csak a Nemzeti Konzultációra. Ehhez elég hallgatni a rádiót, és kiderül.
– Mindenkinek a saját maga értékrendje alapján tűnik egy műsor ilyennek vagy olyannak. Ez nem tekinthető objektív mérésnek. De engedje meg, hogy másra utaljak. Ön a rádió Kondor-féle és fideszes megszállásáról beszél hetek, hónapok óta.
– Évek óta. Világos az érdek, hogy a választások miatt szükség van a rádióra.
– Az amúgy igen gyengén szereplő MSZP-nek nem volna szüksége a médiumra? Szíjártó István ön által megnevezett tulajdonosi megbízottat egyesek szerint könnyebb irányítani.
– Egy hatvannégy éves ember hogyan hagyná magát irányítani?
– Hollósnál könnyebben. De visszatérve a fideszes megszállásra: Karakai Ildikó, Szabó Zoltán MSZP-s képviselő élettársa a rádió hírszerkesztője.
– És? Mit akar ezzel mondani?
– Egy Fidesz-megszállás alatt álló rádióban…?
– Nézze. Én nem foglalkozom azzal, hogy ki kinek a rokona, felmenője, lemenője, felesége, élettársa, szeretője. Bár a francia irodalomból tudjuk, hogy sok minden a hálószobákban dől el…
– Nem Szabó Zoltán hálószobatitkai miatt kérdeztem.
– …értem én, de tudom, hogy él a közkeletű felfogás, hogy ha már együtt van valaki egy MSZP-s képviselővel, akkor osztja annak politikai nézeteit. De ez miért volna így?
– Ez nyilván nem volna érdekes, ha Karakai Ildikó – és ezért a hasonlatért elnézését kérem – mondjuk piaci kofa lenne. De nem az. A közrádió hírszerkesztője.
– Ettől függetlenül a rádió hírműsorai hazudnak. Például a házelnök asszonynál tett látogatásomról a Krónika úgy számolt be, hogy Szili Katalin engem a jogszabályok betartására szólított fel. Ezzel azt sugallta a műsor, mintha egyébként nem ezt tenném. Higgye el, pontosan tudom, hogy hogyan lehet a szóhasználattal manipulálni.
– Hivatala szerint nem az ön kompetenciája megítélni, de ha már itt tartunk: a Nap-kelte ön szerint kiegyensúlyozott?
– Nézze, Gyárfás nagyon ügyes üzletember. Ha meghív embereket, annak egyrészt az a célja, hogy innen is, onnan is legyenek, a másik célja nyilvánvalóan valamifajta profitérdek. Amúgy meg a műsor tökéletesen tévészerűtlen, más normális csatornán legfeljebb a késő esti műsorsávban kapna helyet.
– Szóval a Nap-kelte üzletileg elfogult? Politikailag nem?
– Pontosan így látom.
– Evezzünk más vizekre. Mint ahogyan Kondor Katalinnak, úgy önnek is volt a média által is felkapott ügynökügye. Ebben a témában perek is voltak. Beavatná olvasóinkat a részletekbe?
– Én még annak idején eljárást indítottam az Országgyűlés Hivatalán keresztül az átvilágítóbírák ellen. Ezt a pert elbuktam a Legfelsőbb Bíróságon. A per lényege az volt, hogy tőlük került-e ki az információ a nyilvánosság elé vagy sem.
– Milyen információ?
– Ez egy közbülső információ volt, hogy hát az én ügyem, illetve a folyamat, amit vizsgáltak, ugye, csehül áll.
– Mit ért az alatt, hogy csehül áll?
– Hát azt, hogy az ügynöki múltam miatt valószínűleg elmarasztalnak. Aztán pedig a HVG-t pereltem be, mert amikor az beszámolt az én ügynöki érintettségemről, akkor már rég hatályon kívül helyezte a Fővárosi Bíróság az átvilágítóbírák ítéletét, mert azok nem tudták bizonyítani érintettségemet.
– Az átvilágítóbírákat új eljárásra kötelezték az ön ügyében. Hol tart ez most?
– Az átvilágítóbírák ezt egészen 2002-ig megtagadták.
– Azóta van-e fejlemény?
– Nem tudom, tudja-e, hogy az átvilágítóbírák mandátuma lejárt.
– Igen.
– Megjelent az én nevem a Magyar Közlönyben?
– Nem.
– Akkor miről beszélünk?
– Megint csak a jogi procedúráról beszélünk. Ugyanis a Fővárosi Bíróság nem azt mondta, hogy ön nem érintett, hanem azt, hogy az ön ellen felhozott vádak nem elegendőek. Volt ott hatos karton és tartótiszti vallomás is.
– A 1998-as ügynél maradva. Igen, volt nekem is hatos kartonom, megpróbáltak beszervezni. Nem erőszakoskodtak, csak megpróbáltak együttműködésre bírni.
– Nem sikerült?
– Nem, persze hogy nem! Szóval nem erőszakoskodtak, én meg nem azt mondtam, hogy hagyjatok békén, csak kivontam magam ebből. Született egy hatos karton, ennyi és nem több. Ennek alapján, valamint hivatkozva korabeli belügyi parancsokra és utasításokra, 1997-ben érintettnek nyilvánítottak az átvilágítóbírók. A Fővárosi Bíróság, később pedig az ügynökbírák fellebbezése folytán a Legfelsőbb Bíróság is visszadobta a határozatot mint megalapozatlant. Ennek az ügynek nagyon sok tanulsága volt. Ugyanis olyan bizonyítékokra hivatkozva hoztak döntést a bírók, amelyeket az eljárás során nekem nem mutattak meg. A három bíró a törvény előtti egyenlőség elvét tökéletesen negligálva, alkotmánysértően hozott egy határozatot. Valamiért az volt a képzetem, hogy ez nem véletlenül történt.
– 1997-ben.
– Igen.
– Az MSZP–SZDSZ-kormány idején.
– Igen.
– Árnyékállam?
– Nem. Más.
– Elmondaná?
– Nem mondom meg. De tudom, hogy mi volt. Én meg fogom írni ezt az egészet, és akkor az összes dokumentumot bemutatom ezzel kapcsolatban. Az Országgyűlés eredetileg azt a feladatot adta az átvilágítóknak, hogy tisztítsák meg a magyar közéletet. Ezt nem sikerült hitelesen képviselni. Ez a társaság a kilencvenes évek óta, úgy ahogy van, hitelét vesztette. Tudok olyan nem baloldali, köztiszteletben álló politikusról, akit a saját közege biztatott, hogy írjon jelentéseket, mert megzsarolták. Aztán elmentek tanúskodni mellette. A megzsarolt embert nem tudom ügynöknek tekinteni. De visszatérve a magam ügyére: kikértem az anyagaimat a Történeti Hivatalból. Abból kiderül, hogy engem a nyolcvanas években különböző útlevélkérelmek miatt megfigyeltek. Különös módon az ügynökbírák pont arra az időszakra tették az én ügynöki működésemet, amikor ez történt. Maga szerint, aki ügynök, azt megfigyelték?
– A kommunista elvtársak egymást még fel is akasztgatták.
– Jó, ez lehet, de más kérdés. A lényeg az, hogy azok az emberek, akiknek az lett volna a feladatuk, hogy az igazság minden részletét feltárják – és minden bíróságnak ez a dolga –, azok ezt nem tették meg. Az átvilágítóbírák nem közölték velem azt, amiről tavaly értesültem: a kartonom sarkán lévő hetes szám azt jelenti, hogy „együttműködés hiányában” kizártak. De én túl vagyok ezen, bár újra elővették. Valamelyik Fidesz-portálról folyamatosan jönnek az Ügynök Elvtárs megszólítással írt üzenetek.
– Nem a Fidesz vette elő, éppenséggel a HVG legutóbbi listáján szerepel az ön neve.
– Megpróbáltak kikezdeni, de nem tudtak. Bárkinek ilyen jellegű kérdése van, azt ajánlom, lapozgassa, szorgalmasan lapozgassa a Magyar Közlönyt.
– Egyszóval: ügynök volt vagy sem?
– Nem.
– Kondor Katalin ügynökügyéről mi a véleménye?
– Az egésznek olyan volt a tálalása, hogy azzal elég nehéz lett volna bármit is kezdeni. Az egész ügynökkérdés a D–209-es ügy óta devalválódott.
– Nem devalválódott volna, ha Medgyessy belebukik.
– Talán így van, de azóta világos, hogy bárkit lehet az állítólagos vagy valódi ügynökmúltjával zsarolni.
– Térjünk vissza a rádióhoz. Ön azt mondja, hogy azért tartja vissza az intézményt megillető pénz egy részét, mert nincs meggyőződve annak törvényes működéséről. Márpedig az államháztartási törvény szerint csak akkor utalható közpénz, ha minden törvényes feltétel fennáll. A pénz az ORTT Műsorszolgáltatási Alapjától származik. Ezek szerint az alap eleve törvénytelenül utal?
– Én nem szólhatok oda az ORTT-hez, hogy ne utaljatok pénzt, mert ha így lenne, akkor a rádiót újabb törvénysértésekbe kergetném. Adóznia kell, közüzemi díjakat fizetni kell, a szerződéses kötelezettségeknek eleget kell tenni. De nem látom biztosítva a pénz helyes felhasználását.
– A külsősök pénzével mi lesz?
– Mikor mondtam olyat, hogy nem kapják meg?
– Pénzügyi aggályai is vannak, ugyanakkor a rádió gazdálkodása mindig rendben találtatott.
– Ez egy könyvelési manőver eredménye, hiszen az utóbbi években úgy volt egyensúlyban a rádió gazdálkodása, hogy időről időre – veszteségek függvényében – felértékelték az archívumot. De ettől még nem lesz pénz fejlesztésekre, például.
– A rádió gazdálkodásának nem tett jót, hogy több száz milliót vont el tőle az MSZP–SZDSZ-kormányzat.
– Nincs elvonás, csak kevesebbet kap a többletjuttatásokból. De ez nem változtat azon, amit az előbb mondtam.
– Milyen a viszonya Kondor Katalinnal?
– Tulajdonképpen semmilyen. Amióta kuratóriumi elnök vagyok, próbáltam vele beszélgetni szakmai kérdésekről, de teljesen reménytelen. Próbáltam felé tenni néhány bátortalan lépést, de nem jártam eredménnyel.
– Én úriembernek ismertem meg önt, de azért az talán nem tartozik a bátortalan közeledés kategóriájába, hogy ön – jegyzőkönyv is tanúsítja – egy kuratóriumi ülésen letahózta Kondort.
– Igen, így tettem, mert Hollós Jánosnak a fülem hallatára azt mondta, hogy egy szavazáson az én voksom úgyse számít. Elhagytam a termet, és valóban azt mondtam neki, hogy tahó. Célzatosan tettem, nem indulatból. Ami meg az úriemberséget illeti: én nem így születtem. Az – egyébként meggyőződéses kommunista – apámtól kapott Max Weber-i protestáns etika eredménye a polgári viselkedés. Mert polgárnak lenni nem politikai kategória.
görögország
Görögországban és Törökországban tombol az erdőtűz + videó
