Líra és hazafiság Rózsa módra

Az MTV Kultúrház című műsorában hétfőn este Rózsa Péter Geszti Péter Magyarország című daláról lelkendezett, mely előbb az ARC plakátkiállítás megnyitóján hangzott el, később pedig augusztus 20-án a tűzijáték előtt. Rózsa sehogy sem értette, miért nem lett mindebből sajtószenzáció, miért nem ünneplik a szöveggyártó kisiparos és negatív politikai kampányhős dalát új himnuszként. Azt sem értette a kultúraközvetítő, hogy a jobboldal miért nem kiáltott azon nyomban provokációt. Meg még azt sem, hogy miért éppen Oláh Ibolya adta elő dalt. (Ibolya uniós csatlakozásunk napján Máté Péter Hazám című szerzeményét énekelte a Dózsa György úton, s ugyanezt tette néhány hónappal később Brüsszelben is. És bevált.)
Azért nem kiáltott amúgy provokációt a jobboldal, mert nem történt provokáció. Nem az történt, hanem valami más. Megszületett, pontosabban kibővült a hungaro-etnobiznisz, a gyurcsányi globalizációs gulyáskapitalizmus kulturális kivetülése. És ez önmagában nem baj. Mindenki olyan magyarságot rajzol meg magának meg másoknak, amilyet tud. Geszti ilyet tud. Akit nem zavarnak a prozódiai hibák, akinek nem bántja fülét a magyartalan hangsúllyal elénekelt Magyarország szó ismételgetése, sem Geszti korábbi életműve, sem a magyarságot és a kereszténységet gúnyoló ARC-plakátok, annak ez is jó. A többi legalábbis várakozó állásponton van. Mert egy dal, egy közösség számára készült alkotás értékét az dönti el, hogy miképp szervezi azokat, akiknek szól. Tömeget formál vagy közösséget. Ha pedig közösséget vonz a dal és az attitűd, annak az lesz a jele, hogy a körben, ahol megszületett, legalábbis leszoknak azok gúnyolásáról, akiknek nem pár hónapja, és nem csak a zsebükről vagy politikai ambícióikról jutott eszükbe, hogy hazájuk is van. És az is jel lesz, ha egy szép napon mondjuk Herczeg Flóra népdalénekes vagy a verseket éneklő, népzenei hagyományokat őrző, azokból építkező együttesek például: a Credo vagy a Misztrál is beférnek a Kultúrházba. Vagy ha Nagy Ferót nem csak bohócnak hívják meg bármelyik csatornára és így tovább.
Geszti Péter „előzenekara” Varró Dániel költő volt a hétfői műsorban. Azután a két kérdés után, hogy mennyit fizetnek egy versért, és hogy meg lehet-e élni a költészetből, szorosan a harmadik, amit magára valamit adó kultúraközvetítő nem tesz fel költőnek az, hogy azért ír (vidám, könnyed, gyerek-) verseket, mert nem akar felnőni? Rózsa Péter feltette, de aztán már nem is tudott mit kérdezni azon kívül, hogy Varró minek tulajdonítja utolsó kötete sikerét. A versekről általánosságban megintcsak annyit tudtunk meg, hogy az iskolában inkább elvadítják tőlük a gyerekeket. A többi bla-bla-bla, zavart, izzadságos, vizsgabukás előtti csöndekkel tűzdelve. Hányszor lehet még ezt elkövetni közszolgálati adón, közpénzen és az ország nyilvánossága előtt?
(Kultúrház. MTV, augusztus 22., 22.30.)