Azt azért gyorsan szögezzük le, hogy az osztrákoknál nem a sílövők szállítják az érmeket, legjobb eredményükként Wolfgang Perner a 10 km-es sprintben negyedik lett, s például a férfi- váltóban az utolsó, tizenhetedik helyen zártak. Igaz, ezt a versenyt a szombat éjszakai razzia másnapján rendezték. A doppingvizsgálatok eredménye még nem ismert, de az tény, hogy az ellenőrökkel érkezett csendőrök rengeteg injekciós tűt és különböző vértranszfúziós eszközöket foglaltak le. Az osztrák északi sízők egyébként nem az olimpiai faluba kvártélyozták be magukat, hanem a hegyekben béreltek ki egy házat, talán nem véletlenül. A Salt Lake Cityben bronzérmes Perner és egyik csapattársa, a korábbi világbajnok Wolfgang Rottmann gyakorlatilag innen szökött meg a botrány kipattanása után, s azóta már a biatlonválogatott két edzője is lelépett a színről. A korábbi szakmai igazgató, Walter Mayer – aki egy négy évvel ezelőtti vérátömlesztéses doppingügyéből kifolyólag csak turistaként jöhetett az olimpiára – angolosan távozott Olaszországból, majd már Ausztriában elkapták, s most egy osztrák klinika pszichiátriáján kezelik. Nem hiába jegyezte meg Jacques Rogge, hogy a doppingolók szigorú megbüntetéséhez még a pozitív minta sem szükséges, elegendőek a közvetett bizonyítékok.
Mi ezt persze jól tudjuk az athéni olimpia óta, és még a két említett versenyző menekülése is kelthet bennünk némi áthallást az Annus- és Fazekas-ügyre. Nem meglepő, hogy az osztrákok is erősen aggódnak a várható szankciók miatt. Heinz Jungwirth, a nemzeti olimpiai bizottság főtitkára nem leplezi a félelmét, hogy a botrány túlnő az északi sízőkön, és az egész osztrák csapatot érintheti. Ez persze még csak feltételezés, de az egykori legendás osztrák síző, Franz Klammer, aki éppen harminc éve nyerte meg a lesiklást az innsbrucki olimpián, nagy igazságot mondott ki: „Ami itt Torinóban történt, az most árnyékot vet minden sikerünkre.” Mindazonáltal az osztrákok persze hangsúlyozzák, hogy az éremszerző alpesi sízőik, így Benjamin Raich, Michael Walchhofer, Hermann Maier, Michaela Dorfmeister, Alexandra Meissnitzer, Marlies Schild és Nicole Hosp nem érdemlik meg, hogy besározódjon a nevük.
Hivatalosan erről persze szó nincs, sőt, úgy tűnik, hogy a Nemzetközi Olimpiai Bizottság is tanácstalan, vagy legalábbis kivár. Egy vizsgálóbizottságot mindenesetre már felállított. A tíz versenyző doppingvizsgálatának eredményére azonban továbbra is várni kell. Nem hivatalos információk szerint azonban még itt, Torinóban kiderül, hogy az osztrákok produkáltak-e, s ha igen, hány pozitív mintát.
A botrány egyébként magát az olimpiát nem rázta meg, szinte periférikus téma, de meglehet, hogy a hét végéig robban a bomba. A legnagyobbat kétségkívül akkor szólna, ha az osztrák csapatot testületileg kizárnák az olimpiáról, s nem állíthatjuk, hogy erre nulla százalék az esély. Amikor tegnap a médiaközpont előterében teljesen véletlenül Szergej Bubkába, a NOB végrehajtó bizottságának, s egyben annak a háromfős fegyelmi bizottságnak a tagjába botlottunk, amely Athénban elvette Annus és Fazekas aranyérmét, természetesen nem az osztrákokra váró ítéletről kérdeztük, csak arról, mikorra születhet döntés. „Ma biztosan nem lesz, alaposan tájékozódunk az ügyben, így természetesen megvárjuk a vizsgálóbizottság jelentését” – szögezte le az egykori rúdugrófenomén. Eldöntendő felvetésünkre, hogy elképzelhető-e a kollektív büntetés, diplomatához illően nem válaszolt se igennel, se nemmel, még egyszer a körültekintő tájékozódás szükségességére helyezte a hangsúlyt.
Orosz arany. Ejtsünk szót az olimpia érdemi történéseiről is, s mivel a női műkorcsolyázók versenye – Sebestyén Júliával és Pavuk Viktóriával – lapzárta után fejeződött be, a tegnapi programból a biatlon női 4x6 km-es számát kiemelve. Az aranyérem az oroszoké lett, akiknek a jelek szerint nem volt nagy érvágás, hogy a még az olimpia elején doppingoláson kapott Olga Piljevát a NOB „kiemelte” közülük. A németek taktikai okokból hagyták ki a nagy öreg Uschi Dislt, mondván, jó futó ugyan, de a hat kilométer neki túlságosan rövid táv, ugyanakkor mostanában gyengén is lő. Ám amit a váltó harmadik tagjaként Katrin Apel produkált, azt ő is hozta volna. A németek jellemzően a futásban mindig kapaszkodhattak, hogy valahogy csökkentsék a lövéseknél összeszedett hátrányt. Kati Wilhelm azonban a végén hiába futotta a mezőny toronymagasan legjobb idejét, ez most csak ezüstre volt jó. Szvetlana Ismuratova pedig már a második olimpiai bajnoki címét ünnepelheti.
origo.hu
Luxusnyaraló csak milliárdosoknak? – Így szálltak el az árak a Balatonnál
