A Baltikumban élők jelentős tömegének komoly jogi, állampolgársági, etnikai sérelmei vannak. Ez a helyzet érzékenyen érinti azt a néhány száz (pontosan 275), nagyrészt vegyes házasságban élő magyar nemzetiségűt, aki a hajdani Szovjetunió főként kárpátaljai területéről elszármazva, egy szép napon teljesen új államban találta magát. Közülük mintegy százan még mindig a több mint félmilliós hontalanok táborát gyarapítják. Ezek az emberek csak vízummal utazhatnak bárhova, nincs szavazati joguk, köztisztviselői állásokat nem tölthetnek be, nem tudnak ingatlant vásárolni. A „Lett Köztársaság állandó lakosa” státust viselő magyarok többségükben idős, és igen szegény körülmények között élő emberek. Ha például Magyarországra akarnak utazni, akkor ahhoz lengyel, szlovák és magyar vízum kell – elég komoly összegekért. Ráadásul hivatalos rigai magyar képviselet híján a tallinni nagykövetséget kell felkeresni a vízumért. Ez további tetemes útiköltséget és mintegy hatórás buszozást jelent.
A még 1997-ben megalakult Lettországi Magyarok „Balaton” Társaságának vezetője, Molnár Sándor hangján érződik, hogy örül is, meg nem is az érdeklődésnek. Óvatosan fogalmaz, külön aláhúzva, hogy nem etnikai, hanem nyelvismereti gond áll a háttérben, mivel az állampolgárság megszerzéséhez jó lettnyelv-ismeret szükséges. A vizsgát pedig nehéz, de nem lehetetlen letenni. Neki ez már sikerült, és a fiatalok nagy része is megszerezte az állampolgárságot. Mint fogalmaz, ezt a problémát szép lassan az élet megoldja. Sokan éltek az ingyenes nyelvtanfolyam lehetőségével, de elismeri, a magyarok zöme nyugdíjas, nekik már valóban nem egyszerű a nyelv megtanulása. Legszívesebben az eredményeikről beszélne. A rigai Nemzetek Házában működő külön magyar szobáról, amelyet a társaság tagjai tartanak fenn. Arról, hogy évente 10–12 gyerek eljut a magyarok budapesti találkozójára, középiskola után pedig immár hatan tanulhattak az anyaországban nyelvi előkészítőben. A Határon Túli Magyarok Hivatala ezenkívül 15 darab, oroszul beszélők számára írt magyar nyelvkönyvet küldött részükre. Persze, probléma is akad azért bőven. A Szülőföld programból például még egy fillért sem láttak. A nemzeti ünnepek megülésére kaptak tavalyelőtt 200 eurót, de tavaly semmit. Kértek egy parabolaantennát is, hogy fogni tudják a Duna TV-t – eddig hiába. Leginkább azonban azt szeretnék, ha a magyar állam közbenjárna, hogy az idős hontalanok kedvezményes elbírálásban részesüljenek az állampolgárság megszerzésekor. Mindezt persze kiválthatná tiszteletbeli magyar útlevél is, hiszen ez a lényeg. Mohácsi István, Magyarország Lettországba is akkreditált tallinni nagykövete mindezzel kapcsolatban úgy tájékoztatta lapunkat: a közösség kérését felvetették, a lett féltől azonban azt a választ kapták, hogy minden szimpátiájuk ellenére sem tudnak kivételes elbánást biztosítani senkinek sem. A diplomata elmondta, havonta ellátogat Rigába, és könyvekkel, CD-kkel segítik az ottani magyarokat.
Hegyi Gyula szocialista képviselő immár kétszer kért szót e kis közösség érdekében az Európai Parlamentben. Mint fogalmazott, nem gondolja, hogy ettől megoldódnának a gondok, a problémákra azonban fel kell hívni a figyelmet, hiszen mindenféle etnikai diszkrimináció ellentétes az Európai Unió szellemiségével. Hozzáteszi: azért a magyar állam is többet tehetne ezekért az emberekért, akiket külön sújt, hogy a térségben egyedül Rigában nincs nagykövetség. A képviselő azonban nem akarja még kellemetlenebb helyzetbe hozni ezt a néhány magyart, akiken a lett küldöttek tudomása szerint számon kérték az ő felszólalását. Így aztán nem csodálja, hogy e problémáról nem szívesen beszélnek a lettországi magyarok. Megjegyzi: balti képviselőtársai őt is tetemre hívták. Úgy véli, e vitákban visszaköszön a múlt, és a lett politika a legenyhébb bírálatot is elutasítja. Hegyi Gyula szerint úgy interpretálják mindezt, mintha a kisebbségekért szót emelők a Szovjetuniót akarnák visszaállítani.
A balti térséget jól ismerő néppárti képviselő, Schöpflin György korántsem mindenben ért egyet Hegyi Gyulával. Úgy véli, a valódi problémát a magyarok esetében a nyugdíjasok jelentik, ám képviselőtársa felszólalásai nem igazán viszik előre a dolgot. Valamiféle megoldást a magyar állam találhat, hiszen néppárti lett képviselőtársai értik a problémát, szimpátiával is viseltetnek a magyarok iránt, ám az alkotmányt ennyi ember miatt nem lehet megváltoztatni. Schöpflin szerint az EU ebbe a kérdésbe már nem nyúl bele, hiszen a csatlakozási tárgyalások lezárása után ezt belügynek tekinti. Úgy véli, segítheti azonban a lettországi kisebbségi kérdés vizsgálatát is az alapvető jogok ügynökségének létrehozása, ami 2008–2009 körül várható.
A három balti állam közül állampolgársági problémák igazából csak Lettországban vannak, s Riga abban bízik, hogy a problémára hosszú távon, akár többgenerációs együttélés után kialakuló új helyzetben adódik majd megoldás. Az időre bízni a megoldást azonban meglehetősen cinikus, hiszen a csatlakozás pillanatában az ország népességének 21,6 százaléka, mintegy 650 ezer ember nem rendelkezett állampolgársággal, így nem részesülhetnek számos uniós szabadságjogból sem – például a szabad költözés és a letelepedés jogából, de nem gyakorolhatják nyelvüket a közhivatalokban, és sérülnek a kisebbségi jogok az oktatásban is.
Az orosz ajkú kisebbséget sokan ketyegő bombának tartják, ezért senki sem akar hozzányúlni e kérdéshez, véli a képet árnyalva Schöpflin György. Mint hozzáteszi, az orosz ajkúak többségét, a nagyrészt a ’70-es évektől itt letelepedőket nem is tekintik történelmi kisebbségnek. Így aztán úgy kezelik őket, mint a németek a törököket, a franciák az arabokat vagy az angolok a dél-ázsiaiakat. (Ők azért például szavazhatnak – a szerk.) A lettországi oroszok helyzete a Baltikumon belül is speciális, jegyzi meg Schöpflin, hiszen Riga lényegében orosz város, kialakult elitje és irodalmi élete van. Tovább bonyolítja a helyzetet, hogy a lettországi oroszok gyorsan elfoglalták a gazdasági pozíciókat, ami rendkívül kényelmetlen Riga számára. A képviselő szerint pszichésen érthetők a lett reakciók, egyetért ugyanakkor azzal, hogy Riga jelenlegi politikája kovácsolta igazán közösséggé az itt élő oroszokat.
origo.hu
Papp Máté Bence törött lábbal készült A Nagy Duettre
