9/11: szabad terep a találgatásoknak

Amíg a várható filmadaptáció még túlságosan is fájdalmas emlékeket ébreszt az Egyesült Államok elleni terrortámadás túlélőiben és áldozatainak hozzátartozóiban, az összeesküvés-elméletek kedvelőinek alighanem meg kell elégedniük a Washington által meglehetősen kelletlenül csepegtetett részinformációkkal. Ezek közül a legutolsó az a két videofelvétel, amelyet a Judicial Watch nevű emberi jogvédő szervezetnek sikerült mintegy két évig tartó törvényszéki huzavona után kikényszerítenie a Pentagon illetékeseiből. Az információáramlás és a tájékoztatás szabadságát korlátozva a védelmi minisztérium mind ez idáig azért tagadta meg közzétételüket, mert felhasználhatónak tűntek a merénylettel kapcsolatban egyedül vád alá helyezett – és életfogytiglanra ítélt – személy, Zacarias Moussaoui ellen. A Pentagon által közrebocsátott felvétel mindazonáltal továbbra sem oszlatja el a merénylettel kapcsolatos kételyeket. Az incidens körül zajló vita 2002 óta nem csitul. Thierry Meyssan francia újságíró ekkor publikálta 9/11: L’effroyable imposture (A rémisztő színjáték) című kötetét, amelynek egyik, alig egy ív hosszúságú fejezetében kérdőjelezi meg, hogy 2001. szeptember 11-én reggel 9 óra 38 perckor valóban az American Airlines 77-es járata zuhant-e rá a Pentagon épületére. A Franciaországban rendkívül gyorsan sikerkönyvvé vált mű mintegy 3000 írást tartalmazó kommentárirodalmat hívott életre. Ez utóbbi inspirálta az egykori teológushallgató Meyssan-t arra, hogy Pentagate címmel immár önálló kötetben foglalkozzon a védelmi minisztérium épületét ért támadással. A katolikus egyházi befolyás és a Le Pen-féle Nemzeti Front ellen fellépő Réseau Voltaire (Voltaire Hálózat) elnöke arra hivatkozik, hogy Boeing 757 típusú repülő szerkezetére emlékeztető maradványokat a terrorakciót követően nem találtak, ahogyan az egykori helyszíni felvételek sem azt tanúsítják, hogy az ötszögű, öt koncentrikus betongyűrűből álló épület három külső karéját egy ilyen nagy- méretű gép szakította volna át.
Guillaume Dasquié és Jean Guisnel viszonvádjukban nemcsak azt állapították meg, hogy Meyssan vétett a tényfeltáró újságírás egyik alapvető szabálya, a helyszíni tájékozódás ellen, hanem tényszerűen is megkísérelték cáfolni feltevéseit. A becsapódási szög és a felszabaduló nagy mennyiségű hő nem csak azt valószínűsíthetik, hogy egy sugárhajtású, 8-12 személyes géppel hajtották végre a támadást, amint arról első jelentésében a Washington Post beszámolt, hiszen a Boeing 757 alumíniumváza egyszerűen bele is olvadhatott a saját maga által vájt kráterszerű lyukba – hangzik a két francia újságíró érvelése.
Akármi is legyen az igazság, a jelenleg hozzáférhető bizonyítékegyüttes egyik álláspontot sem támasztja alá kielégítően. Így nem szolgál perdöntő bizonyítékkal az újonnan előkerült két felvétel sem, amit a Pentagon parkolójának biztonsági kamerái rögzítettek. A felvétel tanúsága szerint a gép az épület előtt ért földet és rohant bele az előtte tornyosuló fal tömbjébe. A fellobbanó tűzcsóva és a mindent eltakaró füstfelhő mindössze egy azonosíthatatlan repülőgéptestet enged láttatni a becsapódás előtt egy töredékmásodperc erejéig.
Meyssan mindenesetre saját rekonstrukcióját használja fel kiindulópontként ahhoz, hogy egy átfogó összeesküvés-elmélet keretében amerikai gazdasági és militáris érdekek belső konspirációjává fűzze össze a merényletsorozat mögött megbúvó lehetséges motivációkat. A Bin Laden és a Bush család közös olajipari vállalkozásai ebben éppúgy helyet kapnak, mint kissé távolabbi képzettársítással az izraeli titkosszolgálat, a Moszad a terroristák kiképzőiként és az amerikai tábornoki kar háttérbeli irányítójaként. Mint a demokratikus közélet unalma ellen folytatott partizánharc, egy jó összeesküvés-elmélet tényleg segíthet fényt deríteni arra, mi is történt valójában. Maga a társadalom amúgy is csak a legnyilvánosabb minden ilyen elmélet közül.
Kevésbé érthető a felvételt közreadó gesztus és a mögötte meghúzódó kormányzati szándék, amely inkább elszigetelt epizódnak tűnik, mintsem hogy új fejezetet nyitna „a történelem legrészletesebben dokumentált eseménye” történetében, ahogyan a CNN egykor nagyvonalúan fogalmazott. Kétséges az is, mit sikerülhet elérnie az amerikai diplomáciának a két felvétel nyilvánosságra hozatalával. Azt aligha, hogy újra széles körű támogatást szerezzen iraki és afganisztáni hadműveleteihez. A közvélemény már régóta túl szkeptikus és gyanakvó ahhoz, hogy még egyszer többé-kevésbé egyöntetűen az ügy mellé álljon. A nagy presztízsű International Zogby Institute legutóbbi felmérése szerint az amerikaiak 42 százaléka kételkedik a terrorakcióra vonatkozó hivatalos kormányzati tájékoztatás helytállóságában.