A választások előtt több nyilatkozatában figyelmeztetett arra, hogy történelmi léptékű lemaradás fenyegeti hazánkat. Hogyan látja most a helyzetet?
– A figyelmeztetés időközben sajnos valósággá vált: történelmi léptékű lemaradásban vagyunk, mégpedig úgy, hogy elkerülhetetlen a helyzet további romlása. Elég megvizsgálnunk, hogyan állunk az euróbevezetés követelményeinek teljesítésével. A Magyar Nemzeti Bank, az Európai Bizottság és a Nemzetközi Valutaalap számításai egyaránt azt mutatják, hogy az államadósság bármekkora – tehát még a most bejelentettnél is nagyobb – megszorítás esetén a következő három évben biztosan, dinamikusan tovább nő. A közadósság az idei év végére eléri a GDP 67 százalékát, s ebben még nem is szerepel minden adósságtétel.
– Ez azt jelenti, hogy magától pörög tovább az adósság?
– Igen, így lesz, ami az előző évek adósságaiból, a hiány szerkezetéből, illetve a korábban felvett kölcsönök lejárataiból adódik. A folyamat azért is aggasztó, mert azokban az országokban, ahol a gazdaság viszonylag gyors ütemben bővül, ott az államadósságnak csökkennie kellene. Remekül bizonyítja ezt a belgák, az írek, a dánok vagy a svédek példája, ezekben az országokban ugyanis megszorító csomagok nélkül csökkent a közadósság, éppen a kiegyensúlyozott gazdasági növekedés miatt. Hazánkban ennek a folyamatnak az ellenkezőjét láthatjuk, ami azt bizonyítja, hogy adósságból növekszik a magyar gazdaság. A jegybank már másfél évvel ezelőtt megmondta, hogy a GDP 7 százalékát megtestesítő kiigazítás lenne szükséges ahhoz, hogy 2008-ban megálljon az államadósságunk növekedése.
– A megszorítások bejelentése után a forint is elindult a lejtőn lefelé. Meddig gyengülhet az árfolyam?
– Nem lehet tudni. Azt azonban igen, hogy a forint megrendülésének hátterében nemcsak a szigorító intézkedések és a korábban vártnál lényegesen magasabb államháztartási hiány bejelentése áll, hanem a forint árfolyamáról tett kormányfői nyilatkozat is, amely szerint a 282-es középárfolyam felé kell elmozdulni. Erre mást nem tudok mondani, mint hogy a saját érdekeink ellen láthatólag mindent megteszünk. A forint gyengítését célzó nyilatkozatokkal kivesszük az eddigi egyetlen fix pontot a gazdaságpolitikából. Az államadósságon és az árfolyamon kívül az infláció tekintetében is romlóak a tendenciák. Jövőre a hivatalos kormánybejelentések szerint 5-6 százalékos infláció várható, ez pedig azt jelenti, hogy megfordul az évek óta tartó csökkenés. Ez ismét nagymértékű hitelvesztést okoz hazánknak. Fontos látnunk: az infláció nem az áfaemelés miatt nő, hanem azért, mert a jelenlegi gazdaságpolitika célja, hogy tudatosan inflálja a jövedelmeket. Ez pedig azért csinálja, mert láthatóan nem tudja a kiadásokat visszafogni, marad hát a jövedelmek elértéktelenítése. Ilyen gazdaságpolitika, s gyengülő árfolyam mellett nehezen lehet az infláció csökkenésére számítani.
– Mit tehet az infláció elszabadulása, a jövedelmek értéktelenedése ellen a Magyar Nemzeti Bank?
– A jegybank kezében kevés fegyver van. Látható, hogy elkerülhetetlen lesz a kamatemelés, így nem tudom, mire alapozza Gyurcsány Ferenc azt a kijelentését, hogy ebben a helyzetben csökkenhet az alapkamat. Akár be is lehet lőni a Dunába az egész monetáris tanácsot, a külső és belső tényezők akkor is a kamatemelést indokolják. Az amerikai jegybank szerepét betöltő Fed és az Európai Központi Bank is emelte a kamatait, és az előrejelzések további emelés felé mutatnak. Nincs más választás, ezt a folyamatot az MNB-nek is követnie kell, főleg azt figyelembe véve, hogy a magyar gazdaság összes alapmutatója romlik. Az államadósság, a forintárfolyam, az infláció és a kamat alakulását megvizsgálva tehát megállapítható: 2007-ben és 2008-ban nem közeledni, hanem távolodni fogunk az euróbevezetéshez szükséges maastrichti kritériumok teljesítésétől.
– Tűzoltó intézkedések gyűjteményeként értékelték elemzők a bejelentett megszorító csomagot. Egyetért ezzel a megállapítással?
– Ez a szigorító csomag arra volt elegendő, hogy felbőszítse a lakosságot, arra viszont nem, hogy megnyugtassa a hazánkat egyre nagyobb kétkedéssel figyelő pénzpiacokat. Az aggodalmak abból adódnak, hogy a kiigazítás mértéke túl kicsi, a hiány rossz szerkezete pedig fennmarad. A csomag sok, ámde kis jelentőségű intézkedést sorol fel. Mondhatnám úgy is, hogy egy karmester óriási vehemenciával vezényel egy 6 vagy 8 tagú kis zenekart. Igen jól hangzó bejelentés például, hogy megvonják az ebédjegyet a parlamenti képviselőktől, ebből azonban érdemi megtakarítás nem keletkezik. Vagy említhetném az ingatlanadót, amelyről már most látható, hogy hihetetlen ellenállást fog kiváltani a lakosság körében, ebben az országban ugyanis az emberek egész életének keresményét a lakás testesíti meg. Akár egy félszázalékos ingatlanadó bevezetése esetén is borítékolható a közfelháborodás, ráadásul a befolyó bevétel nem fog sokat hozni a konyhára. Ahelyett, hogy olyan intézkedéseket hoztak volna, amelyek segítségével a gazdaság – növekedéssel – ki tudta volna küszöbölni egyensúlytalanságait, inkább adóemelések mellett döntöttek, amelyek azonban a növekedés visszaesését, az infláció felpörgését és a forint gyengülését eredményezik. Ráadásul a kamatadót, az áfát és a jövedéki adót leszámítva, az összes többi adóintézkedés bizonytalan hatású.
– Mekkora az esély arra, hogy a gazdaság beáll egy alacsony növekedési pályára, az infláció pedig beragad 5-7 százalékos szinten?
– A jelenlegi folyamatok alapján igen nagy az esély erre. Ha a kormányzat nem akarja vagy nem tudja visszafogni kiadásait, akkor az egyensúly megteremtésének eszköze a többletjövedelmek elértéktelenítése marad. A sok kis lépésből álló, összefüggéstelen megszorítások kiveszik a biztos pontokat a gazdaságból, aláássák a gazdaságpolitika iránti bizalmat, ez pedig a korábbi növekedésnél lényegesen alacsonyabb ütem felé mutat. A mostani megszorító csomag intézkedéseit vizsgálva jól látható, hogy a politikai szempontok megint fontosabbak voltak a gazdasági szempontoknál. A most beismert 9,5 százalékoshoz hasonló mértékű hiány a 90-es évek közepén szétesés szélén álló Oroszországban halmozódott fel. A bizalomvesztés tovább folytatódhat, hiszen a jövő évi tervekben továbbra is koncepció nélkül repkednek a milliárdok, érdemi gazdaságpolitikai fordulat helyett.

Orbán Viktor személyesen tárgyalt a nemzetközi sztárprofesszorral – fotó