Negyedszázada sújtott le Izrael

Tegnap volt 25 éve, hogy monopóliuma megőrzése érdekében a Közel-Kelet egyetlen atomhatalma, Izrael megelőző csapással visszavetette a kibontakozó iraki nukleáris programot. A mesterien előkészített és kivitelezett légitámadásról máig folyik a vita: egyesek szerint az 1991-es öbölháborúban Szaddám Huszein ezért nem tudott atomfegyvert bevetni, míg mások úgy vélik, hogy az iraki elnök éppen a csapás miatt gyorsította fel tömegpusztító fegyvereinek kifejlesztését.

Az izraeli függetlenség és közel-keleti dominancia letéteményese, az izraeli légierő (IDF-AF) számára az 1981 június 7-én kora este végrehajtott akció rutinműveletnek számított, noha előkészítése – főként annak titkosszolgálati aspektusai – kétségtelenül figyelemre méltóak. A megelőző csapás doktrínájának alkalmazása sem jelentett számukra újdonságot: az 1967-es, úgynevezett hatnapos háború nyitányaként az IDF-AF a földön pusztította el az arab légierőket, amelyeket javarészt a Szovjetunió támogatásával hoztak létre az Izrael létét el nem ismerő iszlám országok. Az Opera hadműveletet mindössze nyolc olyan új F–16-os vadászbombázó hajtotta végre, amelyet Izrael alig egy éve vásárolt az Egyesült Államoktól – a sors fintora, hogy a gépeket eredetileg az iráni légierőnek szánták, ám az iszlám forradalom miatt megváltozott felállásban azokat végül az IDF-AF (héberül Hey’l Ha’avir) kapta meg. A pilóták felkészülése több hónapig tartott, a feladatra gépenként két egytonnás, irányítás nélküli bombát használtak. Szakértők szerint az akció legfőbb kockázata nem is magában a bombázásban vagy az iraki ellenállásban nyilvánult meg, hanem abban, hogy a gépeknek hatósugaruk szélén kellett támadniuk. Hogy elegendő legyen az üzemanyaguk a visszaútra, az akkor még Izrael kezén lévő Sínai-félsziget déli részén lévő Etzion repülőtérről indultak útnak a nehéz póttartályokkal is terhelt gépek, átvágva a jordán és a szaúdi légtéren, alacsonyan (30 méteren), a radarok érzékelési szintje alatt. Csak Bagdadban, a francia segítséggel épülő, fűtőanyaggal akkor még fel nem töltött Oszirak erőműnél, az úgynevezett Tuvaita kutatókomplexumnál emelkedtek kétezer méteres magasságba, ahonnan zuhanásból támadtak: 16 késleltetett bombájukból kettő nem robbant fel, kettő célt tévesztett – ez utóbbiakat furcsamód az az Iftah Spector oldotta ki, aki a libanoni háborúban a légierő második legnagyobb ásza lett. A támadásban részt vett Ilan Ramon is, aki 2003-ban az első izraeli űrhajósként és a Columbia űrsikló tragédiájának egyik mártírjaként vált ismertté. A BBC interjút készített négy, az akcióban repülő pilótával, de biztonsági okokból csak Zeev Rávz parancsnok vállalta személyazonosságát. A brit közszolgálati médium társait A, B és C pilótaként azonosította.
A bombák lerombolták az épülő iraki komplexum vasbeton kupoláját, ám este lévén mindössze egy francia tanácsadó és az őrség tíz tagja vesztette életét.
Megfigyelők arra emlékeztetnek, hogy máig nem tisztázott: Irakban már a csapás idején lendületet vett az atomfegyverprogram, vagy csak Izrael lépése késztette Szaddám Huszeint annak felgyorsítására. Kutatók arra is felhívják a figyelmet, hogy az iraki elnök, bár rendelkezett vegyi fegyverekkel, azokat csak olyan ellenfél (Irán és belső ellenségek) ellen vetette be, amelyek nem tudtak tömegpusztító fegyverekkel válaszolni.