A tulajdonságok nélküli krimi

Vadonatúj műfajú nyomozós amerikai tévésorozatok ütötték fel a fejüket a kereskedelmi csatornák programjában a legutóbbi években. Ezekben az antimesékben már nem szerepel olyan magányos, kiemelkedő képességű hős, mint Miss Marple, Poirot, Maigret vagy Columbo, akinek gyakorta nemcsak a bűn elkövetőjével kell megküzdenie, hanem saját kollégái előítéleteivel, rosszindulatával, tehetségtelenségével vagy közömbösségével szemben is érvényt kell szereznie a sokszor veszni látszó igazságnak. Ma már a nyomozás csapatmunka. A csapat hősei – dekoratív külsejüket leszámítva – gyakorlatilag arctalanok, tulajdonságai szinte nincsenek. Rengetegen, megjegyezhetetlenül sokan vannak, majdnem többen, mint azok, akiknek körében meg kell találni a bűnelkövetőket vagy a vírushordozókat. Gyakran nem is egyetlen bűntényről vagy rejtélyes halálesetről van szó, hanem több, látszólag összefüggő esetről vagy épp fordítva: összefüggőnek látszó eseménysorozat bomlik végül több szálra. A nyelvi rendszer a gyalognéző számára ellenőrizhetetlen, viszont alkalmas a szorongás fokozására.
Az álélcsapatban nyomozó és a kórházi filmek közötti átmeneti műfaj egyik reprezentánsa A rejtélyes vírusok nyomában című sorozat, mellyel vasárnap délutánonként riogatja a kedves magyar nézőt a TV2. Adott egy amerikai ÁNTSZ-brigád, amely legfőbb céljának nem azt tekinti, hogy fáradalmakat nem kímélve beszüntesse a Kossuth téren a gulyáságyú üzemeltetését, hanem, hogy fél kisvárosokat kiirtó titokzatos vírusokkal vegye fel a küzdelmet. S ebben a harcban partner a rendőrség, a katonaság és majd mindenki, aki él és mozog. Miközben felfedik az épp aktuális vírus keletkezéstörténetét, és megmagyarázzák, hogy az igazi tehéntej meg a drága bioélelmiszer nem jó, mert abban bizony ott vigyoroghat valami atavisztikus gonosz vírus, ami akár sportkarriereket törhet derékba, sőt emberéleteket követelhet, komoly, évszázadot felölelő víruslegendáriumot kerekítenek a történetek köré. Előkerül a spanyolnátha, a madárinfluenza és az ellenük folytatott küzdelem több évtizedes emléke és a riasztó jelen. Kapnak egy oldalrúgást a harmadik világ kozmetikai termékei is: rúzsaikban olyan anyag lehet, ami az amerikai diáklányéletekre szintén veszedelmes. De a rák elleni küzdelemnek is lehetnek vírusmutáló és -aktiváló mellékhatásai, mint az kiderült a sorozat utolsó részéből. A vírus ugyanis épp egy olyan asszony szervezetében mutálódott, akinek agytumorát sikerrel kezelték. A vírus viszont elvitte szegényt, csak előbb még sikerült vele megfertőzni pár embert, akik aztán tudtukon kívül vitték a „küldeményt” szerte a városban, s végül maguk is csúf fulladásos halált haltak.
A sorozat üzenete ijesztő. Azt sugallja, semmit nem érdemes magunkért tenni, mert minden árthat, mindenből csak baj lehet. Legjobb, ha nyugton maradunk, esszük szépen a műkajákat, mert azokban legalább nincs semmi, azonkívül, hogy hizlalnak és egészségtelenek. Vásároljuk az amerikai ipar megbízható kozmetikai termékeit. Bízunk az antibiotikumok újabb s újabb generációiban, és várjuk szép nyugodtan, mikor lesz végre valami baj, mert akkor majd jönnek a csinos, ál műbőr kabátos, belőtt frizurás ÁNTSZ-esek, és rendet csinálnak, bár nem biztos, hogy mi személyesen ezt túléljük, de legalább nagyon együtt éreznek velünk, és nagy hozzáértéssel boncolják fel tetemeinket a vírusok elleni harc nagyobb dicsőségére.
(Rejtélyes vírusok nyomában – 8.: Mutáció, TV2, október 8., 16.25.)